2008. április 24., csütörtök

José Saramago: Vakság


"Ha nézhetsz, láss is. Ha láthatsz, figyelj oda" Tanácsok Könyve

Nagyon durva szociológiai tanulmány. A sztori egyszerű, kb. annyi, hogy egy nagyvárosban (mely valószínűleg Portugáliában van, de lehet bárhol a világon) felüti a fejét a fehérkór, mely lehetne akár pestis, kolera, de nem az, hanem történetesen azzal jár, hogy az emberek előtt nemhogy elsötétülne, hanem elfehéredik a világ. A járvány kitörésekor a kormány próbálja megakadályozni a terjedést azzal, hogy egy igen speciális (nem lövöm le a "poénokat") elkülönítőbe zárja a napról napra egyre több vakot...

Van azonban egy asszony, akit elkerül a kór..

A kis csapat, mely tagjai a legelsők közt vakultak meg - kiegészülve az asszonnyal, akit valamilyen csodával határos módon megóvott a sors a kórtól, de nem tudjuk, hogy irigyeljük őt ezért vagy inkább őt sajnáljuk a legjobban (lám, milyen hamar átfordul a deviancia a normába) - hányattatásait, testi lelki (vissza)fejlődésüket követhetjük nyomon, az elkerülhetetlen folyamatokat látjuk magunk előtt, bár folyamatosan azzal az érzéssel, hogy vajon minket melyik pillanatban ér el a fehérkór...

A történet döbbenetesen zárul, a tátott száj effekt bejátszott, az egész olyan valóságos és olyan misztikus egyben; és mindezt egy levegőre meséli el nekünk Saramago.

Akár meg is történhetne...

Következő beruházásom a Megvilágosodás lesz, az biztos.



Borostyán véleménye:


Valamiért szeretjük a katasztrófa filmeket és könyveket. Szeretném azt hinni, hogy nem mások nyomora miatt érdekelnek minket ezek a történetek, hanem azért mert jó érzéssel tölt el bennünket az, hogy mi emberek milyen hősiesek tudunk lenni.

Különösen népszerű mostanában, a „vírus kitörés” elmélet, miszerint egy kegyetlen mikroszkópikus mutáns hamarabb végig söpör a világon, mint Willy Fogg.

Sokféle ilyen pusztítást láthattunk és olvashattunk már, de két klasszikus elem felváltva cseréli egymást: kevés „kiválasztott” túlélő marad, akik megmentik az emberiséget és/vagy újra benépesítsék a Földet, VAGY már csak a derék és hősies orvos(ok) képes(ek) felülkerekedni a katasztrófán, és mindig akad egy csúnya, gonosz ember aki keresztbetesz neki(k).

De ez valami más.
Ez valami új.

Itt kérem nem a biztos kezekkel irányító kormányt látjuk, vagy a derék és szuper intelligens orvosok hadát, akiken aztán egy vadiúj vírus nem fog ki. Itt nincs maxi szuper emberiesség, vagy emberi felsőbbrendűség.Itt megalázkodás és elállatiasodás van! Itt szenvedés és a gyengét elnyomók uralkodnak!

Itt nincs remény!

A vírus, amely kitört olyannyira rejtélyes, hogy még azt sem tudják, hogyan terjed. Nem képesek utolérni, mindig egy lépéssel mögötte járnak. Fehér vakságnak nevezik el, mert az, aki megkapja csak tejfehérséget lát semmi mást. Tünetek nincsenek, egyik pillanatról a másikra csap le az emberre és veszi el a szeme világát. (Bár inkább pont ez a probléma: túl sok a világosság) A fertőzöttek számára nincsenek hűs ápoló kezek, nincsenek vigasztaló szavak. Nincs semmi! Betuszkolják, majd magukra hagyják őket egy elhagyott intézetben: boldoguljanak, ahogy tudnak! És nevek sincsenek, csak jelzők: sötétszemüveges lány, kancsal kisfiú, szemorvos, kötéses öregember, első vak, első vak felesége és az orvos felesége.

Az orvos felesége az igazi főszereplő, ő az, akit arra ítélt a sors, hogy lásson, és később emlékezzen is. Emlékezzen azokra a körülményekre, ahogyan élniük kellett, emlékezzen a katonák arcára, akik félelemtől hajtva lelövik több társukat vagy azokra az emberekre, akik saját sorstársaikat leigázva javakat és egyéb értékes dolgokat követelnek, pusztán azért, hogy ehessenek.Mivel az intézetben már ő az egyetlen, akinek még nem lepte el szemét a fehérség, döntő lépésre szánja el magát. Ez pedig megváltoztatja mindannyiuk sorsát…

És ha már ennyire tételesen felsoroltam a hiánylistát, hadd folytassam ezt tovább az írással kapcsolatban:Nincsenek gondolatjelek, nincsenek párbeszédeket elválasztó pontok, nincsenek dátumok, és helyszínek sem, azt sem tudjuk hol vagyunk, ez a történet bármely nagyvárosban megállná a helyét.

Vannak azonban féloldalas mondatok, izgalom bőven, kegyetlenkedések és az emberi önérzet elhalása. És rengeteg végiggondolni való! Oly egyszerű és magától értetődő dolgokat hirtelen más szemmel fogunk látni.

A könyvből film is készült, az orvos feleségét Julianne Moore játssza, az előzetes alapján a könyvhöz messzemenőkig hűen dolgoztak, remélem majd a teljes mozi is ezt igazolja: http://www.youtube.com/watch?v=Fiqsk5ogcy8





Borostyán, 2008. szeptember 4.
Eredeti cím: Ensaio sobre a Cegueira

7 megjegyzés:

szeee írta...

Köszi Iscnor a beszámolót! Örülök, hogy jó könyvet ajánlottam ;-) Mostmár nekem is el kellene olvasnom :-)))))

Borostyán írta...

Én is szeretném elolvasni! Nagyon izgalmasan írtad le!

Tara Nima írta...

egy ideje tervben van Saramago, de sztem nem sokáig fogom már halogatni.:)

Tara Nima írta...

ja, és köszönöm, hogy linkeltek!:)

Borostyán írta...

Hát én megvallom őszintén amíg Iscnor nem tett róla említést ill írt róla ide a blogba még nem is hallottam róla. De felkeltette az érdeklődésem, mindenképpen szeretném majd elolvasni ezt a könyvet!

Tara Nima írta...

most látom, megjelent a folytatása is, Megvilágosodás címmel.

Iscnor írta...

Megvilágosodás megrendelve, napokon belül hozza a bookline (csak szokás szerint tökölnek rajta...)
Majd írok abból is bejegyzést!