Jostein újabb remekműve!Kevés tapasztalatom azt mutatja,hogy Jostein olyan műveket alkot amiket tényleg nem lehet letenni-hasonlóan a Tükör által homályosan-hoz ezt a könyvet is addig nem tettem le amig az utolsó betűt is be nem faltam.
A hangvétele hasonló a fent emlitett másik művéhez,ebben a történetben is az élet szépsége,a gyász ,és a halál a fő alkotó elemek.
Georg 15éves,édesanyjával és nevelőapjával élnek-születésnapján aztán a nagymama Georg régi babakocsijában egy köteg levelet talál-és Georg számára megkezdődik az időutazás.
A fiú három éves volt mikor édesapját elragadta a halálos kór-apja pedig azt szerette vona,ha Georg tudjon róla mi minden fért bele ebbe a három évbe,és elmeséli neki saját életét is onnantól kezdve,hogy megpillantja a titokzatos narancsos lányt:)
Georg nem csak olvas,és emlékezik feladatokat kap,illetve nehéz kérdéseket amikre feltétlenül válaszolnia kell!!
Megismerhetjük egy 15éves kamasz lelkét,és a szeretet erejét.
Jostein tud valamit amit más iró nem nagyon,úgy tudja ábrázolni az érzelmeket,hogy nem válik csöpögőssé és teljesen ráhangolodunk a szereplők lelkiállapotára.
10-ből csillagos 10.
2 megjegyzés:
Nem csak a hangvétele hasonlít, hanem a mondanivalója is. Aki nem szereti, azt mondja, unalmas, mert minden könyve ugyanarról szól, de én pont ezért szeretem. Hogy ugyanazokat a gondolatokat tizeniksz különböző történeten keresztül tudja átadni, hogy azonnal ráismerek, mégse unom meg. Mint egy régi ismerős.
Kedves sampon köszönöm a hozzászólást-Én már nagy Jostein rajongó vagyok annak ellenére,hogy eddig 2könyvét olvastam.:)
A Történetárust fogom elkezdni valamikor-de biztos vagyok benne,hogy nem fogok csalódni.
Megjegyzés küldése