NEM, NEM VAGYOK NYUGODT!
Tulajdonképpen megdöbbenéssel ülök. Nem is tudom, hogyan kezdjem el a véleményalkotásomat.
Amikor olvasok, formálódni szoktak fejemben a gondolatok. Természetesen ezeket el szoktam felejteni, így a könyv elolvasása után leülök, és spontán írom le a sorokat. Nem szokott gondot okozni.
Most, Bartis Attila könyve után nem így van.
Le lehet-e írni azt a sok szörnyűséget, brutalitást, erőszakot, félelmet, kiszolgáltatottságot, betegességet, amit e regényben olvastam?
Benne volt egy társadalomkritika, a rendszerváltás okozta változások, törések amelyek az emberek életében, munkájában, családjában következtek be.
Benne volt a csalódás: csalódás mindenkiben: családban, emberekben.
Benne volt a magány: emberek, akik kihasználják egymást, a bennük lévő szeretet mögé bújnak, elrejtőznek, elmenekülnek, tulajdonképpen nem is értik a szeretet nyelvét.
Felmerült bennem a gondolat: mindenki kerülhet abba az állapotba, hogy nem látja értelmét az életének, illetve lehet, hogy nem is foglalkoztatja ez. Mindenki tudja vagy érzi, ha eléri ezt a "legalsó" állapotot milyen szavak hagyják el a száját, milyen gondolatok másznak a fejébe, ott kúsznak, és ha nem vigyáz elfertőzhetnek mindent ott belül. Meg merjük ezeket fogalmazni? Ki merjük ezeket mondani?
Bartis Attila regénye felbosszantott, két vállra fektetett, sikítottam, hitetlenkedtem, sírtam vagy éppen nevetettem azon, hogy "ilyen nincs is"- kizárt dolog, hogy ez így megtörténhet, ez abszurd! Ledöbbentem.
Az már csak részletkérdés, hogy Weér Andor, 30-as éveiben járó író adja ki magából azokat a pozitív és negatív indulatokat, amik folyamatosan felszínre törnek benne, amelyek közül az egyik oldal majdnem mindig győz, még ha nehéz küzdelemben is.
Weér Rebeka, Fehér Eszter, Weér Judit, Jordán Éva mind-mind fontos szereplői ennek a történetnek. Hogyan élnek, hogyan vannak kapcsolatban a regény mesélőjével Weér Andorral, hogyan befolyásolják a férfi életét? A férfi hogyan befolyásolja ezeknek a nőknek életét? Hogyan hatnak ezek mind egymásra. Körben-körben, és a kör bezárul.
Kedvenc karakterem Fehér Eszter, ne kérdezzétek mért, ez csak egy érzés. Ha elolvassátok, talán megértitek!
Jobb lett volna nyugalomban olvasnom, most ez egyszer zavart a családom, a környezet, a kutya. faltam (volna) a sorokat, figyeltem, ideges lettem, összecsuktam, félredobtam, felfordult a gyomrom, rosszul lettem, aztán elemi láthatatlan erő húzott vissza hozzá. Ez adná a nyugalmamat? AZ én értékrendszeremmel össze nem egyeztethető családi kapcsolatokról olvastam.
A Weér családnak nem volt meg ez a nyugalma, pszichés betegségekben szenvednek, zsarolásokkal, kínokkal élik megváltozott életüket.
Velük éltem, velük ittam a mentateát. A jegesteát. Figyeltem őket, ahogy a szem a borítóról. Komolyan, érdeklődéssel.
Nyugalom, ami nyugtalanná tett.
Nyugalom, amitől ideges lettem.
Nyugalom, amibe beleőrültem.
Nyugalom, amibe beleszerettem.
Nyugalom, ami visszaemlékeztetett.
Nyugalom, ami felébresztett.
9/10
Amikor olvasok, formálódni szoktak fejemben a gondolatok. Természetesen ezeket el szoktam felejteni, így a könyv elolvasása után leülök, és spontán írom le a sorokat. Nem szokott gondot okozni.
Most, Bartis Attila könyve után nem így van.
Le lehet-e írni azt a sok szörnyűséget, brutalitást, erőszakot, félelmet, kiszolgáltatottságot, betegességet, amit e regényben olvastam?
Benne volt egy társadalomkritika, a rendszerváltás okozta változások, törések amelyek az emberek életében, munkájában, családjában következtek be.
Benne volt a csalódás: csalódás mindenkiben: családban, emberekben.
Benne volt a magány: emberek, akik kihasználják egymást, a bennük lévő szeretet mögé bújnak, elrejtőznek, elmenekülnek, tulajdonképpen nem is értik a szeretet nyelvét.
Felmerült bennem a gondolat: mindenki kerülhet abba az állapotba, hogy nem látja értelmét az életének, illetve lehet, hogy nem is foglalkoztatja ez. Mindenki tudja vagy érzi, ha eléri ezt a "legalsó" állapotot milyen szavak hagyják el a száját, milyen gondolatok másznak a fejébe, ott kúsznak, és ha nem vigyáz elfertőzhetnek mindent ott belül. Meg merjük ezeket fogalmazni? Ki merjük ezeket mondani?
Bartis Attila regénye felbosszantott, két vállra fektetett, sikítottam, hitetlenkedtem, sírtam vagy éppen nevetettem azon, hogy "ilyen nincs is"- kizárt dolog, hogy ez így megtörténhet, ez abszurd! Ledöbbentem.
Az már csak részletkérdés, hogy Weér Andor, 30-as éveiben járó író adja ki magából azokat a pozitív és negatív indulatokat, amik folyamatosan felszínre törnek benne, amelyek közül az egyik oldal majdnem mindig győz, még ha nehéz küzdelemben is.
Weér Rebeka, Fehér Eszter, Weér Judit, Jordán Éva mind-mind fontos szereplői ennek a történetnek. Hogyan élnek, hogyan vannak kapcsolatban a regény mesélőjével Weér Andorral, hogyan befolyásolják a férfi életét? A férfi hogyan befolyásolja ezeknek a nőknek életét? Hogyan hatnak ezek mind egymásra. Körben-körben, és a kör bezárul.
Kedvenc karakterem Fehér Eszter, ne kérdezzétek mért, ez csak egy érzés. Ha elolvassátok, talán megértitek!
Jobb lett volna nyugalomban olvasnom, most ez egyszer zavart a családom, a környezet, a kutya. faltam (volna) a sorokat, figyeltem, ideges lettem, összecsuktam, félredobtam, felfordult a gyomrom, rosszul lettem, aztán elemi láthatatlan erő húzott vissza hozzá. Ez adná a nyugalmamat? AZ én értékrendszeremmel össze nem egyeztethető családi kapcsolatokról olvastam.
A Weér családnak nem volt meg ez a nyugalma, pszichés betegségekben szenvednek, zsarolásokkal, kínokkal élik megváltozott életüket.
Velük éltem, velük ittam a mentateát. A jegesteát. Figyeltem őket, ahogy a szem a borítóról. Komolyan, érdeklődéssel.
Nyugalom, ami nyugtalanná tett.
Nyugalom, amitől ideges lettem.
Nyugalom, amibe beleőrültem.
Nyugalom, amibe beleszerettem.
Nyugalom, ami visszaemlékeztetett.
Nyugalom, ami felébresztett.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése