Nicholas Sparks: Kedvesem

Kedves John!

Ez az a kezdősor amire John Tyre hétről hétre vár a laktanyai élet vagy a háborús bevetések közepette. Ez tartja benne a lelket, ez az ami erőt ad neki ahhoz hogy elviselje közte és Savannah között az Atlanti-óceán által uralt távolságot. Nem is olyan régen még nem húzta haza semmi. Édesapja jó ember és mindig becsülettel nevelte őt, mégsem tartja igazi apaideálnak, hisz alig beszélnek és ha mégis váltanak egymással pár szót akkor az csakis a közömbös dolgokról szól. Régebben kicsit más volt a helyzet amikor még apja szenvedélyéről, az éremgyűjtésről még lelkesen tudtak beszélgetni, csakhogy John kamaszéveiben rájött hogy semmi más közös témája nincs az apjával, ezért aztán szépen lassacskán még nagyobb lett az űr közöttük. John hamarosan el-elmardozik otthonról és kétes hírnevű haverjaival kezdi tengetni az iskola elvégzése utáni napokat. Mikor szinte már önmagát sem tudja elviselni jól megfontolt elhatározást követően jelentkezik a hadseregnél. Kapásból 4 évre írja alá a szerződést és hamarosan él is küldik Németországba, ahonnan a éppen a koszovói háborúba irányítják át a csapatokat, ahol békefenntartói tevékenységet folytatnak.

Hosszú idő óta először újra eltávot kap, és immár férfi emberként újra átlépi otthona küszöbét. Egészen máshogy érzi magát a bőrében, a régi barátait kerüli és ha lehet vissza sem néz többé. Váratlan segítsége akad ebben Savannah személyében, aki egyből elrabolja a szívét. Tökéletesen tisztában vannak azzal hogy nehéz lesz egymás nélkül, de eltökélten bíznak a kézzel írott levelek és a telefonok erejében. A kapaszkodók azonban elgyengülnek, amint elérkezik 2001. szeptember 11.

Rengeteget hallottam már Nicholas Sparksról és a könyveiről. Tisztában voltam vele, hogy írásait rendre nevesebbnél nevesebb sztárokkal megfilmesítik, de az az igazság, hogy még egyetlen ilyen filmet sem láttam, de még csak a könyveit sem olvastam. Mert hát szép-szép hogy ennyire megfogja Hollywoodot és a színészeket, de egyre csak Jackie Collins és Nora Roberts járt a fejemben… értük pedig nem igazán epekedek.

A Kedves John című film előzetese ösztönzött végül arra, hogy a kezembe vegyem végre az egyik könyvét. Semmi különös vagy megdöbbentő nincs ebben az előzetesben, szerintem inkább az fogott meg benne hogy kb. az én korosztályomról szól, és nem tűnt annyira nyálasnak sem. (Így utólag azért megjegyezném hogy már most látható erős eltérés a könyvbéli karakterek és a filmesek között. Savannah a könyvben barna hajú és Johnnak mindkét felkraján tetoválások vannak)

És tényleg nem az! A történetet John szemén keresztül éljük végig, ő mesél nekünk. Ami eleinte furcsa volt, mert férfi szemszögéből mai romantikus irodalmat még nem nagyon olvastam. De nem bántam meg! Sőt! Az az igazság hogy a kiszámítható végével együtt több helyen el is sírtam magam, (különösen a szülő-gyerek viszony alakulása miatt) és abszolúte meggyőzettem, hogy Nicholas Sparks könyveitől nem kell félni, mert nem fog csöpögve elfolyni a kezünkben, viszont egy kicsit megismerhetjük a mai férfi szerelmes és gyötrődő oldalát és gondolatait is, ami szerintem jelenleg hiánycikk az irodalmi piacon. És külön piros pont neki azért mert nem helyezett nagy hangsúlyt a szerelmesek szexuális életére. Azt hiszem ezért is nem sorolom magamban a ponyvák közé.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a megható romantikus történeteket, és azoknak a nőknek akik kíváncsiak a férfiúi lélek szerelmes tipródásaira.

 Kiadó: General Press