2008. május 25., vasárnap

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Nagy várakozásokkal vettem kezembe ezt a könyvet, ugyanis az írónő előzőleg olvasott műve, az Életművésznők nagyon tetszett és állítólag az még nem is akkora durranás tőle....

Nos, a Szonyecska szerintem sokkal gyengébb volt... Bár állítólag ezzel a kisregénnyel robbant be az irodalmi köztudatba, és valóban az orosz klasszikusok stílusát követi a stílusa, én mégsem tudom hová tenni...
Lehet, hogy rosszkor olvastam. Lehet, hogy nem egy olyan (számomra) kiemelkedő alkotás után kellett volna olvasni, mint A nyugalom és akkor én is többre értékelném.

Egy orosz (szovjet) lány, Szonya életét meséli el nekünk Ulickaja. A csúnyácska Szonya kora gyerekkorától kezdve falja a könyveket, gyakorlatilag egy álomvilágban él egészen addig, amíg elég szokatlan stílusban, de megkérik a kezét. Szonyának házassága kezdete a való életbe való belépést is jelenti, innentől kezdve kezd élni, életet ad egy kislánynak is. A nehéz, háborút követő évek ellenére olyannyira elégedett sorsával, hogy folyton azt hajtogajta magában, hogy hogyan lehet ilyen szerencsés, ő meg sem érdemli ezt a boldogságot, férjét és gyermekét. Mivel vele gyakorlatilag semmi említésre méltó nem törénik az elkövetkezendő években, ezért a regény második felében a férje és lánya sorsának ábrázolása kerül előtérbe. Rendben is van ez így, hisz ők Szonya életének legfőbb történései, főszereplői. Az elfogadás, belenyugvás, csendes elégedettség, a sodródás mintaképe ő. Akkor is ilyen a reakciója, amikor férje a lányuk barátnőjével megcsalja őt, akkor is csak azt nézi, hogy a fiatal lány megszépítette férje öreg napjait. A könyv végén, élete alkonyán pedig Szonya ismét visszatér az irodalomhoz, az álomvilágba...

Igazából egy átlagos női sorsot ábrázol teljesen lineárisan Ulickaja, egy olyan nőét, akinek egyetlen különlegessége a mérhetetlen elfogadó- és belenyugvóképessége. Bár kellemes stílusban van megírva, semmi csavar, semmi extra ábrázolás nincs a történetben. Ez most nekem hiányzott.

Nálam 6/10. (Jóindulattal...)





A Médea és gyermekeit illetve az Odaadó hívetek, Surik-ot tervezem olvasni az írónőtől, remélem azok jobbak lesznek.


Szeee

Nincsenek megjegyzések: