Woody Allen munkáját és látásmódját vagy szereti az ember, vagy nem. Filmjei úgy jelennek meg, hogy az emberek általában tudják mire számíthatnak. Mivel én az utóbbi csoportba tartozom nem kell elolvasnom az ismertetőt, ahhoz hogy eldöntsem meg szeretném-e nézni az alkotásait vagy sem. Többnyire nem a válasz, mégis előfordult, hogy egy-egy filmjét megnéztem, mert hát mégiscsak egy „kultemberről” van szó, akinek egy-egy beszólása szállóigévé vált. Az „Annie Hall” még a tetszésemet is elnyerte (Kern András hangja és Diane Keaton sokat segített), mégsem lettem Woody Allen rajongó.Nem is olyan régen a Cartaphilus Kiadó megkezdte a hazai könyvespolcok „Woody rohamát” és gyors egymásutánban több könyvét is kiadta, melyek rövid történeteket tartalmaznak magának a filmgurunak írásában.
Rövid, humorosan komolytalan történetei itt-ott elszórakoztattak, de a legtöbb esetben mégis inkább azt néztem mennyi van még hátra.
Mindegyik történet más és más, hol egyes szám első személyben írja le őket, hol pedig mások abszurd életét meséli el. Persze egyik sem a valóságnak megfelelő, bár több történetet egy-egy újságcikkel kezd, amelyek többnyire kutatásokkal vagy felfedezésekkel kapcsolatosak.
Legjobban a lakás-felújításos története tetszett, érzésem szerint azonban ez a foglalkozásomnak és a saját felújítós tapasztalataimnak köszönhető.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, élményt és „Woody-s tapasztalatot” adott, mégsem fogja követni a többi könyve, W.A. marad azon a képzeletbeli polcomon, amelyre gondolatban elhelyeztem.
Akik azonban szeretik a filmjeit, ki ne hagyják! Még több szatirikus és abszurd történetet ismerhetnek meg, amelyek görbe tükröt tartanak a mai társadalom és (ez esetben) tudomány elé is.
Borostyán, 2009. január 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése