A már bejegyzett Vakság folytatása.Kételkedve de annál nagyobb kíváncsisággal vettem kezembe ezt a könyvet, talán két-három könyvvel azután, hogy a Vakságot befejeztem.
Stílusa ugyanaz, vesszők, pontok, más semmi, az első kétszáz oldal nehezebben emészthető, pláne, hogy ezt a kiadást súlyosabb és kevésbé súlyosabb de annál zavaróbb helyesírási, stilisztikai hibák is tarkítják... Sokkal politikaibb a Vakságnál, el is gondolkoztam párszor, hogy ez most akkor hogy van, mármint hogy hogy adták ki Portugáliában a könyvet (ennek hátterét nem ismerem...).
Aztán miután harmadszorra sikerült helyes leírni az egyelőre szót, és utalás is egyre több lett a négy évvel korábban történtekre, kezdett számomra izgalmassá válni a könyv, mely története röviden és olvasás élményét nem elvéve a következő:
A helyszín ugyanaz, mint a Vakságé, csak épp négy évvel az események után, s bár már egy hallgatólagos megállapodás következtében senki nem beszél nyíltan arról, mi történt "akkor", most mégis, hiszen a soron következő választásokkor a főváros lakosságának 83%-a szavaz üres szavazólappal. A kormány hosszas tanácskozása és egy rosszindulatú feljelentő levél után a belbiztonsági miniszter megpróbálja annak az asszonynak a nyakába varrni ennek a felforgató eseménynek a felelősségét, akit annak idején elkerült a fehér kór...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése