2008. június 25., szerda

Kertész Erzsébet: Elizabeth

Még nem gondolkodtam ennyit, hogy megírjam-e a véleményemet egy bizonyos könyvről vagy sem.

Kertész Erzsébet könyv először tinédzser koromban akadt a kezembe (Teleki Blanka), és azonnal meg is szerettem az írónőt mesélni tudásáért, feminizmusáért és kifinomultságáért.

Az elsőt még több is követte, és egyikben sem kellett csalódnom, neve garanciát jelentett minden alkalommal.

Aztán megvettem az Elizabethet… Ezúttal nem Sissi-ről van szó, hanem Elizabeth Barrett Browning költőnőről, aki a XIX. századi angliában alkotott, igen sikeresen. Életét megkeserítette és nehezítette egy gyermekkorában elszenvedett baleset, így élete nagy részét bezárt szobák falai között töltötte, verseket megálmodva. 11-en voltak testvérek, de közülük csak nagyon kevesen voltak képesek a teljes értékű felnőtt életre, köszönhetően zsarnok édesapjuknak, aki kerek perec megtagadta minden gyermekének a házasságot. Habár Elizabeth volt a szeme fénye mind közül, a szülői akarat őt sem kímélte. Elizabeth önmagára sosem tekintett úgy mint szerelmes asszonyra, így a legkevésbé őt zavarta a drákói szigor, de testvéreit szánta minden pillanatban hisz ellenállni egyikük sem mert. Telnek múlnak az évek, hősnőnk pedig egy Browning nevű költőnek köszönhetően ráébred, a fájdalmas következmények ellenére, ő lesz az első aki ki fog törni a „rácsok” mögül.

Ennyi a történet, így még szép is lenne. Ez alapján érdekes lehet(ne), de akkor miért is nem tetszett?!

Hol is kezdjem? Valahogy nem ismertem rá a megszokott „Kertész Erzsébet stílusra”. Hiányzott belőle valami, inkább volt csöpögős elbeszélés, mint izgalmas hősnői kaland.
Sokszor leragadt a részleteknél, amelyek már fárasztottak egy idő után, mintsem dinamikusan haladt volna tovább.

És amit végképp nem tudtam felfogni: egy 30 éves nő miért hívja doktor bácsinak az orvost, még akkor is ha az már gyermekkora óta ismeri???? Ez kb. minden harmadik fejezetben előfordult, csakhogy ne legyen hiányérzetünk.

Szeretném még kiemelni továbbá, hogy a történet alatt többször is megemlíti a költőnő szépségét. Jó, okés hogy az akkori szépségideál más volt és biztos vagyok abban is, hogy az írónő valóban ilyennek látta, meg merném kockáztatni azt is, hogy kicsit színezett a dolgon, na de most őszintén: a kedves tekintet mellett, inkább mondtam volna érdekesen szépnek, mint a család legszebb nőtagjának. (Pedig elég rugalmas természet vagyok). (Hadd jegyezzem még meg: A könyvben publikált illusztrációk is elég messze állnak a valóságtól.) Ekkora ferdítést sem olvastam még tőle.

Értetlenkedésemet tett követte: utána néztem a neten, a Wiki szerint ezt az irományt, 1948-ban alkotta meg, jóval a Vilma doktorasszony, a Teleki Blanka, A lámpás hölgy vagy a Fejedelemasszony stb. előtt. Így talán már jobban érthető a különbség, de én részemről olvasásra akkor sem ajánlom.



Borostyán, 2008. június 25.

6 megjegyzés:

Lobo írta...

Hmmm nekem gyerekként a nagy kedvencem volt pont ez a könyve, s csak a könyvtárból tudtam megszerezni mert bár az összes többi megvolt ez hiányzott. Felnőtt fejjel nem olvastam újra, de biztos elfogultabb lennék. Virginia Woolf Flush-át ajánlanám a témában egyébként, ott a kutya szemszögéből van szó Elizabethről és kitöréséről.

Borostyán írta...

Amikor utánaolvastam kicsit a dolognak, akkor én is ráakadtam Woolf Flush című művének említésére. Kicsit elbizonytalanodtam a témában, de nem kizárt, egy nap nekivágok :P

Anni írta...

Amikor rápillantottam a bejegyzés címére, hirtelen összekevertem Dániel Anna: Erzsébet-királyné című könyvével, ami a pettyes könyvek sorozatban jelent meg még annó, kicsit furcsállottam is, hogy más a borítója, mint emlékeztem.
Lehet azért ugrott be, mert amúgy is teljesen belekavarodtam mostanában ebbe a Habsburg-mítosz dologba, igaz nem a lányregények, hanem Roth- Werfel- Musil :Magris oldaláról.

ST írta...

Én körülbelül 12 éves koromban olvastam, és akkor iszonyatosan tetszett. Sírtam rajta, és nagyon beleszerettem. De az igaz, hogy nem az a tipikus Kertész Erzsébetes könyv. Ugyanis én is olvastam tőle sokmást is.

Nem fogom újraolvasni, ezt már most látom. félek, hogy másodszorra nem tetszene.

bernadett17 írta...

Tiszteletben tartom a véleményedet és érthető,hogy valakinek nem tetszik.Nekem nagyon tetszett,teljesen lekötött.Egyszerűen nem tudtam letenni.Az is tény,hogy az írónőnek vannak még nagyszerű regényei,de ez sem marad el tőlük semmivel.Mindenesetre érdemes elolvasni.Ajánlom mindenkinek! :)

Andi76 írta...

Én felnőtt fejjel olvastam és nekem nagyon tetszett, amúgy is imádom Elizabeth szonettjeit!!!