
Ahhoz, hogy ezt megtudjuk mindenképpen el kell olvasnunk Astrid Lindgren újabb Pippi történetét, amiben fürödhetünk árokban, és megtudhatjuk miért (nem) fontos egy gyereknek mindig száraznak lennie.
Közelebbről megtudhatjuk vajon Pippi megismerkedik-e a "szeplőoldó szerrel"?, és miért lesz tulajdonosa egy kirakati báb karjának?
Pippi bizonyságot tesz megint szeretetéről, amikor 36 kiló cukorkát oszt szét a vágyakozó gyermekek között, és amikor játékokat vesz nekik.
Elkísérjük a kislányt gyógyszertárba, és a vásári forgatagba, ahol ismét segít valamilyen módon a gyerekeken, és -bár- sok oda nem illőt tesz, mégis drukkolunk neki, szeretjük őt. Folyamatosan jelen van a szerethető felelőtlen-felelősségteljes kalandvágya, amikor hajótörést szervez két barátja számára, és az aggódó szülőkről is képes gondoskodni.
Pippi ugyanolyan érzékeny 9 éves kislány, mint a többi gyerek, a sok vidámság mellett néha el-elsírja magát. Továbbra is vágyik az emberi kapcsolatokra, barátokra, iskolai kirándulásra.
A gyerekek nagyon szeretik őt, barátkoznak vele, próbálják őt a helyes útra terelni, amikor a vendégségben förtelmesen viselkedik. (El kellene döntenie hogy úrihölgy vagy kalóz szeretne lenni.)
A könyv végén végre megismerhetjük papáját, akitől négerül is tanulhatunk (Usszamkusszor musszor filibusszor!), és aki elhívja kislányt néger hercegnőnek, hogy a Szeleverdi hajón szelhesse a tenger habjait.
Pippi búcsúpartija után kiderül az első mondatokban feltett kérdésem, azaz Pippi tényleg hajóra száll és elvitorlázik Tomitól és Annikától? Tényleg elhagyja a Villekulla házat és jó barátait?
Nem mondok új dolgot azzal, hogy Harisnyás Pippi kalandjai továbbra is érdekesen folytatódnak, és izgalommal várom a következő kötetet, aminek címe: Harisnyás Pippi a Déltengeren.
A könyvért köszönet az Egmont Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése