Szabó Magda: Az ajtó

Nem kocadohányos vagyok, hanem koca-olvasó :) Sajnos egyre ritkábban szakítok időt az olvasásra, de örülök, hogy emellett a könyv mellett döntöttem, mert nagyon megfogott.

A történet egy személyes gyónás. Az írónő meséli el élete körülbelül 20 évének eseményeit abból a szemszögből, ahogy megismerte Szerendás Emerencet, a bejárónőt – takarítónőt – mindenest, aki a maga furcsa viselkedésével és jellemével mindent elvégzett a ház körül, sőt az egész utcában. Erős volt, teherbíró, kitartó, határozott. A természete furcsa, mondhatni nyers és nagyon őszinte, ami a szívén az a száján, és ha valamit ellenére van, nem riad vissza a tettlegességtől sem. E két magányos főszereplő kerül egyre közelebb egymáshoz, lassan anya-lánya szeretetnek és egy különleges baráti kapcsolatnak leszünk szemtanúi. A múlt elmesélt mozzanatai is csak később kerülnek a helyükre, csak később formálódik egy teljes képpé a történet.

Az ajtó több mindent szimbolizálhat.
Magát a fizikai ajtót, amely elválasztja Emerenc saját kis életét és lakását a külvilágtól, azt az ajtót, amelyen soha senkit nem engedett át az ismerősei közül…. egyetlenegy kivétellel.
De szimbolizálhatja a szívekben létrejött ajtót, mely gátolja a szeretet szabad áramlását, s amely a szemünk láttára nyílik meg a könyv sorait olvasva…. Ahogy megnyitja a szeretete / bizalma ajtaját a regény két főhőse.

Az elgondolkodtató kérdések pedig fokozatosan bontakoznak ki a történet során. Milyen az őszinte szeretet és bizalom? Meddig mehet el egy barátságban az ember? Mit tehet / tegyen egy barát, ha szembetalálja magát a tudatosan vállalt halál kérdésével….. bízzon a másikban és hagyja döntését beteljesülni, vagy saját döntésével írja felül mindezt és mentse meg a másikat? Helyre lehet hozni egy hibát, egy gyenge pillanatban hozott döntést, amikor más fontosabb volt, mint annak a személynek az érzései, aki a legjobban a hírnevére és tisztaságára ügyelt egész életében?
Mindenki döntsön szíve szerint. Nyissuk ki a saját ajtónkat, engedjük be mások szeretetét, és mi is engedjük áramolni a sajátunkat!