Ott folytatódik a történet, ahol a Fülemülepadló megszakadt.
Otori Takeo és Sirakava Kaede útjai úgy tűnik örökre szétválnak. Kaede hazatér, hogy rég nem látott családjához (két húgához, apjához és talán még életben lévő édesanyjához) hazatérjen és felkészüljön arra, hogy a Marujama úrnő által ráhagyott uradalomra jogot formáljon.
Hazatértekor a megnyugtató otthon helyett egy katasztrófától sújtott birtok, egy idegroncs édesapa és teljesen magukra hagyott lánytestvérek várnak rá. Igen hamar felméri a helyzet súlyosságát, és számba veszi lehetőségeit. Ahhoz, hogy megkaphassa azt ami jogilag őt illeti, erős „védőpáncéllal” kell felvérteznie önmagát és családját.
Eközben Takeo a Törzs foglyaként kitanulja a bérgyilkosság, a csalás és a könyörtelenség művészetét. Egy dolgot igen hamar a fejébe vernek: egyetlen dologhoz kell hűségesnek lennie, ez pedig a Törzs. Ha nem teszi meg, amit elvárnak tőle, akkor igen hamar apja sorsára juthat. Takeo három, benne élő világ között őrlődik: a Törzsi, az Otori és a Rejtettek egymás számára ellentmondó tanítása viaskodik benne. Múltját és családját megtagadni nem hajlandó, de mivel úgy tűnik egyszerre a kettőt nem tarthatja meg, választania kell, melyik életformához és családhoz marad hűséges.
Két szerelmes szív, akik fiatalságuk ellenére tudják, ők csak egymás oldalán lehetnek igazán erősek, félelmetesek és úgy általában TELJESEK. A köny végére megtudjuk, sikerül-e a lehetetlen.
Az Otoriak történetének második könyve nem olyan lenyűgöző mint az első, erősen érződik rajta, hogy ez csupán előszobája a mindent elsöprő harmadik résznek, amikor a vágyak, az álmok és a jóslatok végre beteljesül(het)nek. (Valószínűleg így lesz, ezt még én sem tudom :P)
Újabb japán szokások és tradíciók megismerésével lehetünk gazdagabbak, Lian Hearn kitűnő ismerete erről a kultúráról teszi színessé és szinte kézzelfoghatóvá ezt a világot.
Otori Takeo és Sirakava Kaede útjai úgy tűnik örökre szétválnak. Kaede hazatér, hogy rég nem látott családjához (két húgához, apjához és talán még életben lévő édesanyjához) hazatérjen és felkészüljön arra, hogy a Marujama úrnő által ráhagyott uradalomra jogot formáljon.
Hazatértekor a megnyugtató otthon helyett egy katasztrófától sújtott birtok, egy idegroncs édesapa és teljesen magukra hagyott lánytestvérek várnak rá. Igen hamar felméri a helyzet súlyosságát, és számba veszi lehetőségeit. Ahhoz, hogy megkaphassa azt ami jogilag őt illeti, erős „védőpáncéllal” kell felvérteznie önmagát és családját.
Eközben Takeo a Törzs foglyaként kitanulja a bérgyilkosság, a csalás és a könyörtelenség művészetét. Egy dolgot igen hamar a fejébe vernek: egyetlen dologhoz kell hűségesnek lennie, ez pedig a Törzs. Ha nem teszi meg, amit elvárnak tőle, akkor igen hamar apja sorsára juthat. Takeo három, benne élő világ között őrlődik: a Törzsi, az Otori és a Rejtettek egymás számára ellentmondó tanítása viaskodik benne. Múltját és családját megtagadni nem hajlandó, de mivel úgy tűnik egyszerre a kettőt nem tarthatja meg, választania kell, melyik életformához és családhoz marad hűséges.
Két szerelmes szív, akik fiatalságuk ellenére tudják, ők csak egymás oldalán lehetnek igazán erősek, félelmetesek és úgy általában TELJESEK. A köny végére megtudjuk, sikerül-e a lehetetlen.
Az Otoriak történetének második könyve nem olyan lenyűgöző mint az első, erősen érződik rajta, hogy ez csupán előszobája a mindent elsöprő harmadik résznek, amikor a vágyak, az álmok és a jóslatok végre beteljesül(het)nek. (Valószínűleg így lesz, ezt még én sem tudom :P)
Újabb japán szokások és tradíciók megismerésével lehetünk gazdagabbak, Lian Hearn kitűnő ismerete erről a kultúráról teszi színessé és szinte kézzelfoghatóvá ezt a világot.
Ui: és ha valakit érdekel, hogyan is hangozhat az a bizonyos fülemülepadló (mert ilyen padlókat valóban készítettek Japánban) akkor érdemes megtekintenie ezt a videót
Borostyán, 2008.szeptember 10.
Eredeti cím: Grass for his pillow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése