Cristopher McCandless, miután 1990-ben lediplomázott eltűnt családja szeme elől és mindent maga mögött hagyva élete utolsó nagy kalandjára indult. Bankbetétjét jótékony célra adományzta és egy hátizsákkal és autósstoppal elindult, hogy bejárja Észak-Amerikát. Ezzel az utazással töltött rövid időszakban több kalandot élt át, mint amennyit mások egész életükben. Evezett a Colorado folyón majd végigvonszolta a kenuját a sivatagon. Végül Fairbanks-nél egy régi elhagyatott buszban találták meg a holttesét kevéske holmijával együtt. John Krakauer a kevéske hagyatékból (néhány könyv amelyet Chris saját jegyzeteivel látott el, egy növényhatározó amelybe naplóját írta) elindult, felkutatta az embereket akikkel Chris találkozott és minden lehetséges követ megmozgatottt, hogy hitelesen mutassa be ennek a hihetetlen szabadságvággyal rendelkező fiatalembernek az életét. Lenyűgöző történet egy lenyűgöző emberről, aki fel mert úgy élni, ahogy a szíve diktálta.
“Most végre-valahára megszabadult a tehertől, kitört szülei és kortársai fojtogató világából, abból az életidegen és biztonságos anyagi javakban bővelkedő világból, amelyben úgy érezte – végzetesen el volt szakítva a létezés nyers lüktetésétől.”
6 megjegyzés:
Én csak a flmet láttam. Nagyon-nagyon felkavart, megrázott, soha filmes halál ennyire... Nagyon szeretnivaló ez a srác, ez az emberi lépték, ez a köteléknélküliség.
lunanyuszi:
Ha tetszett a film mindeképp ajánlom a könyvet is. sok érdekes részletet meg lehet tudni róla. Én is először a filmet láttam és igen mély nyomokat hagyott bennem.
Én már régebben olvastam a könyvet,,a fim valahogy ne vonz-én olyan jól elképzeltem mindent,hogy félek csalódás lenne...bennem furcsa kettősség van,egyrészt csodáltam ezt a srácot,hogy ilyen fiatalon,ilyen határozott elképzelése volt az életről,nem félt semmitől stb.másrészt önzőnek,felelőtlennek tartottam.
Sziasztok! Régebben írtam róla, ha nem baj belinkelem ide:
http://ilweran.freeblog.hu/archives/2009/01/25/Ut_a_vadonba/
(ilweran)Zoli
El is hiszem, hogy sokkal többet tud adni a könyv, és ha egyszer erőt gyűjtök, el is olvasom. Elég régen láttam (valamikor ősszel, azt hiszem), és a mai napig eszembe jut és morfondírozgatok rajta, és szomorú leszek. Ritkán gyakorol rám ilyen hatást egy film, úgyhogy az olvasásra fel kell készülnöm.
csenga: Valahogy én is így voltam a sráccal.
Megjegyzés küldése