2008. június 3., kedd

Doris Lessing: Az Ötödik Gyerek

Csenga véleménye


Nem akarom boncolgatni, hogy az irónő 'jogosan' kapta-e a Nobel-dijat.....
Sok ismerős érzéssel találkoztam a történet olvasása közben!
Az ilyen történeteket legszivesebben az összes olyan ember kezébe adnám akik azt gondolják,hogy velük nem történhet meg semmi rossz és nekik csakis tökéletes .okos,szerethető gyerekük lesz.....
Ahogy Forrest Gump anyukája is mondta:Az élet olyan mint egy doboz bonbon,soha sem tudhatod mit veszel belőle!

Harriet és David a hatvanas évek elején megismerkednek összeházasodnak és valamilyen belső indíttatásnak engedve elkezdik létrehozni a nagy ,boldog családjukat-kezdve egy óriási ház megvásárlásával,ami szép lassan benépesül már négy gyermek szaladgál körülöttük.
Az ötödik gyermeknél már a terhesség sem szokványos,Ben már az anyja hasában is jelzi-Ő más lesz mint a többiek.....
Amint Ben megszületik elkezd szétesni az addig tökéletes család,mindenki menekülni akar a valóság elől,úgy tenni mintha nem történt volna semmi.Ezt a teóriát mindenki támogatja kivéve Harriet -akiben viaskodik az anya és a gyarló ember.Úgy érzi ugyanolyan anyja kell,hogy legyen Bennek is mint ahogy a másik négy gyermekének.A család nem tolerálja Harriet erőfeszitéseit-lassan magára marad,négy gyermeke elmenekül az egykor boldog családi fészekből,a férj pedig csak látszólag van jelen Ben és Harriet életében.....
Sokan azt hiányolták,hogy nincs igazi vége a regénynek-mert nem is lehetett befejezni ezt a történetet....a történetnek akkor lenne vége ha mindenki belátná,hogy az életben nem csak jó dolgok történhetnek,és nem élhetjük mások életét csakis a sajátunkat amit ránk szabtak.

Akinek nincs gyermeke nem fogja megérteni a könyvet illetve nem fogja tudni átérezni igazán.





Üdv:Csenga
Bejegyzés készült: 2008. június 03.


f-andi véleménye


Doris Lessing Nobel-díjas írónő. A díjazottak könyvein, művein mindig elcsodálkozom, látszik, hogy nem vagyok műértő, mert mindig másnak adnám a különböző díjakat. A fű dalol tetszett, Az ötödik gyerek annyira nem.

Maga a történet nem rossz. Alapötlete elgondolkodtató, a cselekmények alakulása is arra készteti az olvasót, hogy állást foglaljon: elítéli vagy támogatja a családot.


A történetre rátérve:

Két ember, egy Nő és egy Férfi egymásba szeret (komoly kapcsolatuk ezelőtt nem volt), és megegyeznek abban, hogy sok gyerekük lesz. Vesznek egy hatalmas házat, születik 5 gyermekük. Mielőtt továbbmennék, fontos tudni, hogy a házaspár anyagilag képtelen volt megállni a lábán, fontos volt a szülők segítsége. Egyik oldalról a ház részleteinek fizetése és egyéb támogatások jelentek meg, a másik oldalról pedig a mindennapos segítség volt napirenden. Mindezek mellett a Húsvétok, a nyarak, és a Karácsonyok hatalmas családi összejövetelek voltak, amelyek hetekig tartottak. A Nő, örült ezeknek a családi összejöveteleknek, igényelte ezeket, hiszen önmaga is belátta, hogy neki ez a sok ember hatalmas segítséget nyújt.

A Nőnek és a Férfinak rövid időn belül 4 gyermeke született. Az előbb említett segítségekkel együtt boldogan éltek, míg meg nem született az ötödik gyermek, aki nagy hirtelen megváltoztatta az egész család életét. Más terhesség, más gyermek, minden más.
A mai felfogásban nagy divat a pedagógiában (pszichológiában) ezt a szót használni: másság, "más" gyermek. Pedig minden gyermek más. Más bánásmódot igényelnek. Más kulcs nyitja szívüket, a kérdés csak az, hogy a hatalmas kulcscsomón milyen gyorsan találjuk meg azt a kulcsot. Ben az olvasottak alapján más volt. Nem részletezem, már spoiler lenne, de tény, hogy annyira más volt, hogy felborította a család életét. (A fordító-szerkesztő hibájaként róvom fel, hogy nem értettem az atavizmus kifejezést, ami felmerül az 5.gyermek kapcsán. Rákerestem.)
A családtagok érzelmeinek változásának, a nagy -kiterjedt család egyre kisebbé zsugorodásának lehetünk tanúi. Átélhetjük egy anya vívódását, negativizmusát, félelmét, szeretetét, boldogulását. Megismerhetjük ennek a gyermeknek az életét, kapcsolatait.

Lessing egy jó történetet csupaszított le. Számomra nem voltak megfelelően kidolgozva a személyek, a karakterek, az élethelyzetek. Tény, hogy az akkori időkben másképpen álltak egy beteg/sérült gyermekhez, de hihetetlen volt elképzelni, hogy van ilyen. Elhiszem, hogy az írónő így szerette volna megírni a regényt, ez volt a célja, sokkoljon a realitással. Ezen kívül haragszom a családra, hogy a maguk kényelme miatt másokat kihasználtak, hogy mások pénzén lévő jólétet szerettek volna folyamatosan biztosítani maguknak.

Haragszom a családra: a Nő, az Anya miképpen hagyta el, távolodott el az egészséges 4 gyermekétől. Hogyan hagyta, hogy a zajos családi élet, üres lakóházzá váljon. Hogyan élete meg ezt a Férfi-az Apa, aki csak tette a szerinte lehető legjobbat.

Tele vagyok gondolatokkal, amik még kísérni fogják az életemet. Anya vagyok. Imádom a gyermekeimet. A Nagyot és a Kicsit. Vannak viták, vannak hibáik, vannak hibáim, de szeretem őket. Anya vagyok. Nem tudom elképzelni minek kellene történnie, hogy távolodjak tőlük. Anya vagyok, amíg gyermekeim vannak. Anya vagyok, ezt nem veheti el tőlem senki.
Ezzel a ténnyel nehéz pontos véleményt alkotnom Harrietről, az Anyáról. Támogatom? Megértem? Ellenzem a cselekedeteit? Támogatom a cselekedeteit? Nem voltam ott, nem velem történt, nem tudom, én hogyan cselekedtem volna. Nem ítélkezem, csak elgondolkodom. Egyszerűen, szimplán.








Bejegyzés készült: 2010. március 19.

7 megjegyzés:

Mesi írta...

És benned az nem fogalmazódott meg, míg olvastad, hogy nem Bennel van a probléma, sőt Ben nem probléma, hanem Harriet éli meg problémának a helyzetet (és Bent is) és teremt így maga körül is problémákat (ennek pedig Ben a centruma).
Hiszen mi az, hogy "Ben már az anyja hasában is jelzi-Ő más lesz mint a többiek"??? - Pont ez az, hogy Ben nem jelezte, Harriet tulajdonította ezt jelzésnek, ilyen jelzésnek. - A mű "magja" itt van, a könyv közepe körülbelül. És ez eléggé paradox képet mutat, hiszen ezzel azt is mondja, a többi gyerek mintha sorozatgyártás lenne.
Az öncélúság akkor ér véget, amikor Ben megfogan. És átcsap oda, ahol annak következményeinek hatása(i) van(nak). Vagy következményei.
Más kérdés, hogy a család ezt teljesen másképpen látja, de ennek az az oka, amit az elején említettem: hogy Harriet formálta így.

csenga írta...

Igen jól látod gondoltam erre is,vagyis hogy nem csak Bennnel volt baj,hanem a családdal.
De azt ne felejtsd el,hogy a 60'-as években még nem lehetett felvállalni egy sérült gyereket-mert ugye azt te sem vitatot,hogy Ben sérült volt?-Herriet persze meg akart felelni a társadalomnak,a családjának,és jó anya akart lenni.
Van olyan nyolcvanéves ismerősöm akinek szintén intézetben nőtt fel a gyereke,mikor megkérdeztem -miért nem hozta ki onnan?És nevelte ő? A válasz az volt,hogy mert ott boldog!Hogy a francba lehetne egy gyerek boldog egy intézetben????Persze ez még mindig jobb mint amikor anno,még sziklákról dobálták le a szerintük életképtelen csecsemőket:(
De pálcát törni senki felett nem lehet addig,amig te nem kerülsz hasonló helyzetbe.

schild írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
schild írta...

Szerintem az is megértheti a regény lényegét, akinek nincs még gyereke...

Amúgy eléggé kifordult elképzeléseik voltak Harrietéknek arról hogyan akarnak élni. Hiszen a nagyapa tartotta el őket jóformán. Se pénzük sem energiájuk nincs annyi gyerekre amennyit terveztek. Azaz élősködtek a nagyszülőkön. Plusz Dorothy volt anyja a gyerekeknek... Nem kaptak elég figyelmet. Pont mert egy "projekt"-nek tekintették az egészet. Paul is azért lett olyan amilyen, mert nem volt anyja amikor kellett volna...

Nagyon is megérdemelték amit kaptak. Nem értékelték azt ami van..

Viktor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Viktor írta...

Szerintem ez a könyv azt a kérdést veti fel, hogy van-e joga egy családnak eltávolítani- közvetve - megölni egy olyan gyereket, aki tönkreteszi a családot. Az ötödik gyerek megérkezéséig éltek, mint hal a vízben, utána pedig széthullott ez a család. Én nem látom úgy , hogy Harrietnek és Davidnek " kifordult elképzeléseik voltak az életről". Egyszerűen csak boldogok akartak lenni, és nekik ezt a boldogságot a sok gyerek, a rokonokkal együtt töltött sok idő jelentette, függetlenül attól, hogy ki vállalta ebből az anyagi terheket.
Senkinek sincs joga más életét elvenni csak azért, mert az nagyban különbözik a többitől, és ezt egy igazi anya sosem tenné meg, mint ahogy Harriet sem engedte. De ennek, mint mindennek ára van, a családja darabokra szakadt. A könyvnek úgy van vége, hogy az olvasónak kell továbbgondolni a következő történéseket, ami valszeg nem lehet más, mint ami egyébkéntis bekövetkezett volna, ha otthagyják Bent az intézetben, - halál.

csenga írta...

Viktor én úgy vettem ki a könyvből,hogy csak az anyának nem volt baj,hogy Ben olyan amilyen...de a hatvanas években még nem volt elfogadott,hogy egy értelmileg sérült gyerek a családjánál marad,az volt a szokás.,hogy az ilyen gyerekeket egyszerűen eltüntetik!!
A történet sztem erre is akart rávilágítani,hogy mennyire befolyásolják az emberek döntéseit a társadalmi elvárások...sokrétű,elgondolkodtató
történet annyi biztos.