Nem fogok túl hosszan írni erről a könyvről, mert nem igazán tetszett. Eredetileg Dün blogjában olvastam róla, akinek nagyon bejött. Reméltem, hogy nekem is majd, de nem így lett... Nem tudom, lehet, hogy mert más korosztály vagyunk, vagy egyszerűen csak máshogy gondolkodunk az életről...A könyv egy 30-as férfi szenvedéseiről szól. Keresi az útját. A magán- és a szakmai életében is. A fickó nagyon jól szituált: lakás, kocsi, jól fizető kreatív állás egy reklámügynökségnél. Partik, nők, és a többi velejáró. Sokan irigykednének rá. De ennek az embernek van lelke is, ki gondolná... És nem tetszik neki az, ahogyan él. Depresszió, szenvedés, magány, szerelemkeresés. Új út. A szív útjai...
Igazából nagyon érezhető a könyvön, hogy első regény. Horváth Gergely szerintem gyűjtötte-gyűjtögette az élettapasztalatait, felismeréseit a nőkről, kapcsolatokról, az életről és kanyarintott valami sztorit köré. Ami összességében nem sikeredett valami egetrengetőre: egyrészt túl sok volt benne a nyavajgás, másrészt túl hosszú volt, túl sok minden (lényegtelen) történt benne, kb. az egyharmadával megelégedtem volna. És helyenként lehetett érezni az izzadságszagot rajta, azaz nekem túl művészieskedő és erőltetett volt. Ráadásul már az elején rájöttem, hogy mi lesz a vége, azaz, hogy melyik csaj mellett fog kikötni főhősünk... Csak helyenként voltak sikerültebb részek benne, legalább is az én ízlésem szerint... A nagy felismerések, igazságok rendben voltak, még tetszettek is, néha tényleg rátapintott a lényegre az író.
Csak a körítést kellett volna még kicsit (nagyon) igazgatnia...
Nagyon mai, nagyon lelkis, nagyon yuppie-s, nagyon sok volt. Fiatalabbaknak (Jézusom, úgy beszélek, mint egy nyugdíjas...;-)))) talán tényleg jobban bejöhet.
1 megjegyzés:
Tavaly én is megvettem, hogy támogasam a magyar írókat de nem jutottam túl az első 30 oldalon... azért sajnáltam, de nem fogok tudni időt rászánni...
Megjegyzés küldése