Szeretem a könyvek borítójával kezdeni, talán mert azt látjuk meg először, talán mert nem csak nekem fontos,
talán mert szeretem, ha szép. Ez egy igazán jól sikerült borító lett, szeretem
a rajzolt borítókat, valamiért nagyon közel állnak a szívemhez. Ráadásul, ha megismerjük
a történetet kiderül róla, hogy egy hatalmas spoiler, így akármikor ránézek,
mindig emlékezhetek Salmére és családjára.
Egy kiégett író téma hiányában meglepő
üzletet ajánl Salme Malmikunnasnak: hétezer euróért megvásárolja az asszony
hosszú életének igaz történetét. A nyugdíjas nő sokat gondolkodik, de mivel
segíteni akar családjának beleegyezik, mesélni kezd, és az író elé tár mindent,
ahogy ő emlékszik rá. Férje, Paavo némaságát és három gyermekük Helena, Maija
és Pekka házasságát, munkáját, nehézségét, életük egy apró részletét.
De vajon az író valóban úgy írja meg a
történetet, ahogy megállapodtak? És Salme vajon a teljes igazságot mondja el?
Az elején furcsa volt a beszédek előtti
gondolatjelek hiánya, de ráeszméltem, hogy ezek hosszú monológok, itt senki nem
szakítja meg a másikat a mondanivalójában. Salme mesél úgy, ahogy ő tudja, majd
megismerhetjük a történet másik oldalát, ahogy valóban megtörtént. Salme a
bezárt fonalboltjukból több száz képeslapot hozott el, amiből minden második
héten küld a gyermekeinek egyet – egyet, kis gondolatokkal megfűszerezve. Ez az
ötlet nagyon tetszett, ha kicsit aktívabb lennék nekem is meg kellene csinálnom
valamilyen formában. A képeslapokból párat olvasás közben is megismerhetünk.
A számomra legjobb és legmegrendítőbb a
történetben, ahogy a három testvér a történet közben egyre közelebb kerülnek
egymáshoz, valamint az apa, aki a történet vége felé feladja némaságát.
Kari Hotakainen könyve megindító regény a
jelen korról, amelyben minden adás-vétel tárgya, és amelyben valódi dolgok
helyett egyre inkább csak szavakkal és képekkel kereskedünk. Viszont olvasás közben
sokszor elkalandozott a gondolatom, kevertem a neveket, a vezetékneveket már ki
sem mondtam.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése