2010. február 6., szombat

Helen Cross: Szerelmem nyara


Nem vagyok egy jó kritikaíró, de most ki kell magamból írni mindazt, amit erről a könyvről gondolok. Annyira felidegesített, hogy úgy érzem nem tudok addig új könyvet olvasni, amíg mindenféle cikázik az agyamban.

Ez a történet két lányról szól, két egymásba „szerelmes” lányról, két teljesen nem normális lányról.

Az egyik lány Mona. Az apukájával és annak aktuális barátnőjével él együtt, egy kocsmát vezet. Mona 15 éves, alkoholista, cigarettázik, anorexiás, játékgép szenvedélye van és ezek után ki gondolná, hogy szexuális kapcsolata is van. Mona anyukája lassan egy éve meghalt. Nagyon érdekelt volna hogyan veszítette el életét, de erre persze nem tért ki a könyv írója. Gondolom egy szülő elvesztése iszonyú dolog (szerencsére nekem még mind a két szülőm él és remélem sokáig így is marad), de nem hiszem hogy így meg kellene kattani, mint ahogy Monán látjuk.

Másik főhősünk Tam. Ő is 15 éves és a játékszenvedélyen kívül ugyanazokkal a betegségekkel küzd, mint Mona. Plusszban fantasztikusan tud hazudni! Családja is meg van zakkanva.

Mona és Tam a nyári szünetben találkoznak, egymásba szeretnek. Mármint az írónő szerint, mert szerintem ez egy nem normális szerelem. A beszámolóm elején azért is tettem idézőjelbe. Nem az a bajom, hogy leszbikus a kapcsolat, hanem ahogy megélik. Sokszor gondolják, hogy meg kell ütniük egymást és ez szerintem nem szerelem. Majdnem 2 hónapot töltenek együtt és szörnyű dolgokat művelnek. Mona apja megpróbál közbeszólni egyszer-egyszer, de soha nem erőlteti meg magát. A lányokat a könyv olvasása közben többször felpofoztam volna és a végére egy-egy golyót is kaptak volna nem létező pisztolyomból.

Azt hiszem egy álomvilágban élek a mai fiatalsággal kapcsolatban és nem is akarok felébredni, amiket a lányok műveltek számomra felfoghatatlanok. Kérek szépen még 6 szép évet, amíg a nagyobbik lányom 13 éves lesz, és akkor talán már el fogom hinni, hogy vannak ilyen tinik.

Ezek után már csak azzal a magyarázattal tartozom, hogy miért vettem meg, miért olvastam el!? Hát ezekre a kérdésekre nem tudok magamnak válaszolni. Annyira jó lenne egy magyarázat, de fogalmam nincs.

Én nem adok rá egy darab csillagot sem! Tűzre a könyvet!

9 megjegyzés:

Andi írta...

A téma nem érdekel engem; nagyon távol áll tőlem. De a kritikád, a véleményed annyira felcsigázott, hogy nem kizárt, hogy egyszer elolvasom ezt a polgárpukkasztónak gondolt történetet!

szeee írta...

Jesszus...

ladyBird írta...

Eddig mindenkiből ilyen szélsőséges reakciót váltott ki ez a könyv. És sajnos szembe kell vele nézni, hogy vannak ilyen tinik. El kell olvasnom végre ezt a könyvet. Már csak azért is mert te elégetnéd. Valószínű egész más kritikát fogok róla írni.

matraimelinda írta...

Sajnos, ma már nem ritka, hogy vackot, ponyvát dobnak össze, és adnak el szépirodalom címén. Miket kell megélnünk?! Szomorú vagyok, mikor ilyeneket olvasok:(:( Köszi, az őszinte kritikát4:):)

bozs írta...

ladyBird: nagyon várom a véleményedet a könyvről.
Igen, be kell látnom, hogy nem olyan szép a világ, mint ahogy én elképzelem.

Csenga írta...

Jááj én is utáltam ezt a könyvet...engem eléggé becsapott,úgy emlékszem a tartalom nem ígért annyi debil dolgot mint ami benne van:/

Dawn Silver írta...

Szia! Engem negatív kritikád ellenére - vagy pont ennek hatására - érdekelne a regény. Hol lehetne beszerezni? Mert könyvesboltban nem találtam. :S

Neela írta...

Szívesen eladom vagy elcserélem ezt a könyvet, ha valakit érdekel:)

Évi írta...

Most végeztem ezzel a könyvvel, a tartalmi leírása miatt vettem meg, az alapján tetszett. Sajnos a kritikákat csak most olvastam el. Kíváncsi voltam, hogy másnak sem tetszett, vagy csak szerintem volt borzalmas. Ilyen rossz könyvet már rég olvastam, elpocsékolt volt minden perc, amit ezzel töltöttem...
Amit még hiányoltam, a gyilkos kiléte, az sajnos nem derült ki.