Moyes ezúttal érzékeny témához nyúlt.Egy kvadriplégiás fiatal férfi története és egy lányé aki mindenáron be szeretné bizonyítani,hogy az élet minden formája lehet szép.A kvadriplégia annyit jelent,hogy mind a négy végtag le van bénulva.
A szerző hallott egy fiatal rögbijátékosról, Daniel James -ről,innen indult a könyv ötlete,vagyis,hogy az életnek ezzel az árnyékosabb oldalával is foglalkozni kell.
Daniel James már nincs közöttünk,szüleit arra kérte vigyék el Svájcba a Digintasba-ez egy hely ahol a gyógyíthatatlan betegek dönthetnek úgy,hogy kiszállnak.
Azt szokták mondani,hogy Isten vagy a sors csak annyi terhet rak ránk amennyit elbírunk…vagy dönthetünk úgy,hogy lerakjuk ezt a terhet…öngyilkosság,eutanázia piros papírba csomagolva,több ember szemén,és lelkén keresztül bemutatva.
A könyv azért igyekszik nem agyon nyomni minket a szomorú tényekkel, apránként,nagyon sok gyengédséggel,humorral,élet szeretettel alakul a sztori,Lousia egy fiatal lány és bohókás családja ellensúlyozza,Will körüli szomorúságot,akinek aktív ,gazdag,élményekkel teli életét egy ostoba baleset véglegesen megváltoztatja.
Hat hónapot töltenek együtt,velük vagyunk a kezdeti nehézségekkor,és akkor is mikor önfeledten nevetnek.
Minden út vezet valahová,én nagyon tisztelem azokat akik nem kanyarodnak el,ha egyszer ráléptek a kiválsztott útra.De ettől még fáj,és szomorú vagyok,és értetlen mert egyre többször kell szembesülnöm azzal,hogy az élet igazságtalan.
Meg lehet -e tanulni másképp élni?El lehet-e fogadni,hogy egy csomó minden elveszik az életünkből,és nem csak arra gondolok,hogy nem azt tesszük amit szeretnék,főleg a kiszolgáltatottság ,a fájdalom és az ismeretlen az amitől mindenki fél,és az a fajta fájdalom,hogy nem lehetünk önzőek,hiszen szeretteinkre is gondolnunk kell...
Ezernyi kérdés és kétely amire szerintem nincsenek (jó) válaszok.
Kell,hogy néha a képünkbe dörgöljék,hogy milyen szerencsések vagyunk,kell,hogy néha meglássuk az élet sötétebb oldalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése