2010. március 4., csütörtök

Torey Hayden: Szellemlány


Vége. Befejeztem. Gyorsan.

Kezdek megcsömörleni a valós sztoriktól. Kezdem elveszíteni a naiv "bájamat" :-D.
Túl sok igaz történetet olvasok. Szívom magamba a való világot (jujjjjj, ezt a műsort kimondottam utáltam).
A Szellemlány neve Jadie (természetesen csak a könyvben), ő egy 8-9 éves kislány. A történet kb. egy évet ölel fel. Torey Hayden gyermekpszichológus tollából született meg ez a könyv, aki ismeri a történet főszereplőjét. Főszereplő? Olyan furcsa, hogy így említem, hiszen Jadie a kislány nem lett megalkotva. Nem lett kitalálva. Ő egyszerűen megszületett, történt vele valami, aminek hatására a személyisége átalakulásba kezdett, testalkata megváltozott, és szelektív némaságba burkolózott.
Torey a tanítója, aki egy merőben ösztönös pillanatában úgy döntött, hogy kutatói munkáját lecseréli egy "kisegítő osztályos tanítói munkára".
Itt ismerkedett meg év közben (januárban) az osztályába járó 4 db hat-nyolc éves gyermekkel, akik nagy méretű és mélységű problémákkal küzdöttek, ezekkel éltek. Jadie nem beszélt, aztán beszélni kezdett..... Beszédéből, szavainak tartalmából sok minden kiderült. Hihető? Nem hihető? Hisszük vagy sem, elgondolkodunk vagy sem, nyomozunk vagy sem, a tény, hogy érdekes könyvet alkotott a valóság alapján Torey Hayden.
Kíváncsian lapozunk, faljuk a sorokat, miért nem beszél Jadie?; miért viselkedik úgy?; miért ilyen?; mindeközben csóváljuk a fejünket, hogy történjen már valami pluszban, derüljön már ki valami. Izgulunk, kíváncsian várjuk a megoldást. Lesz-e megoldás?

Mostanában dokumentum-jelleggel olvasom ezeket a történeteket. Bele sem gondolok, mi lenne ha az én családommal lenne olyasmi, amikről olvasok.
A vége előtt 20 oldallal, az epilógus előtt elmorzsoltam egy könnycseppet. Talán örültem én is...annak a szónak, mondatnak. Örültem Jadie-nek.

Nem tudom értékelni a könyvet.
T.Hayden fantasztikusan összefoglalta, papírra vetette az eseményeket. De a tény, hogy ez egy valós történet, hiába jó nem tudom rárakni az ötös osztályzatot és a csillagokat, mert a könyvben az igazság rettenetes. A moly-on 5-öst adtam *csodálkozótekintet*

4 megjegyzés:

stippistop írta...

hm. úgy érzem, el kéne olvasnom ezt a könyvet...

Andi írta...

Neked mindenképpen!

Borostyán írta...

A kislány a borítón nagyon hasonlít az Üvegpalota borítóján lévő lányhoz.

Andi írta...

Borostyán: előttem van a két könyv. Szerintem ugyanaz a lány! Jól megfigyelted!