Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei

A Kukockij esetei egyáltalán nem az, amit gondolnánk a cím alapján :-) Se nem Kukockij pácienseiről, se nem szeretőiről szól - amire az esetekből asszociálhatnánk. A regény elsősorban Pavel Alekszejevics Kukockij - aki valóban orvos - szűkebb és tágabb értelemben vett családjáról szól. Klassz kis családtörténet, mely felölel kb. 50 évet az orosz történelemből, jól visszaadva a különböző időszakok hangulatát, tipikus oroszos feelinggel.

Ami külön érdekessége a regénynek, hogy Ulickaja beleviszi eredeti szakmáját - a genetikusságot is és laikusok számára éppen kellő mennyiségű és mélységű információt szolgáltat a szakma érdekességeiről. Kukockij ugyanis nőgyógyász, ráadásul olyan "röntgenszeme" van, hogy ha megfelelő állapotban van, akkor titokzatos módon látja a betegek belsejét, azon belül a magzattól kezdve a rákos daganatig mindent... Ezen felül az ötvenes évek Oroszországában küzd az abortusz legalizálásáért, ami nem egyszerű az adott politikai és társadalmi környezetben.
Aztán ott van felesége, Jelena, aki szintén nem egyszerű eset... A lét különböző dimenzióit képes érzékelni: a valóságon és az álmon kívül érzékel egy rejtélyes harmadik világot is. Később pedig eme képessége egyenes következményeként vagy éppen ez elöl menekülve mentális betegség következtében teljesen magába fordul.
Itt van Kukockij nevelt lánya, Tánya, aki 18 évesen a jókislány szerepét félredobva meglehetősen szövevényes, már-már züllött életformának adja át magát. Kukockij családjához tartozik az idős Vaszilisza, aki igazából nem családtag, de már Jelena kislánykorától a családnál él, körülbelül cselédi pozícióban. Ő pedig a tipikus tudatlan, ám annál vallásosabb és naivabb képviselője a társadalomnak. Sőt, itt van Toma, akit Kukockijék 12 éves korában vesznek magukhoz. Ő egy árva kislány, aki mindenben ellentéte a szép és okos Tányának és az ő árnyékában élvezi a tehetős Kukockij család életét. Egyszóval tényleg minden szereplő külön eset, és Ulickaja nagyon gördülékenyen és a jellemeket nagyszerűen ábrázolva mutatja be a családtagok életét külön-külön és persze egybefonódva is.

A család környezetéhez tartozik még Ilja Goldberg genetikus, aki Pavel jóbarátja és akivel komoly és nagyon érdekes vitákat folytatnak pl. az abortuszról, az erkölcs és a tudomány kapcsolatáról, az emberi faj szelektálódásáról az egyes emberi tulajdonságok tükrében, stb. Nekem ezek az eszmefuttatások nyújtották a legtöbbet a könyv olvasása közben.

A sok ember között, akiket Pavel Alekszejevics ismert, a többség egyáltalán nem viselt el semmiféle önkéntes izolációt, a leginkább attól féltek, hogy egyedül maradjanak magukkal, és készek voltak akárkivel leülni teázni, beszélgetni, különféle munkákat elvégezni, csak hogy ne maradjanak egyedül.......De a gondolkodó, alkotó, és egyáltalán a valamit is érő emberek mindig körbeveszik magukat ezzel a védősávval, az elidegenedés zónájával... Micsoda paradoxon! A legfájdalmasabb sértések éppen ezért történnek meg, mert még az egymáshoz legközelebb álló emberek is különbözőképpen vonják meg személyiségük külső és belső sugarát. Az egyik embernek egyszerűen nélkülözhetetlen, hogy a felesége ötször megkérdezze: miért vagy ma oly sápadt?, hogy érzed magad? A másik pedig még a túságosan figyelmes tekintetet is mint szabadságának megsértését értékeli...

(Azért másoltam be épp ezt a részletet, mert magamra vettem a gondolkodó embert meg a védősávot, elidegenedést - ez nagyon jellemző rám....;-))

Nem csalódtam Ulickajában, bár a történet középső része, amelyben Jelena a harmadik dimezióban tévelyeg, szerintem túl sok volt, hosszúra sikerült, nem igazán értettem ennek a szerepét. Ja, és volt benne egy égbekiáltóan hmm..... irreális rész, amikor is az egyik főszereplő néhány (2-3) nappal a szülés után ágybabújik a párjával.... Hát nem tudom, hogy Ulickaja szült-e (erről nem találtam infot sehol, úgyhogy valószínűleg nem), én viszont igen és személy szerint teljesen elképzelhetetlennek tartom fizikailag és lelkileg is, de ez az én bajom.....