2010. február 12., péntek

Augusten Burroughs:Farkas az asztalnál


A Molyon láttam,hogy elég nagy a fejetlenség ezzel a könyvel kapcsolatban...nos biztos forrásból tudom,hogy a mű önéletrajzi ihletésű vagyis nem kitalált!!! Általában a szerző egy kitalált történet elejére nem írja ,hogy egyes neveket megváltoztattam...ha kitalált lenne ennek semmi értelme sem lenne!Ugye???


Nos a történet Augusten gyermekkorát öleli fel,egészen apja haláláig.Nem egy könnyen emészthető könyv...nagyon nyomasztó.Agusten apja szó szerint elmebeteg de az okosabb fajtából,aki tökéletesen meg tudja téveszteni a környezetét,egy egyetemen professzor,és ugyan ki gondolná egy egy ilyen emberről,hogy a saját gyerekét lelkileg teljesen megcsonkítja nap mint nap? Hogy a saját feleségét megerőszakolja?

Augusten semmi másra nem vágyik,csak apja szeretetére,amit sosem kap meg,mikor úgy nyolc tíz éves lehetett,már semmi másra sem vágyik csak apja hagyja békén,imádkozik istenhez,hogy apja haljon meg...anyja egy ideig még a kisfiú egyetlen biztos pontja ,aztán Ő is összeroppan-"Amikor anyám végre hazaért,olyan enervált és annyira riasztóan sovány volt,hogy azonnal elkezdtem aggódni,mi van,ha a legfontosabb tulajdonságai ott maradtak a kórteremben.Láttam is lelki szemeimmel,ahogy egy nővér meglátja a sötét,zilált kupacot padlón,felsöpri,és kidobja a szemétbe anélkül,hogy észrevenné,az volt anyám lelke ...."

Augusten korához képest rendkivül intelligens és érett gyerek volt,nagyon gyorsan rájött,hogy apját kerülnie kell,és ,hogy anyja az egyetlen támasza...ami nagyon meglepő,hogy az Őt ért sérelmeket nem vezeti le senkin,semmin,nem lesz állatkínzó mint sok más bántalmazott,sérült gyerek,rajong az állatokért,és teljesen kiborul mikor apja több kedvencét is megöli.Rá tud csodálkozni a természetre,a növényekre,érdekli a világ ,a bolygók,csillagok.

Borzasztó volt olvasni,hogy hogyan tudott épelméjű maradni egy ilyen családban,persze szorongásos,alkoholista felnőtt lett,és állandóan attól retteg,hogy olyan lesz mint az apja...sokszor olyan érzése van csak képzelte,hogy apja ilyen ördögi volt,csak álmodta...


Hamarosan megjelenik a a következő könyve a szerzőnek,

a Kiszáradva-nagyon kiváncsi vagyok,hogy milyen élete lett egy ilyen gyereknek,akivel a bátyja sosem játszott,de mielőtt örökre eltűnt otthonról,még megtanította lőni,hogy meg tudja magát védeni apjukkal szemben.

Az anyjára nagyon dühös voltam,amiért ezt tűrte,miért nem ment el?? Bárhol jobb lett volna mint egy őrült mellett,aki megerőszakolja,és éjjelente a fiát ijesztgeti.Több alkalommal is meg volt a lehetősége,mikor pár napra motelekbe menekültek,mikor a férj dühöngött,hogy soha nem mennek vissza...mégis újra és újra visszatért hozzá.


Érdekes hangvételű,tárgyilagos de végtelenül szomorú történet.A borító szerintem nagyon jól illik a történethez,akárcsak a cím.




Nincsenek megjegyzések: