

FRISSÍTÉS: közben most (2011) szeptemberében kiadták végül újra a Bartimaeus sorozatot sokkal de sokkal tetszetősebb borítókkal és pluszban még kijött a negyedik Barti könyv is Salamon király gyűrűje címmel.
Köszöntünk az nlc "Könyvmolyok" fóruma törzstagjainak blogján! Itt gyűjtjük és véleményezzük az általunk elolvasott könyveket. Jó szórakozást!
Természetesen a gyilkosság felderítése is cél a könyvben, de ezen kívül a jellemekből adódó megszokott konfliktusok, egymásra találások szintén benne vannak ebben a részben is.
Túl sok mindent nem adott nekem ez a két könyv. Jó velük kikapcsolódni, de nagyon elhelyezni az életemben nem tudok őket! Viszont a jelen bejegyzésről szóló könyv kedves ajándék az életemben... :-)
Azért a könyv alapján készült filmet megnézném, merthogy létezik!
7,5/10
![]() |
Guillaume Musso |
Bella még mindig szerelmes Edwardba, Edward még mindig szerelmes Bellába. A lány könyörög a fiúnak, tegye már magáévá. Jacob szenved, s mindeközben idegen vérszívók fenyegetik Forks kis vegetáriánus vámpír-kolóniáját. A középiskolában szinte már csak angolórákat tartanak, s egész évben az Üvöltő szeleket veszik, amely meglepő módon rárímel a Bella-Edward-Jacob szerelmi háromszögre.
A könyvben Dallos Saci identitáskeresését követhetjük nyomon. A lány pesti pszichológushallgató, mellesleg zsidó. Mellesleg, mert a család nem tartja a hagyományokat, sőt... Saci nem érzi éppen jól magát a bőrében, a családja épp szétesni kezd, aktuális szerelme, Belga hatására barátaitól is szépen lassan elidegenedik. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a fiúval Izraelbe mennek, ami megváltoztatja a lány életét, megismerteti gyökereivel és elindítja spirituális útkeresését.
Eleinte furcsa volt a könyv nyelvezete, kicsit az "Apám beájulná"-ra hajazott, ami nem igazán tetszett. Az izraeli rész azonban teljesen meggyőzött. Nekem is jólesett olvasni a számomra idegen zsidó szokásokról, amikkel a történetbe ágyazva szinte észrevétlenül ismerkedhetünk meg. Egyetlen bajom volt, hogy bár a héber szavak fordítása, magyarázata minden esetben fel volt tüntetve a lábjegyzetben, viszont második előforduláskor már nem, ami miatt kissé elveszettnek éreztem magam. Ezeknek talán megérte volna egy függeléket csinálni. Máskülönben igazán olvasmányos, érdekes könyv A zsidó menyasszony, bár már majd' egy hónapja olvastam, még mindig gondolok rá.
A boltkóros sorozat előző darabjait nem olvastam, ennek ellenére egészen jól elszórakoztam ezen a köteten. Néhol kissé idegesítettek ugyan Becky húzásai, de összességében megkedveltem a végére, sőt kicsit az amerikai Cilikeként kezdtem gondolni rá. A könyvet Becky morfondírozásai és befektetési tanácsadójának megrovó levelei tarkítják, amik igazán viccesre sikeredtek. A regény bárkinek ajánlható, csak önértékelési zavarban szenvedő kismamák ne olvassák, mert nyugalmuk megzavarására alkalmas lehet!
RÖVID PSZICHOLÓGIAI TESZT LUKE BRANDONNEK
1. Hogyan jellemezné egykori kapcsolatát régi barátnőjével, Venetiával?
a) Rómeó és Júlia stílusú románc.
b) Unalmas viszony.
c) Soha nem szerettem igazán.
d) A szerelmével üldözött.
2. Általában milyen kezdőbetűjű női neveket kedvel?
a) R
b) B
c) V
d) Nem tudom.
3. Volt már valaha szerelmes? Ha igen, hányszor?
a) A feleségembe és csakis belé, mert ő tanított meg az igaz szerelemre.
b) Felvágós barátnőmbe, Sashába, abba a szukába, aki ellopta a poggyászomat.
c) Diákkori barátnőmbe, Venetiába, akivel ugyan hamar szakítottam, de soha nem említettem a feleségemnek, ezért azt hiheti szerettem.
d) Másokba.
4. Mi a véleménye a hosszú, vörös hajról?
a) Kicsit közönséges és magamutogató.
b) Túl feltűnő.
Ez a könyve ismételt bizonyíték arra,hogy az élet nehézségeit, a rossz napokat, a bosszantó családot,a volt szerelmet,és általában a férfiakat humorral,nevetéssel remekül lehet orvosolni illetve átvészelni.
Katie nyolc év után,kénytelen újra Dublinba költözni ,mert nővérénél mellrákot diagnosztizálnak.Fiona ötéves ikergyerekei,az apjuk,bátyjuk Derek,egy kutya,egy ex szerelem szakad Katie nyakába,akitől mi sem áll távolabb mint a főzés, és a gyereknevelés.Nyolc hosszú év után végre saját műsora lenne egy Londoni tévénél,de Katie lelkiismerete nem hagyja Londonban...anyjuk épp annyi idősen halt meg mellrákban mint most Fiona,és Katie nem hiszi el,hogy a sors még egyszer ilyet tehet...
Katie nehezen rázódik bele újra a lassú,monoton Dublini hétköznapokba,miközben nővére műtétre vár,sógorával való ellentétek is újra kiéleződnek.Katie próbálja profin venni az akadályokat,de persze mindig történik valami,hol a gyerekek követnek el újabb csínyeket,hol bátyja és annak barátja Gonzo fakaszt minket nevetésre,hol apját találja félreérthetetlen helyzetben a volt tesitanárával....
A komoly téma ellenére,jókat derülhetünk az egész családon,és persze drukkolhatunk mind Fionának,és Katienek,hogy mindkettőjüknek sikerüljön az amiről álmodoznak.
"A vonalba kattant a másik telefon.-Hát nem tudom,mi ütött belétek,de már jön érted a mentő,Apu és csak úgy mondom ,hogy nem kéne üvöltöznöd,ha infarktusod van.És ha netán újra kellene éleszteni,jó lenne minél előbb,mert én tíz perc múlva indulok,Gonzóval leszek-hadarta Derek"
"...Aztán közölte velünk,hogy amíg harmincévesek nem leszünk ,fiúkról szó sem lehet.Gyakran emlegette,milyen csodálatos teremtésnek tartja Teréz anyát,és hogy szerinte nagy szüksége volna munkatársakra..."
Öt nő és egy férfi-Ők a főszereplők,ebben a történetben.Mivel a cím elég sokatmondó,attól tartottam,hogy végig Jane Austen lesz a téma,de kellemeset csalódtam,mert remek egyensúlyt talált a szerző, a főszereplők,és Jane élete és művei között.Minden hónapban más szereplő lakásán jönne össze,és vitatják meg az épp aktuális olvasmányt.Nem vagyok éppen rajongó,de az említett műveket mind olvastam Austentól.A találkozók alkalmával egyre több derül ki Bernadetteről,Jocelynről,Sylviáról,Allegráról,és az egyetlen férfiről Griggről is.Nagyon érdekes életutakat,sorsokat talált ki a szerző.Érdekes volt egy Jane Austen által írt történetet ,és a leszbikus szerelmet egy aspektusban olvasni.
Mindenkinek megvan a maga problémája,gondja,élete,és mindenki más tulajdonságért kedvelünk-nekem az elején kicsit sok volt az öt szereplő,néha vissza kellett olvasnom,ki kicsoda,de aztán bele lehet rázódni.Mindenki valamilyen szinten kapcsolatban áll valakivel,van anya lánya kapcsolat,barátnők,véletlennek köszönhető ismerősök,és érdekes volt olvasni mit is gondolnak egymásról.
Remek példa ez a történet is arra,hogy legyen bármilyen gondunk egy jó könyv,egy társaság segíthet elfelejteni a napi gondokat,és egy könyv kapcsán minden felelősség nélkül bölcselkedhetünk,végre megmondhatjuk mi tennénk másként,addig is elodázva a saját életünk szerencsétlenségeit.
Szórakoztató,de egyben nekem kicsit szomorkás is volt.
A kötet végén olvashatjuk Jane Austen összes művének történetét,megjelnését,a könyvek születésének körülményét.Majd szintén csokorba összegyűjtve azt is meg tudhatjuk,hogy Jane Austen családja,barátai miként vélekedtek egy-egy Jane által írt könyvről-ezeket anno maga Austen jegyezte fel.
Tóth Krisztina szépen ír. A mai magyar valóságról ír, de úgy, hogy egy-egy novella elolvasása után még mindig van kedvem kimenni az utcára, felszállni a metróra, és még dolgozni is képes vagyok. Eleinte éppen a metrón olvasgattam a könyvet. A munkahelyemig tartó 4 megálló alatt pont 2 novellát fogyasztottam el, de egy idő után muszáj voltam egyszuszra olvasni többet is. A legtöbbje tetszett, pedig elég mások: egyszer megnevettettek (Nagy vonalakban a női szexualitásról, A Mansuelo-ügy, Visszapillantó), másszor megríkattak (Űrkutyák, Űrcica), de volt, hogy sokkoltak (Szólánc) vagy elismerő bólogatásokra késztettek (Páternoszter, Vót, Verarjúfrom). Itt kell megjegyeznem, hogy olvasás közben komoly lelki rokonságot véltem felfedezni Tóth Krisztina és köztem, de aztán rájöttem, ha az író jó, valószínűleg mindenki más is így lehet ezzel... Mert a történeteink ugyanazok.
Az emberiség saját történeteit ismétli szüntelen, egyenletes mormolással. Ugyanazok a történetek szállnak anyáról leányra, apáról fiúra, ugyanazokat a történeteket meséljük a vonaton szemben ülő rokonszenves idegennek, a szomszédnak, az időről időre megszólított halottnak, ugyanazok a történetek keringenek a világ telefonvonalaiban sisteregve, egyenletes, szüntelen zümmögéssé olvadva. Időnként kiválik ebből a zsolozsmából egy-egy részlet, amelyre rábólintunk, hitetlenkedünk, majd előhozzuk a saját legigazabb, legfájdalmasabb történetünket, hogy bekapcsolódhassunk a hullámzó, gesztikuláló, csillapíthatatlanul zúgó kánonba, míg végül megtelik a levegőég, megtelik a föld a születés, elhagyatás, az árulás, a hűtlenség és viszály hangjaival. Leülepednek a történetek a szántóföldeken, belepik a városban az autók szélvédőjét, bemossa őket az eső a fák gyökereihez, árad a szó a lombokból és a folyamokból, és emlékek darabkái bukkannak elő idegenül és mégis ismerősen, ha a gyerek a homokozóban túl mélyre ás.
(Tóth Krisztina: Tavaszi szél)