Meg Waite Clayton: The Wednesday Sisters (Szerda nővérek)

A hatvanas évek végi Amerikában járunk, amikor a nők ugyan már rendelkeztek szavazati joggal és tanulhattak egyetemen, de a politikában még nem vállalhattak szerepet és a munkájukért járó fizetésük töredéke volt a férfiakénak. Általános vélemény volt, hogy a nőnek otthon a helye, meg kell tartania szüzességét a nászéjszakáig, majd illik hamar teherbeesnie, szülnie és vezetni a háztartást. Még egy dolog akadtt, ami „engedélyezett” volt a nők számára: szépen felöltözhettek, kisminkelhették magukat majd fürdő- és estélyi ruhában fel alá járkálhattak egy színpadon, hogy az este végén kihirdethessék ki lett az aktuális Miss Amerika. Persze kizárólag fehér, férjezetlen lányok számára volt engedélyezett mindez, a fehér-fekete házasságot tiltó törvényt még csak nem régen törölték el. Ugyanakkor a merényletek és tűntetések korszaka is volt ez: az évtized elején lelőtték John F. Kennedyt, pár évre rá testvérét Robert Kennedyt, és Martin Luther Kinget, Amerika háborút vívott Vietnámban az utcán mindennapos volt a tiltakozók hangadása. Tűntettek a háború ellen és a nők jogai mellett, ekkor történtek az elhíresült melltartó égetések és javában hódított a Flower Power.

Ilyen légkörben tölti gondos hétköznapjait Frankie, Ally, Brett, Linda és Kath. Mind az öten igyekeznek megfelelni a rájuk nehezedő elvárásoknak, bár érzik, hogy nincs ez rendjén. Mindegyikük életében akad olyan fájó pont, amely az akkor előítéletek miatt örökre sebet üt a lelkükben. Brett asztronauta szeretett volna lenni, esze is volt hozzá, de ugyan ki hallott már női űrhajósról? Linda kiváló futó, hivatásos sportoló is lehetett volna, de akkoriban még igen kevés nő vett részt az olimpián. Kath az úrilány, még az esküvő előtt teherbeesett, amellyel szégyent hozott a szüleire, de a gyors esküvő megoldani látszott a problémát, egészen addig, míg kiderül, férje már nem szereti, más nők után koslat és elhagyni készül őt és gyermekeiket. Az akkori felfogás szerint elvált nőnek lenni nagyobb szégyen volt, mint simán férj nélkülinek lenni, hisz olyan gyümölcs voltak, amibe már beleharaptak és az út szélére dobtak. Ally legnagyobb bűne pedig az, hogy egy indiai vagyis „nem fehér” férjet választott magának. Szülei nem állnak szóba vele, a Bibliára hivatkozva kiutasítják lányukat a tulajdon házukból és későbbi életükből. És ott van még Frankie, történetünk narrátora, aki egyetlen lányként született, így bátyjai kedvéért le kellett mondani továbbtanulási lehetőségéről, mindazok ellenére, hogy ő volt a legokosabb a családban és ösztöndíjjal bekerülhetett volna egy jó nevű egyetemre. De mint akkoriban gondolták, egy lánynak felesleges továbbtanulnia, hisz mi hasznát venné a diplomának a kakis pelusok cseréje közben?!

Előítéletek és a berögzött gondolkodásmódok, melyeket a szüleik neveltek beléjük. Az öt barátnőnek - akik Szerda Nővéreknek keresztelik el magukat a szerdánkénti találkozók fényében – még egymás társaságában is meg kell küzdeniük saját előítéleteikkel és látásmódjukkal. Hamar rá kell döbbeniük, hogy a barátság igen törékeny lehet, és a saját problémáikat sokkal könnyebben tudják elviselni ha összetartanak. Heti találkozóik és közös vállalkozásuk, miszerint írni fognak és íróvá küzdik fel magukat, kitartás és változatosságot ad egyoldalú hétköznapjaiknak.

Meg Waite Claytonnak ez a harmadik könyve (ha jól értesült vagyok), mely az Egyesült Államokban bestseller lett. Magyarul még egyetlen szó sem jelent meg tőle. Tehetséges író, szereplői annyira élőek, annyira kézzelfoghatóak, hogy olvasás közben úgy érzi az ember hangosan szólnak az emberhez. A dialógusok igen jók, mindegyik nővérnek meg van a saját hangja, a saját „szavajárása”, mely alapján akkor is könnyen felismerhetőek, ha nem írja mellé a nevüket. Az akkori hangulatot kitapinthatóvá tette azzal, hogy akkor megjeelnt könyveket, zenéket és tv műsorokat írt le számunkra. Olvasás közben akár hallgathatjuk is őket, hogy még közelebb érezzük magunkat az akkori történésekhez. (Én megtettem :P)

Ami azonban nem tetszett olvasás közben az a könyv elején történő többszöri idősík váltás, legalább három időbe ugrik és mesél egy morzsányit a barátnőkről, még meg sem ismertük őket igazán, már a jövőbeli utalást tesz arra, hogy alakul az életük, majd 180 fokos fordulattal a múltba tekint vissza, hogy egy újabb csavarral a jelenből tegyen jelentést. Ennek hatására az első 70 oldal szinte egyáltalán nem tudott lekötni. Az első drámának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy falni kezdjem a betűket és a főhősnők sorsa végre – többé kevésbé – időfolytonosan teljesedjen be. A végén sajnos újra csalódnom kellett. Mindamellett, hogy igen meghatóra sikerült és alaposan megkönnyeztem a főszereplőket, nem éreztem befejezettnek a történetet. Több szál elvarrása is elmaradt. Miután elolvastam az utolsó sort is, kérdések tömkelege merült fel bennem, ezt nem tartom jó dolognak, hacsak nem sorozatról van szó. Ebben az esetben - legjobb tudomásom szerint - semmi ilyesmiről nem beszélhetünk.

Mindazonáltal bátran ajánlom a 20-as éveik végén járó nőknek és attól idősebbeknek. Az egyik vezető szál a történetben az anyaság, illetve azután való vágyakozás, ezért főleg azoknak ajánlom, akiknek már van gyermekük, vagy tervezik, hogy nemsokára vállalni fognak. És erősen ajánlom azoknak is, akiket érdekel az a békés és igen sokoldalú „forradalom”, amelyben Amerikának része volt abban az időben.

Az írónő honlapján a szereplők jellemzése is megtalálható, és egy rövid előzetes melyet a könyv megjeelnése kapcsán készítettek. (Igen! Ott a könyveknek is készül néha előzetes!)






Borostyán, 2008. december 30.

Jiri Kratochvil: Kushadj, bestia!

Eléggé sajátos hangvételű és hangulatú könyv ez. A történet lényege az ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódik. Egy kiemelkedő testi és mentális adottságokkal rendelkező 13 éves fiú története ez, amit ő maga mesél el nekünk. A stílusa számomra kissé irritáló - pont annyira, amennyire egy magától elszállt kamaszfiú... (Bár a végén kiderül, hogy ezt tulajdonképpen felnőttként meséli, szóval annál érdekesebb...) De valószínűleg pont ez volt az író célja, hogy érzékeltesse a fiú/férfi egyéniségét. Hát sikerült neki.

A fiú valódi nevét soha nem tudjuk meg, lényeg, hogy egy napon az iskolájába beállít egy csapat, akik a jövő tábornokait ill. katonai vezetőit keresve kiválasztják őt. Hosszú ideig azonban a kiválasztás után nem történik semmi, míg egy napon a fiút leütik, elkábítják és egy sötét zárkában ébred fel... Hogy hová és miért került, azt nem árulom el, mert nem szeretném lelőni a poén.

A (számomra) irritáló stílus mellett azonban nagyon gördülékeny és olvasható a történet. Főhősünk egy politikai ügy középpontjába keveredve sokkoló dolgokat él meg. És a történet csattanója, hogy ezek a gyermekkorban elszenvedett történések miként hatnak a pszichéjére, egész további életére. Azt mutatja be a sztori, hogy hogyan lehet az emberek (gyerekek) elméjét bizonyos eszközökkel egy adott cél - egy elképzelhetetlenül borzalmas cél felé terelni, hogy maguk is elhiggyék, hogy az kell cselekedniük, amit beléjük tápláltak...

Érdekes pszichológia tanulmánynak is beillik ez a történet szerintem. Az emberi elme befolyásolásáról, annak sérülékenységéről, tömegpszichózisról, az emberi kegyetlenségről szól...

Nem éppen egy szívderítő, de érdekes olvasmány volt.

Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas

Véletlenül került a kezembe ez a könyv (ajándékba vettem valakinek és unatkoztam a metrón...:-))). És nem volt rossz, se hülyeség, amit benne olvastam, úgyhogy végigolvastam. (Pfujj.....) Nem akartam írni róla, mert ez nem irodalom, de a Könyvmolyok közkívánatára (:-)) mégis megteszem.

Nem is tudom minek nevezzem ezt a könyvecskét, ez nem regény, nem történet, hanem Sebestyén Balázs médiaszemélyiség felismerései, gondolatai a világról, életről, arról, hogy hogyan kellene élni. Leírja, hogy hogyan került a médiába, milyen tapasztalatokat szerzett a különböző műsoraiban az emberekről. Sok mindent tanult ugyanis, és ezeket szeretné megosztani velünk. De nem csak ez található meg benne, hanem Balázs alapgondolatait képviselő emberekékkel való beszélgetések, riportok. Pl. Ernyei Bélával beszélget, aki valamilyen szinten hedoista, próbálja az életet, a jelent minél jobban megélni. Aztán meginterjúvolja Nagy Bandó Andrást, aki egy betegség kapcsán tanulta meg jobban tisztelni az életet, vele az alkotás szépségéről is eszmét cserélnek. Beszélget még egy kutyákkal foglalkozó férfival, egy dietetikussal, ill. egy pránanadi mesterrel. Illetve dr. Domján László agykontroll oktatóval, aminek külön örültem.

Mindegyikükkel intelligens párbeszédet folytat fontos és nagy dolgokról. Mondjuk összefüggést, kapcsot nemigen találtam közöttük, de annyi baj legyen... Voltak számomra is szájtátós, komoly dolgok, amiket elmesélt, pl. hogy hogyan látta pránanadi mesterét, amit az energiát anyaggá sűríti. Ez már nagyjából körvonalazza Balázs világnézetét, aminek egyes momentumait ki is fejtette a könyvben, pl. hogy miért vagyunk itt a földön, mi a halál. Mondjuk elég kategórikusan jelentette ki ezeket, amit túlzásnak tartok, mert nincs ember a földön, aki biztosan megmondhatná ezeket, meg azért létezik jónéhány világnézet, vallás, akik nem feltétlenül úgy gondolják, ahogyan Balázsunk... Úgyhogy ez nem igazán tetszett benne, meg az sem, hogy mi a francért kell a Gastroyal céget így reklámozni ebben a könyvben. A legutolsó része a könyvnek ugyanis a filozofikus gondolatok után belevág egy teljesen más témába, a dietetikába, ill. a Gastroyal ételszállító cég dicsőítésébe.... Értem én, hogy reklámozni kell a szponzort, de ez egy kicsit hülyén jött ki, na mindegy...

Összességében örülök neki, hogy úgy tűnik ez a Balázs fiú szokott gondolkodni, nem is akármikről és nagyon emberi, nem olyan, mint sok exhibicionista médiaszemélyiség, aki bármit megtenne, csak hogy reflektorfénybe kerüljön.

A gondolatfűzést azért még tanulnia kell a fiatalúrnak, mert nem volt tökéletes, de hát Istenem, nem író...;-)

Egyébként biztos vagyok benne, hogy ezzel a könyvvel tényleg tudna sok mindenkinek segíteni az írója, ahogyan azt ki is fejtette, hogy ez a célja vele. Csak attól tartok, hogy akinek erre szüksége lenne az nem biztos, hogy olvas, max. a Balázs sót nézi meg a tv-ben, ill. nem biztos, hogy rászán ekkora összeget erre az alig 200 oldalas könyvre.... Könyvtárból meg (mint azt a Könyvmolyok fórumán megállapítottuk) ciki kivenni...:-))))

A könyv végén lévő idézet nagyon tetszett, de ugyanaz az érzésem vele kapcsolatban, mint az egész könyvvel: klassz kis gondolatokat tartalmaz, de olyan beilleszthetetlen, csapongó - konkrétan azért, mert nem írja oda, hogy kitől van, ami egy idézetnél ugye kötelező.... De azért leírom:

"Ha valaki folyón átkelőben hajójával üres csónaknak ütközik,lehet bármilyen mogorva ember, nem haragszik nagyon. De ha a csónakban van ember, rákiált, térjen ki előle. S ha nem hallanák, kiált, kiált, kiált, majd átkozódik...
Csupán, mert a csónakban van valaki. Ha a csónakban nem lenne senki, nem kiáltana, nem is haragudna. Ha csónakodat kiüríted a világ folyamát keresztezőben, senki nincs ellened, senki nem árthat neked."

Emma McLaughlin és Nicola Kraus: Dadusnapló

A szerzők állitása szerint amit a történetben megirtak mind igaz-csupán a helyek,és személyek nevét változtatták meg.

Nanny fiatal egyetemista ,gyermekszerető lány és a muszáj meg a tandij,és albérlet arra kényszeriti,hogy dausnak álljon.Nem szeretne krumplit sütni egy gyorsétteremben,mert tanulmányaihoz is kapcsolódik a gyermekkor.

Épphogy elkészül a hirdetése ,a véletlen folytán máris akad munkája -egy hétéves kisfiúra kell hetente pár alakalommal vigyáznia mig anyuka jótékonysági ebéden vesz részt,vagy éppen Gucci cipőt vesz.A heti pár órából aztán,heti pár nap lesz mig végül Nanny azon kapja magát,hogy szinte csak aludni jár haza albérletébe.Időközben vagy százszor megfordul a fejében,hogy új állás után néz de valami mindig visszatartja-főleg a kisfiú aki a szivéhez nőtt.

Bepillanthatunk az elfoglalt felső tizezer életébe,akiknek minden belefér a napjaikba-még a szerető tartása is,csak a saját gyerekükre nincs idejük.Modern kori rabszolgatartók akik úgy gondolják a pénzükért bármit megtehetnek.

Persze ez nem egy komor történet-de az igazán szomorú,hogy egy anyának minden fontosabb mint a beteg gyereke-azért jócskán van benne humor is.

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Nem tudom, ki hogy van vele, én életemben először pont egy évvel ezelőtt hallottam erről az Anne B. Ragde nevű írónőről, akiről annyit feltétlenül tudni kell, hogy norvég. Annyit még hallottam róla, hogy írta ezt a családregényt, és hogy nagyon jól tette, hogy megírta. Ez az impulzus már elég is volt nekem ahhoz, hogy felkerüljön a könyv a tavalyi karácsonyi listámra. Történetesen meg is kaptam a könyvet, de most jött csak a második impulzus, hogy el is kezdjem olvasni. Merthogy télen játszódik, karácsony előtt, és most éppen tél van, karácsony előtt. Tovább nem is ragoznám ezt a történetet...

A könyv tényleg egy családtörténet, és tényleg karácsony előtt játszódik többnyire Norvégiában, kisebb részt Dániában. A Neshov család tagjai a nagymama (kinek nagymama, kinek anya) halálos ágyánál találkoznak egy norvég faluban. A könyv háromnegyede a három Neshov testvér bemutatásával telik el, ami egyáltalán nem unalmas, ugyanis mindhárman elég különleges hivatást űznek: Margido temetkezési vállalkozást vezet, Erlend kirakatrendező, Tor pedig a családi birtokon tenyészt malacokat. Ami közös mindhármukban az az, hogy jó érzékkel menekülnek mindannyian a családi fészekből: más országba, vagy épp csak az istállóba egy üveg itallal. A családi birtok pusztulóban, a családtagok évek óta nem kommunikálnak egymással, így léphet be a történetbe ismeretlenként Torunn is, aki Tor félig-meddig eltitkolt lánya (akiben felmerül a kérdés, hogy hogy lehet valaki félig-meddig eltitkolt lány, az máris elolvashatja a könyvet -kiderül). Minden együtt van tehát egy jó kis családi találkozóhoz...

Valahol olvastam korábban, hogy sodró lendületű a könyv: lapról- lapra derülnek ki váratlanabbnál váratlanabb dolgok. Szerintem ez nem egy sodró lendületű könyv, kifejezetten lassan csordogál a történet, de ez nem válik a könyv hátrányává... Olyannyira lassan halad, hogy nekem a könyv végén támadt az a benyomásom, hogy most akkor elkezdődött a regény. Ami nem véletlen, hiszen -ezt is tudni kell- trilógiáról van szó. A második kötet épp nemrégiben jelent meg Remeterákok címmel. Számomra nyilván a mocskos családi birtokon csoszogó, lézengő, halk apa volt a legérdekesebb karakter; hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, a további két kötet során kiderül... Nem volt egy rossz könyv ez sem.

Joanne Harris: Csokoládé

Sajnos elég hosszú idő alatt tudtam csak elolvasni ezt a könyvet, így kicsit nehezen áll össze a fejemben és nehéz megítélnem. Mindenesetre azon gondolkodom, hogy 9 vagy 9,5/10-et adjak-e neki...:-)))

Meglepődtem Joanne Harris írói tehetségén, mert most olvastam tőle először és a médiából, hirdetésekből stb. nekem úgy jött le korábban, mintha egy 852. romantikus ill. gasztroregényszerűségeket író írnónőcske lenne. Nima írt a blogjában olyan klasszakat róla, hogy végül hozzá mertem nyúlni a könyvéhez és nem csalódtam egyáltalán. Harris valóban rendkívüli képességgel rendelkezik az írás terén, hihetetlenül érzékletesen képes papírra vetni hangulatokat, érzelmeket, ízeket, illatokat. Emellett pedig az a fajta nő, amilyen én mindig is szerettem volna lenni, de sajnos nem ilyen fából faragtak - aki teljes lélekkel bele tud merülni az élet olyan apróságainak örömeibe, mint a főzés, sütés, díszítés, alkotás, lakberendezés stb.

Hogy a történetről is szó essen: Egy aprócska francia faluba, amely alapvetően egy vallásos, zárt közösség, belecsöppen a cseppet sem odaillő, állandóan úton lévő Vianne férj nélkül, egyedül egy kislánnyal. Ráadásul csokoládéboltot nyit a templommal szemben, ami a falu legtekintélyesebb személyének, Reynaud atyának a szemét meglehetősen szúrja. Egyrészt mert Vianne minden, csak nem vallásos, másrészt a pap "nyáját" olyan világi "bűnök" felé csábítja, mint a csokoládé... És mindezt a böjtidőszak kellős közepén... De Vianne nem csak a testnek enged csábítást finom pralinéival és süteményeivel, hanem az emberek fejét is olyan szabados gondolatokkal tömi - az atya szerint - amelyek tisztességes hívő ember fejében nem fordulhatnának meg.
Ellenséggé válik tehát Vianne Rocher az atya szemében, aki felborítja a kis közösség addigi életét. Elsősorban kettejük erkölcsi harcát követhetjük nyomon a történetben. Mellette persze megismerkedhetünk a falu néhány nagyszerű és kevésbé nagyszerű, ám Harris által nagyon jól ábrázolt lakójával is.

A történet tehát maga nem nagy durranás, egyszerű, kellemes olvasmánynak is titulálhatná az ember. Azonban úgy van megírva, hogy egy egész életfilozófia rejlik mögötte, ami nekem nagyon tetszett. Feltételezem, hogy ez Joanne Harris saját hitvallása, értékrendje, amit Vianne Rocher-ban testesít meg. Nem mond nagy dolgokat, mégis nekem a mostani élethelyzetemben sokat adott a könyv, megerősített bizonyos dolgokban.

Rettentően ravasz módon, kifinomultan úgy bírálja Harris a regényben az egyházat, hogy tulajdonképpen nem is bírálja. Ugyanis a vallást, egyházat bíráló, ezek hibáit meglibbentő minden egyes mondat nem más, mint az atya szájából hangzik el. Vianne-nak egyetlen egy negatív mondata nem hangzik el a könyvben erről. Nagggyon ravasz...:-)

A csokoládé maga pedig Vianne életszeméletének metaforája számomra. Az élet élvezetéé és azé, hogy képesek legyünk örömünket lelni, meglátni a szépséget az apró dolgokban is, hiszen ezek részei mindennapjainknak, mégis nagy örömforrást jelenhetnek, feltéve, hogy észrevesszük őket...

Harris a regényben azt mutatja meg, hogy senki sem "bűn" nélküli, mindenkit, még a "legszentebbeket": az egyház embereit is megtalálja és el is kapja a kísértés, a csábítás. De addig, amíg ezekkel a "bűnökkel" nem ártunk senkinek és élvezetet nyújtanak számunkra, kár olyan mondvacsinált dolgokat utukba görgetni, mint pl. a vallási vagy társadalmi elvárások, le nem írt szabályok. Hiszen az életben az a cél, hogy boldogok legyünk. Nem szükségesek ehhez az olyan dolgok, mint férj, állandó otthon, misérejárás és gyónás - amik nélkül egy nőt az adott közösségben eddig nem tekintettek tisztességesnek. De Vianne megmutatta nekik a tutit...:-)

Nagyon tetszett a választékos stílus, ahogy Harris a szavakat egymás mellé rakja és ezzel olyan hangulatot, ízeket, illatokat teremt, hogy szinte valóságosnak érezzük a leírtakat. A nőiesen fifikás megoldás pedig, ahogyan "egyetlen szót sem szólva" egy egész életszemléletet, magatartásformát utasít el egy másik javára - majdnem zseniális...

Italo Calvino: A kettészelt őrgróf

Ez nem egy amolyan polcról lekacsintós könyv volt a könyvtárban, ami utánad kiabál és integet, hogy vigyél el! Vigyél el! Ezt bizony úgy kellett a raktárból felhozatni, mert kutatásaim alapján nagyon jónak ígérkezett. A méretei mondjuk igen csak megleptek, úgy 1 cm vastag és kb. 16 cm hosszú. Nem túl sokoldalú, csupán 114 oldal, ennek ellenére azonban ügyesen bánik adottságaival. Maga a téma ismerős számunkra, az emberi lélek és érzések bonyolult összetettsége, és kavalkádjai. Mindezt könnyed stílusban, igen sokszínűen tálalva a kedves olvasó kemény karton kötésű tányérjára.

Medardo di Terralba őrgróf fiatal és tapasztalatlan katona, ennek ellenére már tiszti rangban vágtathat a törökök elleni harcban. Rögtön első szolgálati napján ágyúlövés éri, és a szegény gróf ketté hasad. A tábori kórházban csupán a jobb felét találják meg, de azt sikeresen életre keltik, majd hazaküldik. Így szál ki a gyaloghintóból egy fél fej, egy kar, egy láb és egy fél lélek. Mert hamarosan egyértelművé válik, hogy nem csupán teste károsodott igen erősen, hanem a lelke is. Könyörtelen és halálos rendeletekkel tartja rettegésben a környék lakosait. Mindent, amit lát félbevág vagy felgyújt. Egy napsütötte, madárcsicsergős - amolyan jó hangulatú napon - csupán fél tucat embert végeztet ki, ha olyanja van, akkor a többszörösét. Sokan már a halálát kívánják, mígnem egy napon elő nem kerül a jobb párja, nevezetesen a bal. Ő a ló túloldala, mindenét odaadná a szegényeknek, siratja az árvákat és ápolja a fertőző betegeket. Mikor megtudja, hogy másik fele mennyire kegyetlen, sajnálkozik a dolgon, de tenni ellene nem tesz semmit, csupán annyit, hogy alázatosan és nagy lelkűen próbálja kijavítani a másik által okozott károkat. Odáig fajul a dolog, hogy faszentségével lassacskán már az ő halálát is kívánni kezdik az emberek. Ennek az egésznek persze egy mindkettejük által kiszemelt lány vet véget, ő lesz az indok, hogy ők ketten élet-halálra összecsapjanak. Mi vár rájuk? Végső megsemmisülés vagy bölcs, szélsőséges tapasztalatokkal egyesített teljes élet?

Hosszú ideje foglalkoztatja az embereket a világ jósága és rosszasága, a nőisége és a férfiassága, lentje és a fentje, a kintje és a bentje. Ha a Yin és a Yang szimbólumára gondolunk, akkor könnyen megérthetjük, hogy nem létezik olyan, hogy tökéletes jóság vagy gonoszság. Mindkettőből van ez is, az is az emberekben, így van a többség egyensúlyban. Ha az egyensúly azonban felbomlik, akkor eredményül szenteket, csodabogarakat vagy sorozatgyilkosokat kapunk. Előbbieket jó szívvel, utóbbit átkokkal és (egyes országokban) villamosszékkel öleljük keblünkre.

Italo Calvino stílusa annyira magával ragadó, annyira tömör és mégis könnyed, hogy egyszerűen képtelenség letenni. Igen kifinomult és (szerintem) egyáltalán nem bántó gúnyolódása helyenként kisebb szájrángásra késztet, mesélő tehetsége pedig gondolkodásra. Agyi kapacitásunk túlterhelése nélkül igen hamar el lehet olvasni, és habár tanulságos történettel szolgál számunkra szórakoztató módon teszi azt, hisz már az alap történetből is látható, egyáltalán nem veszi magát komolyan.

Italo Calvino első számú körözött író lesz a (könyvtári) listámon. Örülök, hogy rátaláltam.

Borostyán, 2008. december 11.

Mireille Calmel: A farkasok bálja (Az elátkozott szoba)

Magamtól sosem kezdtem volna neki e könyv olvasásának, de Lulin oldalán nagyon jó értékelést olvastam. Hab volt még a tortán, hogy a könyvtárban pár napra rá, az ajánló polcra volt kitéve.

A hab sajnos hamar leolvadt a tortáról - úgy a 100. oldal tájékán - de a süti ennek ellenére omlós és könnyen fogyasztható maradt. (Nemsokára itt a Karácsony, talán ezért hasonlítgatok sütikhez)

Az írónő rögtön az elején megnyeri a női olvasókat ezzel az ajánlással:
"Ezt a könyvet azoknak a nőknek ajánlom, akiket bárhol, bármikor a világon megvertek, megerőszakoltak és megaláztak. Azoknak ajánlom, akiknek teher a másságuk és ezért az életük is. Azoknak, akik igazságról, szerelemről álmodnak. Végül azoknak, akik azért küzdenek, hogy soha ne haljon meg a remény."

A történet hamar a közepébe vág, én pedig pont ezt szeretem. (Hangsúlyozom, most könyvekről beszélünk :P) Nincs félre duma, sem több száz évvel ezelőtti töri bemutató, a cselekmény egyből elkezdődik.

Isabeau gyönyörű és boldog lány, aki közelgő esküvőjére készül. Az 1500-as éveket írjuk, amikor még törvény adta joga volt egy hűbérúrnak a mennyasszony első éjszakájához Isabeau nem engedelmeskedik, ezért pedig ő és szerettei drágán megfizetnek. A lány túléli a uraság, Francois de Chazeron által végrehajtott válogatott kínzásokat, majd a fagyot is, ahová kitették, hogy az éhes farkasok tépjék szét. A farkasok azonban nem bántják őt, mert Isabeaunak és női családtagjainak van egy titka, amely a most kialakult határtalan gyűlölettel és bosszúvággyal karonfogva életben tartják a lányt és megerősítik a bosszúra. Sok év telik el, alaposan felkészül majd beavatott és beavatatlan segítőivel megindul a bosszúhadjárat. Chazeron alkimista törekvései és a hír, hogy eladta lelkét az ördögnek épp kapóra jön…

Az alaptörténet nagyon jó (igaz kicsit már kopottas és elnyűtt) de mégis hiányzik belőle valami. Illetve több valami. Az írónőnek nem kifejezetten elbűvölő a stílusa, a karaktereket nem dolgozta ki teljesen, sok szereplő szemén keresztül kívánja elmesélni a történetet, ezért mindegyikük egy kicsit befejezetlen maradt, a kinézetükről is kevés információt kapunk, teljesen az olvasó fantáziájára bízza őket. Az egésznek a légkörét úgy tudnám szemléltetni, ha fogjuk Francois de Chazeron alkimista kemencéjét és az olvasztó tégelybe az alábbi anyagokat tesszük:

- Egy jó adag Romana füzet (bármely része megteszi, ne legyünk válogatósak, ha nincs ilyen a könyvespolcon vagy az újságtartóban elfekvőben, akkor helyettesíthetjük egy kisebb adag Nora Roberts-szel)
- Pár oldal Ken Follett - a Katedrális című regényéből (különös tekintettel legyünk a szexuális aberrációs részekre)
- Egy leheletnyi Szepes Mária - Vörös oroszlánja
- Majd szórjuk meg Victor Hugo - A Párizsi Notre Dame gnómjaival, szegényeivel és cigány asszonyával.

Mindezek ellenére (vagy pont ezért) könnyen fogyasztható kis olvasmány. Nem ígér nagy izgalmakat, sem örök emlékezetet, de pár órás kikapcsolódásnak mindenképp megteszi.

Van folytatása is, de én egyelőre nem érzem égető szükségét, hogy tovább kísérjem Isabeau történetét.

Borostyán, 2008. december 05.

Arthur Hailey: Hotel

Ezt a könyvecskét mindössze 150forintért vettem a könyvtár "rongyos" könyvvásárán.... ami valóban rongyos volt,mert volt olyan kötet ami a kezemben esett szét :( Pedig előtte megérdeklődtem a könyvtár recepciónál milyen könyvek is lesznek??? Na mindegy ez a könyv nagyon is megérte az árát :)

Az St.Gregory egy régimódi szálloda New Orleans központjában.Peter az ügyvezető helyettes a főszereplő de a történet folyamatosan több szálon fut,és bár az elején megijedtem a sok szereplőtől,és a szerteágazó cselekményektől,nagyon is követhető a sztori, sőt elbirtam volna viselni még több izgalmat.

Lássuk csak hány féle ember fordul meg egy hotelben?, az alkalmazottakról nem is beszélve-Van hercegi párunk-aki iszonyú bűnt próbálnak titokban tartani,egy beteg öregember aki végül igencsak meglep mindenkit,egy szakavatott szállodai szarka, egy gazdag ifjú és barátai akik nem ismernek sem istent sem embert, egy hotel mágnás-akinek a St.Gregoryra fáj a foga.

És miközben a szereplők élik életüket a szállodában, bepillanthatunk a dolgozó hangyabolyba is. Hogyan képes Peter napi tizenkét órán át hárítani,és megoldani mindenféle gondot, és problémát. Hogyan próbál mindenki a maga hasznára keresni a bárpultostól kezdve a házi deketíven át. És miközben a szálloda életét nyomon követhetjük, közben Peternek két nő közül is választania kell, miközben az állását félti, és rejtélyeket old meg.

Még az utolsó oldal is tele van izgalmakkal!!

Ami a botitót illeti...hát nagyon gagyi-de mentségére legyen mondva 1988-as maga a történet pedig '65-ben iródott.

Stephenie Meyer: New Moon (Újhold)

FRISS: Az Újhold első 16 oldala itt olvasható.

Ezt is megértük! A hónap elején magyarul is megjelent a Twilight. Ráadásul az eredeti borítóval! Többeteknél olvastam, hogy nektek is elnyerte tetszéseteket. Örömmel nyugtáztam, hogy itthon is legalább annyira megkedvelték ezt a történetet, mint más országokban. Ezért, igen nagy eséllyel a folytatása is meg fog jelenni hamarosan. (Egyelőre úgy tudom, hogy 2009. február, március, feltételezem ez is az eredeti borítótervvel). Tinik és felnőttek is egyaránt szívükbe zárták Bella és Edward kettősét. (Ugye megmondtam, hogy érdemesek rá! :P) ÉS! Holnap már nálunk is bemutatják a filmet! Vegyes érzelmekkel várom, hogy én is a végignézhessem, kicsit félek a csalódástól. Miután megnéztem, írni fogok arról is, tehát érdemes lesz visszanézni hozzánk! (A filmes beszámol elkészült, itt olvasható)

Többeteknek megígértem, hogy megírom a második rész recenzióját is. Kicsit lemaradtam az ígért időponthoz képest, szépen kérlek titeket, nézzétek el nekem. :P

Mint már említettem nagyon sokan megszerették ezt a furcsa párt, de tudnotok kell: a világon nagyon sokan akadnak olyanok is, akik Jacob Blacket szeretik!

Hihetetlennek tartjátok? Pedig nem az! Csupán arról van szó, hogy az első részben nem sok szerepet kapott, így nem ismerhettük őt meg igazán. De a másodikban….

Bella betöltötte tizennyolcadik születésnapját, és ettől egyáltalán nem boldog. Sőt! Ha lehetne, nemzeti gyásznappá nyilváníttatná. Egy évszázad ide vagy oda Edward javára, akkor is úgy érzi biológiailag máris idősebb a fiúnál. Alice persze nem fér a bőrébe, és mindenáron bulit akar rendezni a lánynak. A buli ünnepinek indul, de hatalmas katasztrófa kerekedik belőle. Bella élete veszélybe kerül, Edward pedig élete legnehezebb döntését hozza meg.

A lánynak nincs más választása, mint beletörődik a döntésébe, de ennek nagy ára van. Már nem a régi lány koptatja az iskolapadot, barátaival nem törődik, a tanulásba és a magányba menekül. Jacob Black az egyetlen, aki közel kerül hozzá. A fiú visszahozza a lányt az életbe, de hamarosan ő is furcsán kezd viselkedni.

Bella eddig azt hitte már megismerte Forks összes titkát. De az első rész csupán a kezdet volt! Újra veszélyben az élete, és neki megint hallgatnia kell.

Sok embernek ez a kedvenc része, amit bizonyos mértékig meg tudok érteni, de számomra túl sok benne a fájdalom, ezért nálam inkább a negyedik helyen áll. De ne értsetek félre! Nagyon jó a történet és a könyv. Az írónő még többet mutat meg tehetségéből. Az amerikai kiadásban az első rész 434 oldalt tett ki (itthon 502), a második pedig 563 oldalt. Úgy látszik Stephenie Meyer is minél jobban belebonyolódott a történetbe és egyre bátrabb lett a rajongók visszajelzéseitől, annál többet akart mesélni. (Csak tájékoztatás képpen a negyedik rész 754 oldalt tesz ki.) Ami egyáltalán nem baj, mert egy pillanatig sem unatkozunk mialatt az Alkonyat részeit olvassuk! Egy nap majd elmondhatjuk erről a sorozatról is, hogy egyszerre olvassuk el, hogy teljes legyen az élmény.

A magyar kiadó kérésére készítettem mind az írónőről, mind magáról a könyvről és szereplőiről egy-egy wikipediás oldalt. Az írónőről itt, olvasgathattok. A KÖNYVES BEJEGYZÉST A WIKIPEDIAN NEM AJÁNLOM, MIÓTA BOLDOG BOLDOGTALAN SPOILER HEGYEKET SZERKESZT BE, CSAK HOGY LÁSSÁK AZ EMEBREK MENNYIRE ALŐREJÁRNAK A TÖRTÉNETBEN :( SZOMORÚNAK TARTOM, HOGY TÜRELMETLENSÉGÜKBEN LEDÓZEROLJÁK MÁSOK VÁRAKOZÓ IZGALMÁT, CSAK HOGY TELJES LEGYEN EGY OLYAN CIKK AMI BŐVEN MEGVÁRHATNÁ A MAGYAR MEGJELENÉSEKET. :( NE OLVASSÁTOK EL!

De mielőtt kattintanátok egy figyelmeztetés!
Aki a könyvről is szeretne olvasni csak saját felelősségére tegye! Spoilereket tartalmazhat. Igaz nem sokat, csupán a szereplők élettörténete az, ami már a többi részből kiszerkesztésre került. Ki hogyan lett vámpír. De még így is igyekeztem minél kevesebbet elárulni. Tehát csak óvatosan! Jó böngészést és várakozást kívánok!

Ha pedig már eljutottunk oda is, hogy magyarul olvashattuk a New Moont, akkor látogassatok el Stephenie Meyer honlapjára, mert a második részből kiollózott részeket is megtalálhatjátok ott. Plusz! Három utólag írt bejegyzést is készített, amely még kerekebbé teszi a könyvet.

Továbbra is szívből ajánlom Becky Twilight-net oldalát, ahol folyamatosan frissítik az Alkonyattal kapcsolatos híreket, és egyéb más extrákkal is szolgálnak.

És még egy hírrel szolgálhatok! November 22-én hivatalosan is bejelentette az Alkonyatot forgalmazó Summit Entertainment, hogy a második részt is megfilmesítik. Az imdb szerint 2010 lesz az az év, amikor újra beülhetünk a moziba végigizgulni a két szerelmes történetét. (Azóta frissültek az infók, most már 2009 végére ígérik, ami egy igen erős rohamtempót sejtet, reméljük hogy ez nem megy majd a minőség rovására, ahogy az azóta lezajlott rendező csere sem!) És a rémhírekkel ellentétben, nem vonják össze a harmadik könyvvel, így csakis a New Moon lesz a történet.

Milyen buli lenne már, ha Valentin napon jönne ki itthon a második rész! Nem?

Borostyán, 2008. november 25.

FRISSÍTÉS: A magyar kiadó honlapján már előjegyezhető az Újhold. Sajnos kicsit később- áprilisban - fog megjelenni, de ne feledjük! A több idő igényesebb munkát takar általában!

Curtis Sittenfeld: Prep (Előkészítő)

Tinédzser koromban jelentek meg az első Júlia, Romana, Tiffany füzetek. A nők hamar megszerették őket, ezért egyre-másra jelentek meg a piacon az ezekhez hasonló más kiadványok is. Nem olvastam kimutatást arról, hogy mennyire jövedelmező ez az üzletág, de tény: egy idő után már a tinédzser lányok is megkaphatták havi romantika adagjukat. Emlékeztek? Igen! A DENISE. Ha jól emlékszem, egyet olvastam el - talán kettőt – és habár a történet egyáltalán nem telepedett meg a fejemben, az olvasási körülmények azonban igen. Kb. 13 éves voltam, osztálykiránduláson voltunk, éppen úticélunk felé tartottunk, egy bézs-barna csíkos üléses Volán buszon. (A hajam akkor volt a legborzalmasabb. Egy fodrász bedumálta nekem, hogy nagyon klasszul fog állni a dauer. Azt hiszem akkor tudatosult bennem először, hogy az idiótizmus korra és nemre való tekintet nélkül csap re áldozataira.) A háttérzaj a szokásos volt, nevetgélés, beszélgetés, időnként hangos éneklés a buszvezető legnagyobb örömére. (Épphogy nem dobáltuk meg) Az egyik osztálytársam hozott magával egy ilyen füzetet, de volt ott még Bravo, Popcorn és minden más, amitől egy tini keze, szeme, szája erős rángásba kezd. Ha ez az újság vagy a tini romantika-irodalom kerül szóba, akkor ez az emlék rémlik fel bennem.

A Prep első pár tucat oldala után ez a füzet jutott eszembe. Tini lány álmodozik, csalódik majd révbe jut, persze egy brutálisan sármos fiúval. A századik oldal tájékán azonban, már nem voltak ilyen képzeteim és Denise kék, majd rózsaszín (vagy rózsaszín majd kék???) borítóját is elhessegettem lelki szemeim elől. A helyzet az, hogy ez a könyv nagyon sok emléket hozott fel bennem tizenéves korom szépségeiből és csúfságaiból. Már nem húztam a szám, és nem finnyáskodtam. Aztán a történetben stagnálás mutatkozott, ami jó száz oldalon keresztül tartott. Ez az olvasási tempómra is rányomta bélyegét, majdnem egy hét kellett, hogy továbblépjek a következő fejezetre. Az utolsó százötven oldal azonban már újra pörgött, így még estig fennmaradtam, hogy meg tudjam mi lett Lee Fiora végzős évének végkimenetele.

Az említett leányzó egy Ault nevezetű bentlakásos középiskolába kerül tizennégy évesen. Ösztöndíjasként kerülhetett be ebbe az intézménybe, ami amúgy tele van full gazdagokkal. Ez meg is teszi hatását, Lee egy senkinek, egy szeretetre alkalmatlan lánynak érzi magát. Már egy év is eltelik, de még mindig nincsenek barátai. Persze akad egy fiú, aki nagyon bejön neki, és nem egészen alaptalanul ábrándozik is róla. A herceg azonban csak nem akar megnyilatkozni. Másodévek korára már kicsivel jobb a helyzet, lett egy nagyon jó barátnője Martha, aki egyben a szobatársa is, többen észreveszik létezését a közösségben. Ez az az év azonban, amikor meghülyül. Már nem csupán azt szégyelli, hogy neki kevesebb a pénze, hanem a szüleire is csak kritizáló szemmel képes tekinteni. Harmadéves korában majdnem kicsapják, negyedéves korára pedig úgy tűnik végre révbe ér. De persze önnön alábecsülése és félénksége ezúttal is keresztbetesz, arról nem is beszélve hogy ő, aki már nagyon jól ismeri a bentlakásos iskolák írott és íratlan szabályait, mégis megszegi az egyik legfontosabbat, és ekkor elszabadul a pokol.

Azzal együtt, hogy a főszereplő Leet igen sokszor töröltem volna képen, vagy ráztam volna meg a vállánál fogva, hogy térjen már észhez, azt kell mondanom a Prep tanulságos történetet tár elénk. Vagyis hát nem egészen. A felnőttek számára nosztalgiát, a tinik részére pedig izgalmas tanmesét és számukra érdekes magániskolás hétköznapokat ismerhetnek meg. Az iskola (jó) hanglatainak leírása még engem is megragadott. Meg kell valljam, ha újra születek remélem alkalmam lesz kipróbálni egy ilyen iskolát, biztos vagyok benne, hogy hatalmas élmény lehet. Azért akadnak benne klisék is bőven, csak pár ízelítőül: a fiúk disznók, a gazdagok sznobok, a menő csaj rosszindulatú kis k*rva, a lány koleszban pedig akadnak lányok, akik önfeláldozóan saját testükkel melegítik szobatársukat a hideg napokon. És még egy dolog amiben erősen különbözik Denisetől és társaitól: őszintén ír a tinédzserkori szexualitásrról, az első alkalomról vagy arról, amikor kétségbeesetten vizsgálja valaki saját érzéseit, bármiféle homoszexualis beütés után kutatva.

A könyv vége nekem nem tetszett, nem azért mert nem az következett be, amire számítottam, hanem azért mert eléggé kuszának, kapkodónak és befejezetlennek éreztem. És az is igen furcsa volt, hogy csak az utolsó 20 oldalon derült ki, hogy ez a történet tulajdonképpen a ’80-as években játszódik. Jó tudni, köszönjük, bár az elején talán többet segített volna. Mondjuk gyanús volt, hogy a koleszokban fizetős, nyilvános telefon van, amire sorban állnak a lányok, de ki tudja mik a szabályok egy ilyen helyen! :P

Az írónő stílusa a történet ellenére egyáltalán nem ponyva, annál sokkal igényesebb. Külön megemlítem, hogy Sittenfeld maga is egy ilyen bentlakásos iskolában élt, konkrétan a Groton-ban. Ennek az intézménynek igen nagy híre van, Theodore Roosevelt és becses rokonai is itt tanultak. Benne van az Egyesült Államok top 10 magán iskolában. (Más kérdés, hogy a ’90-es években igen nagy botrányt okoztak, mikor több diák feljelentette az iskolát, mert más diákok szexuális zaklatásai után történt panasztételeket követően, az iskola nem tett semmit az ügyben, magyarán a tettes diákok vígan folytathatták iskolai hétköznapjaikat. Később az iskola nyilvánosan is bocsánatot kért az áldozatoktól.) Ahogy elnéztem a képeket, a könyvben szereplő Ault feltűnően hasonlít Grotonra, de a riporterek azon kérdésére, hogy a Prep esetleg az ő életéről szól-e, tagadó választ adott. A cím mint előkészítő az iskolára (és valószínűleg az életre is) utal, hisze Amerikában úgy tartják az ilyen magániskolák előkészítők az egyetemre és a főiskolára. Az itt tanulok mind felsőoktatásban tanulnak tovább.

A Youtube-on egy videó is található az iskola egy napjáról.

Amerikában nagy siker lett e könyv, itthon nem került kiadásra. Sittenfeld idén már a harmadik könyvét adta ki. A Paramount Pictures megvásárolta a filmes jogokat is, de egyelőre csak egy papírral rendelkeznek semmi mással. Nem tettek még lépéseket afelé, hogy meg is valósuljon, de az imdb szerint 2010-re várható. Kíváncsi leszek.

Ui: a borítót ne kérdezzétek, nem értem mit kíván szimbolizálni, és ahogy utána olvastam mások sem voltak képesek ezt megfejteni.

Borostyán, 2008. november 23.

Fissítés: új borítóval adják ki nem sokára, nekem ez sokkal jobban tetszik

Stephenie Meyer:Twilight/Alkonyat

Nem szeretem a fantasy könyveket sem a sci-fiket.Valami mégis azt súgta,hogy ezt a könyvet érdemes kézbe venni-mondjuk a reklám is megtette a magáét,úton-útfélen belebotlottam .

Ami először meglepett,hogy tulajdonképpen ez ifjúsági könyv!!!Aztán az,hogy eléggé vaskos kötet!

Na de lássuk a medvét,akarom mondani a vámpírt-:)

MIelőtt még dicsérni kezdeném,megfogadtam,hogy csak nagy vonalakban irom le a tartalmát,mert ha megirnám elveszne az izgalom!

Bella úgy dönt Phoenixböl egy időre apjához ,a ködös és esős Forksba költözik.

Átlagosan indul az új élet,minden nap eső,köd,beilleszkedés egy új közösségbe.

Bella magának való tinilány,inkább mindent és mindenkit megfigyel az aktiv részvétel nem az ő asztala.

Az osztálytársak mind kedvesek és élénken érdeklődnek Bella után,ám Ő egy nap az ebédlőben felfedez egy kisebb csoportot amely teljesen elkülönül.Edward Cullen és testvérei nagyon mások mint a többi iskolás Bellának ez rögtön szemet szúr,és valami érthetetlenül vonzani kezdi Edwardhoz....

Na ennyit a tartalomból-igen gonosz vagyok!:)

Azért annyit elárulok,hogy Edward és Bella ha tyúklépésekkel is de egyre közelebb kerülnek egymáshoz.Bella apró kockánként újabb és újabb rejtélyt kap Edwardról és Ő nekiáll ezeket összerakni,az eredmény igencsak meglepő és hihetetlen-Edward egy vámpír!Persze a kedves,félénk és jóképű fajtából:)

A történet végig nagyon izgalmas és lebilincselő-nem volt egy unalmas sor sem a könyvben!!!

És hogy ne csak dicsérjem:Túl sok volt benne az érzelmi,romantikus vetület,és nehezen hihető mondatok ,gondolatok jelennek meg egy tinilánytól!!!!Kicsit lehetett volna benne több véres jelenet....na de majd a következő részekben!

Tsugumi Ohba: Death Note - A halállista

Ez az idő is eljött. Mangát olvastam! Rettegett ajánlotta a képregényt, amit a címlapon az utóbbi évek egyik legsikeresebb manga-sorozataként írnak le.

A történet: Yagami Light osztályelső középiskolás egy unalmas napon vékony kis jegyzetfüzetet talál az utcán, amelyről kiderül, hogy Ryuk, a halálisten tulajdona. A füzet egy halállista, amelynek megvan a maga használati utasítása. Ha valakinek a listára írják a nevét, az rövid időn belül szívrohamban meghal, ha a halálnemet is mellé írják, a megadott módon fog meghalni. szegény. A füzet birtoklásával Light tehát borzasztó hatalom birtokosa lesz: ráébred, hogy lista segítségével megtisztíthatja a világot a bűnözőktől. A történet során újabb, a füzethez kapcsolódó szabályokra derül fény, megjelenik Ryuk, belép a történetbe az FBI, szóval izgalmakban nincs hiány!

A képregény tényleg izgalmas, a könyv egy nap alatt kiolvasható, de a szereplők elég kidolgozatlanok (jóó, hát ez egy képregény...). Engem Light, a főszereplő idegesített a legjobban, egyrészt egy komplett pszichopata, másrészt, nem nagyon ecsetelik, hogy egy jófiú hogyan válik tömeggyilkossá. Egyszerűen az egyik képkockán még egy unatkozó stréber, a másikon meg már sorozatgyilkos.

Ilyen az élet. És a manga. :o) És most szembesültem persze a manga műfaj azon sajátosságával is, hogy a japán olvasási irányt kell követni, vagyis a történet jobbról balra halad, és az utolsó lapon kezdődik...

Stippistop

Thomas Wharton: Szalamandra

Dün blogjában olvastam erről a könyvről, akinek annyira tetszett, hogy úgy gondoltam érdemes lehet elolvasni. Bár beleolvasva nekem túl mesés volt, ami annyira nem az én világom, de adtam neki egy esélyt.

Kicsit mérges vagyok erre a könyvre, azaz az írójára, mert az első harmada annyira, de annyira tetszett, hogy csak....a többi viszont nem volt az igazi. A történet első harmadában egy félőrült gróf kastélyával ismerkedhetünk meg, benne az örökké mozgó falakkal, tárgyakkal, valamint a gróf lányával, Irenával, Nicholas Flood-dal, a nyomdásszal és persze a könyvekkel. Ezen kívül a gróf rejtvényeivel, ill. a feladattal, mellyel Nicholasnak kell megbirkóznia: végtelen könyvet kell készítenie a gróf számára.
Nagyon szerettem még a gróf kastélyában élő abbé filozofálgatását az időről, és Irena gondolatait is....

Viszont a könyv további része, melyben Flood és Irena lánya, Pica kiszabadítja apját börtönéből (akit a gróf tett hűvösre, mert elcsábította Irenát), majd együtt Irena keresésére indulnak az akkor már halott gróf hajóján a világba - szóval innen már nem igazán tetszett. Bevallom, nem tudtam követni, hogy hova miért mennek - valószínűleg azért, mert nem tudott lekötni, így nem tudtam a történetre eléggé figyelni. Jártak Velencében, Alexandriában, Kínában, majd Londonba hajóztak - sok-sok emberrel találkoztak útközben, akik életéből érdekes történeteket ismerhettünk meg. De túl sok minden történt túl gyorsan, számomra meglehetősen zavaros volt az egész.

Summa summárum - remek kezdés után gyengébb folytatás: rohamtempóban hömpölygő kalandos utazás a könyv utolsó két harmada.
Rossz éppen nem volt, de nekem közel sem jött be annyira, mint Dünnek, amit azért sajnálok....

Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket

Csak azért vettem ki a könyvtárból eme darabot mert Amadea jó véleménnyel volt róla,és láss csodát pár nap múlva ott csücsült a könyvtárban az új könyvek polcán.
A boritó nekem nem tetszik,ahogy a cim sem...no de lássuk a tartalmat:

Hannah, Cassie, és Jasmine jó barátnők (ahogy az lenni szokott)Hannah a leggazdagabb hármójuk közül, Jasmine sem panaszkodhat, Cassie aki a legközelebb állhat az olvasóhoz, és főleg azért mert ő az átlagember figurája-egy általános iskolában tanit, neveli a két gyermekét,és pakol a férje után.... csendben csordogálnak a napok,aztán egy nap Jasminet letartóztatják férje megölésével gyanúsitják-innentől kezdve visszafelé iródik a történet, vagyis, hogy hogyan jutottak el-e sötét napig. Jasmine a házassági évfordulojukon ,egy véletlen folytán rájön, hogy a férje csalja...aztán rohamléptekkel Cassie, és Hannah házassága is összeomlik - mindhárom esetben a hűtlenség miatt.
Egyébként nagyon komor történet lenne, ha az irónő nem font volna bele annyi humort, és aranyköpést. Az egyik oldalon majdnem bömbölünk,olyan jól ábrázolja az elhagyott feleség, a magára maradt ember lelkiállapotát,a következő oldalon meg majd megszakadsz a nevetéstől.

Vannak benne jócskán csavarok is, sőt kérdéses, hogy barátnők maradnak-e a történtek után?
Persze túlzásoktól sem mentes a történet-dehát ez egy kitalált sztori nem pedig dokumentumregény :)

Az utolsó oldalig tartogat izgalmakat a sztori!

Pat Shipman: Mata Hari

Margaretha Zelle 1876 agusztus 7-én született.Három öccse volt de apjának Ő volt a kedvence,mindent megtett a kis hercegnőért ,bármire képes volt érte.Az apa azt tuszkolta bele,hogy Ő különleges gyerek-tényleg az volt,akaratos ,követelőző,gőgös,beképzelt.Hollandiában éltek,akkori viszonyok szerint jómódban,apja kereskedő volt és mindent megadott a családjának.1889-ben egyik napról a másikra tönkrementek,a házasság megromlott Adam Zelle pedig egyszerűen elhegyta a családját-lányát sem vitte magáva,Margaretha anyja hirtelen meghal,apja ekkor sem veszi magához rokonokhoz könyörgi be a lányát aki óriásit csalódik az apjában..három fiúgyermekét viszi magával.A család mely befogadta a lányt,porrá zuzza önbecsülését-tudtára adják neki,hogy csúnya és nincstelen és semmi esélye a férjhezmenésre.

1892 elején a lányt a rokonok bentlakásos iskolába küldik itt meglehetősen rövid ideig tartózkodik ,a 16éves lány elcsábitja az 51éves nős iskolaigazgatót.A botrányból Margarheta kerül ki vesztesen,hisz volt a gaz csábitó!!!!Hágába kerül egy másik rokon családhoz,ahol ismét szabad volt,és mindent megtett annak érdekében,hogy újabb szeretőre tegyen szert.
Nem kellett sokat várni,egy nála 20évvel idősebb katona volt aki kelet-indiában harcolt,Rudolf feleséget keresett mert abban bizott,hogy ha megálapodott házas ember akkor nem kell soká várnia az áhitott előléptetésre....
A házasság szenvedélyesen,szerelmesen indul az esküvőt is gyorsan megszervezik mert azt szeretnék,hogy amint Rudolfnak vissza kell térnie Indiába akkor már együtt mehessenek.
Házzaságuk akárcsak a kapcsolatuk viharos volt,mivel nem ismerték eléggé egymást ,az együtt töltött idő alatt felszinre kerültek az ellentétek,Margarheta nagyvilági nő szeretett volna lenni,utazni,társaságba járni-túl szűknek bizonyult a tér amit a házasság jelentett.
Bár két gyermekük született,ez sem tartotta vissza őket attól,hogy elváljanak.Mivel Rudolf zsoldja sosem volt elég,nemsok mindene maradt miután különköltöztek.Rudolf egyetlen feltétele az volt,hogy gyermekük nála maradjon.Másik gyermekük Indiában meghalt.
Margarheta visszaköltözik szülőhazájába és új nő születik:Mata Hari.

A könyv szerint volt olyan időszak mikor egyszerre 12 szeretője is volt!!!Általában mind nős emberek-de ebben a korba a szerető tartása szinte kötelező volt!Persze ez a kiváltság csak a férfiakra vonatkozott.
Az Indiában tanult táncot ötvözte a saját ötleteivel-kirobbanó sikere volt,a férfiak a lába előtt hevertek,végre nyugodtan költekezhetett a pénz nem számitott.
A háború vetett véget Mata Hari tündöklésének,egyre nehezebben tudott utazni,és elérte Őt is a szerelem,egy orosz katona Vladim szémélyében-Mata Hari mindig csak kapott,ezúttal a fordult a kocka Ő támogatta szerelmét,azt tervezték,hogy összeházasodnak.Mivel Vladim szegény volt,Mata Hari pedig költekező életet élt nem volt szemernyi megtakaritásuk sem,és ez okozta Mata Hari végzetét.A francia követségen egy alkalmazott kapva kapott azon a tényen,hogy Mata Hari azt mondta neki pénzért bármire hajlandó,a követségi alkalmazott felajánlotta legyen kém!!!Mata Hari bár ezt visszautasitotta,úgy egyeztek meg,hogy nem lesz fedőneve ,nem kér semmit előre de egymillió fontért hoz a németektől információt-de ez nem kémkedés.Az alku megkötetett.....
Szövevényes szálak,féltékenység,korrupció,hataloméhes emberek-és az áldozat Mata Hari.
Ugyanaz az ember aki beszerette volna szervezni,feljelenti miszerint a németeknek kémkedik.....hosszú hónapokig börtönbe zárják,Franciaország "elfelejt" szólni Hollandiának,hogy egy állampolgáruk náluk raboskodik.Mivel Mata Hari naiv és bizakodó nem kér ügyvédet-senki sincs aki megvédje,kiálljon érte.Önmaga irja a kérvényeket,leveleket-hiába.Az összes befolyásos szeretőjét megkeresi de mindenki elfordul tőle.
Az utolsó arculcsapás az mikor Vladim is megtagadja.
Az utolsó levelét fiának irja-aki ezt sosem kapja meg a levél eltűnt.A férje sem tesz érte semmit,meg sem látogatja.Kivégzése után csupán annyit mondott:"nem ezt érdemelte"
1917 -ben egy októberi napon Mata Harit kivégzik.


A könyv legizgalamasabb részénél derült ki,hogy hiányzik a könyvből 4oldal!!!Igy a könyv végéből hiányzik pár momentum-például hiányos az a rész amelyeben Mata Hari egyik családtagja szerette volna megkapni a rokona levevlezését,de ezt megtagadták.
A szerző állitása szerint ez a történet a leghitelesebb mindközül amely Mata Hariról iródott.

Brunella Gasperini: Mi és Ők

Brunella Gasperinitől ez a második könyv amit olvasok,két baj van vele:rövid és hiányzik belőle egy oldal:( ezt a hiányosságot olvasás közben fedeztem fel,eszembe sem jutott a könyvtárban alaposan megnézni...146 oldal tömény nevetés:)

Nicoletta a kamaszlány rövid kis története a tinédzser kor nehézségeiről,és lökött családjáról.
Nicoletta egész évben San Mametébe vágyik ahol meleg van,nyugalom,tópart,és persze szerelem:)
De persze évközben csak koránkelés,iskola,és a zűrös család van.

"Hé ütődöttek!-szólapám minden este-Gyertek ide,nézzétek ti is a rádiót!
A rádió-ez esetben-:a televizió,de sok másis lehetne.Nem tudni szórakozottságból-e vagy kényelemből ,de az évek múlásával egyre fogy apám szókincse:egyetlen szó,dolgok egész tárházát jelenti.A "rádió"például nemcsak rádiót és tévét jelent hanem gyakran hűtőszekrényt,porszivót,mosógépet és bármilyen háztartásigépet,hébe-hóba az autóra is kiterjed.
-Van jég a rádióban?-hallani tőle,avagy:-Ha ez az ütödött nem siet ,az életben nem találok parkolóhelyet a rádiónak.
Eszeveszett dühbe gurul,ha nem értjük meg rögtön,és szabotázzsal vádol bennünket.

Egyébként teljesen normális család ahol a nagyfiú vécépapirra gépeli a verseit,a kutyák a macskákkal együtt nevelik a kölykeiket ,és a háziorvost Gyors Feketének hivják:)


Nem tudom hány kötet jelent meg ,megörökitve a családi bonyodalmakat de utána nézek!

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Régóta kerülgettem ezt a könyvet,mintha éreztem volna,hogy erő kell hozzá,hogy végig tudjam olvasni.
1944 március 27-én Kolozsvári esküvővel kezdődik a történet-ez az egy esemény ami emberi és szép.Már a nászúton belecsöppenek a borzalomba Németország megszállja Magyarországot és a szállodát ahol megszállnak lelbombázzák.Kezdetét veszi a menekülés és a tanácstalanság,hová meneküljenek?vissza kolozsvárra?
Közben a fiatal nő nem érti miért nem boldog?És miért gyűlöli őt annyira a férje mikor Ő mindennél jobban szereti??Menekülés közben folyamatosan azon rágódik ,mit csinál rosszul?
Olyan sokat vannak úton,hogy felsorolni is nehéz mennyi helyen jártak...Alaine próbált mindenhol megkapaszkodni,megállni a helyét,segiteni.Egy idő után elszakitják férjétől Jánostól ezt nehezen dolgozza fel annak ellenére,hogy már biztosan tudja a férje nem szereti mi több szeretője volt,és nemi betegséggel fertőzte meg a fiatal naiv Alainet.
Mivel orvos szeretett volna lenni,mindig minden helyzetben segiteni próbál a katonákon.Mikor súlyosan sebesült katonát lát ,eszébe jut az első amit megtanult-"Nem fog fájni keze-lába,hogyha tőből amputálja"borzalom de ezeket a katonákat ruháskosarakban tartották,hiszen csak a törzsük maradt meg.Alaine pedig hősiesen ápolta őket,anyósát rendkivüli módon szerette,és anyósa is hasonlóan érzett,Alaine képes volt a beteg asszonynak egy csupor tejet szerezni-a testével fizetett érte akárcsak bármi másért amire nagy szükség volt.
A háború után a sok nélkülözés megbosszulta magát hónapokig volt kórházban,sokszor élet-halál közt lebegett,de talpra állt és új életet kezdett,férjét elhagyta.
Története példa arra,hogy maradahat valaki ember az ilyen helyzetekben is.
Olvastam pár történetet a háborúról,nélkülözésről de ilyen borzalmakkal talán csak egy könyvben találkoztam-A Festett madárban.

Anita Amirrezvani: A virágok vére

A XVII. században járunk, Iránban, ahol egy szegény, falusi családból származó fiatal lány történetével ismerkedhetünk meg. A lány édesapja halála után édesanyjával együtt a gazdag, fővárosi rokonok oltalma alá kerül. A keleti országokban ugyanis a mai napig az a szokás, hogy ha a családfő-családfenntartó meghal, akkor a családról a többi férfirokon gondoskodik. De ez esetben ez valójában azt jelenti, hogy cselédként kezelik őket szállásért és kosztért cserébe. Úgy alakul, hogy főszereplőnk - a rokonaitól való anyagi függetlenedés érdekében - ún. szigát köt egy viszonylag jómódú férfival, ami ideiglenes házasságot takar, és ez esetben 3 hónapot felölelő időszakra kötik. (A sziga tulajdonképpen törvényes keretek közé helyezi, hogy egy férfi szeretőt tarthasson felesége, feleségei mellett. Ugyanakkor amíg a szigát megkötő férfi számára ez teljesen legális és elfogadott, addig a nő, aki ilyen házassági szerződést köt, pénzt kap érte, így megvetés tárgya...khm....) A történet eseményei és bonyodalmai ebből a kapcsolatból alakulnak. Önbecsülés, becsület, barátság forog kockán a sziga miatt...

Nagyon szerettem olvasni, mert amellett, hogy az írónő klasszul ír, szinte észrevétlenül szövi a történetbe a kor és a hely sajátosságait: Irán akkori fővárosa, Iszfahán épületeinek, bazárjainak leírását, a különböző helyi ételeket, a fürdőzés, testápolás rituáléját. Különböző hagyományokat, szokásokat ismerhetünk meg, mint pl. a gyermekáldásért való imádkozás szertartását, vagy azt, hogy hogyan illik üzleti ügyekről tárgyalni stb. Ezek által hiteles képet kaphatunk az akkori perzsa világról.

És az egész történetet átszövik a csodás perzsa szőnyegek...:-) Főhősnőnk ugyanis rendkívüli tehetséggel és ízléssel megáldott szőnyegszövő, mely szakma abban az időben az uralkodó, Abbász sah támogatásának köszönhetően művészi szintre emelkedett. Betekintést nyerhetünk a szakma apró fortélyaiba, pl. a gyapjúszínezésbe, a csomózásba, stb. Mindezt laikusok és érdektelenek számára is abszolút élvezhetően....Egyébként az írónő 9 évig írta a regényt és tiszteletet érdemel, hogy rendkívül alapos kutatómunkát végzett a korabeli élet és a szőnyegszövő mesterség momentumainak minél élethűbb ábrázolása érdekében.

Bár a könyv felépítése nekem kicsit érdekes, szerintem valahogy nincs eltalálva a megfelelő egyensúly benne... Az elején átlagos (ha van egyáltalán ilyen) történetnek indul, a sztori közepe erősen erotikus töltetű, hiszen szinte csak a főszereplő és ideiglenes férje közti ágyjeleneteket olvashatjuk... A történet vége viszont olyan mint egy igazi mese. Gyönyörűen megírva ugyan, de valahogy túl hirtelen, szinte varázsütésre fordulnak jóra a dolgok...

Az viszont tetszett, hogy a főszereplőnő nevét nem tudjuk meg - ezzel tiszteleg az írónő Irán ismeretlen művészei előtt.




Egyébként gratula a Geopen Kiadónak! Egyrészt a gyönyörű borító miatt, másrészt pedig azért, mert rövid időn belül ez a második könyv ami kezembe került tőlük mint egy nagyon tehetséges író első regénye. Az első Olga Grushintól a Szuhanov álomélete volt.

2 érdekesség Iránról:
- egyrészt az iszlám vallás siíta ága képviselőinek nagy része ebben az országban él. Ők csak Mohamed vejét, Alit és az ő leszármazottjait ismerik el vallási vezetőknek, azaz kalifának és imámoknak.
- másrészt nemrég olvastam a National Geographic Magazinban, hogy az Irániak mélyen elutasítják, ha őket araboknak titulálják, ők ugyanis perzsák...

Takami Kósun: Battle Royale

Én nem vagyok egy manga, anime (és ki tudja még hány ehhez hasonló kategória akad a modern japán vizuális művészetben) rajongó. Magamtól soha eszembe sem jutott volna, hogy ilyen kategóriájú könyvet a kezembe vegyek. Az, hogy ezt a könyvet mégis várakozással teli kíváncsisággal vadásztam a könyvtárban, nos…. na igen mondjuk csak ki, picidzé az oka! Még akkoriban amikor, elkezdtük a Könyvmolyok blogot szerkeszteni kezdtem el olvasgatni más olvasó blogokat is és dzé recenziói között találtam rá erre. Mindazon túl, hogy igen frankó véleményezést alkotott egy barátjával együtt, a történet is nagyon érdekesnek tűnt. Így hát felírtam a listámra és vártam, mint vadász a lesben. Több hónapos türelmemnek igencsak színes rózsája lett, és hamarosan bele is fogtam az olvasásba.

Oké, mégsem. Először elgyönyörködtem a grafikusi munkában, ami igen figyelemreméltóra sikeredett. Magyar grafikusok alkották meg , így legjobb tudomásom szerint csupán hazánkban jelent meg ezzel a köntössel. Szerintem büszkék lehetünk rá.

Miután sikerült túljutnom a borítón, másik meglepetésként szolgált az igen pontos térkép, a tiltott zónák (ez a történetben nagyon fontos) megjelölésével. Aztán pontosan négy lapozást követően egy osztálynévsor kerül a szemünk elé. Bal kéz felől fiúk, jobb kéz felől lányok. (Későbbiekben ez is hasznosnak bizonyult a ceruzával együtt, ami olvasás közben rendszeresen a kezem ügyében volt). Pár belső design után végre kezdődik a játék. Akarom mondani a történet.

Egy alternatív Japánban járunk, ami leginkább a néhai Szovjetunióra emlékeztet. (Legalábbis engem. Olvastam olyan véleményt is, amelyben Orwell 1984-éhez hasonlítják az államformát, de ehhez nem tudok, hozzászólni, miután azt a könyvet „sikeresen” félreraktam pár oldal után). 21 lány és 21 fiú indul el egy osztálykirándulásra, akik az utazó diákok szokásos tarkaságával töltik el a buszozási időt. Úgy tudják, hogy igen kellemes hétvégében lesz részük, de igen hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a Rémálom-Tours vette őket gondozásba, és egy ember kivételével mindenki csupán egyirányú sziget-túra jegyet kapott. Abban a „megtiszteltetésben” van részük, hogy részt vehetnek a kormány tapasztalatokat gyűjtő Programjában. Ebben a Programban minden évben 50, sorsolás útján kiválasztott, harmadikos osztály vesz részt. Mint a történetből kiderül ez náluk a tizenöt éves korosztály. Rövid, de annál (agy)velősebb eszmecserét követően ismertetik velük a játékszabályokat:

• mindenkinek a nyakán egy fém nyakörv van, amelyben nyomkövető van és életfunkció figyelő. Ha feszegetik felrobbannak,
• minden második órában a számítógép tiltottá tesz egy mezőt, ha a tiltási idő kezdetekor valaki még a zónában tartózkodik, a nyakörv felrobban,
• ha úszva szökni próbálnak a cirkálók lelövik őket
• ha 24 órán belül nincs halott mindenkinek a feje…. igen: felrobban
• csak egy maradhat

Az utolsó életben maradt játékos nem bonthat ugyan pezsgőt és locsolhatja a katonák nyakába, de épségben hazatérhet és folytathatja addigi életét (ha tudja).

Egyesével indítják őket, mindenki egy zsákot kap élelemmel és más-más fegyverrel. Előre senki sem tudja mit oszt neki Fortuna (akarom mondani a parancsnok). Van, aki jobban jár (például a gépfegyveres) és van, aki rosszabbul (mondjuk az, akinek egy strapabíró kis étkezési villa jutott). Amint kilépnek az épületből, a játék megkezdődik.

Évek óta ismerik egymást, mégsem tudnak a másikról semmit. Ki a barát, és ki az ellenség? Aki eddig barát volt, most is az? Tényleg lehetetlen a szökés? Ki milyen halált fog halni? De a legfőbb kérdés: Miért teszik ezt velük?

Nagyon élvezetes olvasmány, a fordításon egy pillanatig sem érződött, hogy idegen lenne. A nevek kiejtés alapján lettek leírva, amit a www.battleroyale.hu oldalon valaki kifogásolt, de mint említettem vala, hogy én nem vagyok nagy manga ismerő, így számomra sokkal élvezhetőbb volt. Eleinte furcsa a sok idegen hangzású, ráadásul időnként teljesen egyformának tűnő név, de hamar hozzá lehet szokni.

Amin pedig végkép lehidaltam, az a könyv felépítésének a profizmusa. Nem hiába írta az író 3 évig ezt a könyvet. Minden szereplő halálát végigkísérhetjük. A legtöbbjüknek még a gondolatmenetébe is bepillantást nyerhetünk, majd elámulhatunk azon, hogy a beszariak hirtelen erőszakos gyilkológépek lesznek, a félelmetes csávók pedig segítő jobb kezek. Minden oldal tetején folyamatos tájékoztatást kapunk arról, hogy hányan is vannak még életben. (De azért én az említett ceruzával rendre ikszeltem a neveket).

Hazugságok, színjátékok, könyörület, kegyetlenség, szerelmi vallomások és árulások egyaránt tarkítják a történetet.

Nem ajánlom azoknak, akik nem bírják a véres jeleneteket, mert elég részletesen olvasható, hogy ki milyen módon, mennyi vér-, belsőszerv és/vagy testrész veszteséggel veszítette életét.

Japánban hatalmas siker lett. Később manga formájában (vagy anime? fene bírja ezt követni) speciális kiadások is megjelentek. És mint más sikerkönyvnek, ennek is az lett a sorsa, hogy filmet készítettek belőle (állítólag egy kalap fekália, a könyvet teljesen átírták, de asszem mégis bele kell néznem :P), amelyet folytatott egy másik is (erre azt írták, hogy még rosszabb). Ahogy kicsit keresgéltem a neten hamar kiderült számomra, hogy a divatra is hatást gyakorolt. A történetben viselt egyenruhák varrásából akadnak, akik igen szépen megélnek.

Nekem (is) bejött! (Mármint a könyv, nem a ruha!)

Eredeti cím: Battle Royale

Borostyán, 2008. október 30.

:D :P Ezt a kis csetepatét nem hagyhattam ki. A minap találtam rá és nagyon emlékeztet a könyv néhány mozzanatára. Igaz, ez sok mozzanat egyben, nem ekell emgijedni a könyv nem ennyire brutál! :P