"2000. augusztus 27-én Stella lezuhan egy oslói toronyház tetejéről. Véletlen baleset történt, vagy férje, Martin taszította le? A világhírű norvég írónő könyve többek közt erre a kérdésre keresi a választ."
Már régóta készülök olvasni a szerzőtől, sokan dicsérték és ennek a könyvének mind a borítója mind a címe megfogott.
Mint a fenti fülszövegből kiragadott idézetből kiderül Stelláról szól a könyv, aki egy nap vagy leugrik, vagy lelökik egy toronyház tetejéről.
Felváltva szólal meg a férj, a kirendelt nyomozónő, Stella egy barátja, lánya.... szereplő van bőven ,mindenkiről megtudhatjuk milyen kapcsolatban állt Stellával, milyen emlékeket őriznek a nőről, bepillanthatunk a közös múltjukba miközben Stella temetésére készülnek.
A történet eleje nagyon vontatottan indul,sőt idegesítően furán.Aztán egy hirtelen váltással jön egy lehengerlően jó rész,csak röpködtek a lapok olyan gyorsan haladtam.
Ullmann stílusára rá kell érezni, arra jöttem rá így olvasás után, hogy el kell fogadni ezt a fura stílust csak így élvezhető a könyv. Engem azért néhol zavart a már-már aberrált szereplők egy-egy tette, története talán ezért is volt picit csalódás a könyv.
Különös módon élteti Ullmann a figuráit, egyrészt vonzódunk hozzájuk, érdeklődve olvassuk a sorsukat másrészt túlzásnak érezzük amilyenek, amik velük történnek.
A borító elején nem igazán tudtam hova tenni az óriáskereket, de nagyon jól bele lett csempészve a könyvbe és remekül ki lett ragadva ez a részlet.
Ami meglepő, hogy kicsit sem krimis jellegű a könyv, bár Stella végig jelen van a történetben mindig elfeledkeztem róla, hogy miért is boncolgatjuk a környezetét.
Fura könyv az egyediséget kedvelőknek.
Annyit elért ez a történet,hogy kíváncsi lettem a szerző többi magyarul megjelent könyvére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése