2008. október 5., vasárnap

Salamon Pál: Zariffa

Azért akadt meg a szemem ezen a könyvön, mert arab-zsidó környezetben játszódik. Mostanában nagyon érdekelnek a keleti vallások, kultúrák, ezért annak ellenére, hogy a fülszöveg szerint ez alapvetően egy szerelem története (ami annyira nem érdekel), úgy éreztem, hogy ez valami más lesz. És tényleg.
A fülszövegben ugyanis elkerülte a figyelmemet, hogy Salamon Pál ezt a regényt a főszereplő naplója alapján írta, azaz igaz történeten alapul. Nem tudom eldönteni, hogy Salamon Pál ennyire jó író-e vagy Zariffának köszönhető-e a történet gördülékeny, higgadt, kellemes stílusa. Nincsenek benne felesleges részek, minden mondatnak jelentősége van, mégis gyönyörűen van megírva a regény.

Zariffa Saada, líbiai zsidó lány életének egy szakaszát követhetjük nyomon benne 8 és kb. 16 éves kora között. A II. világháború környékén járunk, amikoris a zsidók helyzete Afrikában sem volt egyszerűbb, mint Európában. Ebben a politikai közegben éli mindennapjait Zariffa egy szegény, 8 gyermekes család sarjaként a tripoli gettóban. Mindennapjait befolyásolja ugyan a politika, kultúra, vallás, azonban ezek csak annyira vannak jelen a regényben, amennyire egy ilyen idős lányka életében lehetnek. A regény a történéseken kívül leginkább Zariffa lelkivilágát érzékelteti, ahogyan gyermeki naivsággal ugyan, de korát meghazudtoló komolysággal és rendkívüli érzelmi intelligenciával szemléli a világot, családtagjait, az embereket, saját magát.

És persze egy idő után beköszönt életébe a szerelem egy olyan szintén zsidó férfi személyében, aki sem életkorát, sem társadalmi osztályát tekintve nem a lányhoz való. De mindezek ellenére olyan vonzalom alakul ki kettejük között, aminél tisztább és erősebb szerelem nem nagyon létezik. A férfi, Simone, éppolyan gondolkodó, érzékeny és bölcs, mint a lány, talán ezért is vonzódnak ennyire egymáshoz.
A politikai események persze keresztbe tesznek a kapcsolatnak, de Zariffa érzelmei olyan mélyek, hogy olyan tettre képes párjáért, ami teljesen ellentmond neveltetésének, személyiségének.

Megkapó, szépen megírt, érzelmekkel és mély gondolatokkal teli regény.
Egy kritikában ezt írják róla: Jól szervezett élettörténet tehát a Zariffa cselekménye, de nem automatikusan jó szépirodalom: ami az ember személyes léte szempontjából fontos, szükséges felismerés, az irodalmi szempontból gyakran közhely.
Ez valóban így van, de én szeretem az ilyen személyes felismeréseket az élet dolgairól, mert megerősítik a sajátjaimat. (Persze a körítés nem mindegy....)Egyszóval nekem tetszett a könyv.




(Salamon Pál egyébként Izraelben él, így feltételezem, hogy ott találkozott Zariffával - aki hogy hogyan került oda, az kiderül a történetből.)

Az író saját honlapja: www.salamonpal.hu

2 megjegyzés:

Borostyán írta...

Salamon Pálról még nem hallottam :( De írásod alapján ígéretesen hangzik.

szeee írta...

ja, ezt lehagytam: az író honlapja http://www.salamonpal.hu/