Paul Bowles: Oltalmazó ég

MC blogján bukkantam erre a regényre, aki nagyon jókat írt róla, így belevágtam. Valamiért Bowles stílusa, története engem Lessing: A fű dalol c. könyvére emlékeztet. Pontosabban nem valamiért, hanem konkrétan meg tudom mondani, hogy miért. Hasonló lelki és pszichés folyamatot ábrázol, ugyanolyan - ha nem nagyobb - feszültség van benne, ugyanolyan szuggesztív az elbeszélésmódja, ugyanolyan sallangmentes és kristálytiszta a kifejezésmódja és még sorolhatnám...

A történet nem túl bonyolult, nincsenek benne igazán fordulatok, izgalmas történések. Két ember - egy házaspár kapcsolatának fontos állomását, pontosabban annak végét mutatja be. Port és Kit Afrika északi részén utazgatnak. A férj meghatározása szerint ők nem turisták, hanem utazók. Hosszabb időt töltenek idegenben, annyi ideig maradnak, ameddig jól esik és nem is biztos, hogy hazamennek... A feleség, Kit már eleve gyenge pszichés állapottal rendelkezik, baljós előjeleket vél felfedezni minden banális történésben, ez határozza meg egész létét. Port, a férj pedig egy gondolkodó, filozofálgató - véleményem szerint helyét a világban kereső ember. Velük utazik egy harmadik személy, egy barátjuk, Tunner is, aki csak fokozza a házaspár között lévő feszültséget. Azok ugyanis Port kezdeményezésére kapcsolatukat rendbehozni jöttek el otthonukból, New Yorkból.

A sztori, lassan, de egyáltalán nem unalmasan csordogál. Ők hárman városról városra utaznak, Kit inkább csak kényszerből követi férjét, valójában szerintem ez a fajta életmód nem az ő világa, talán ezért is olyan zavaros a pszichéje, amilyen... Azért szerintem, mert az író egyes szám harmadik személyben meséli el a történetet, valójában nem látunk a szereplők belsőjébe, nem tudjuk, hogy pontosan mi zajlik bennük, csak következtetni tudunk a cselekedeteik és az elhangzott mondataik alapján.

Az utazás során tragédia történik, amely a feleség, Kit teljes megzavarodásához vezet. A nő erős függősége férjétől, Porttól, valamint gyerekes, önállótlan jelleme és gyenge idegállapota még jobban sodorja őt e felé a végkifejlet felé.

Nem vagyok irodalmár, ezért nem tudom meghatározni, hogy milyen írói eszközök tették meg ezt a hatást, de Bowles rendkívül szuggesztíven fejezi ki magát, a nem túl izgalmas cselekményt folyamatosan feszesen tartja, egyszóval profi, nem tudok rá mást mondani.

Azért adok neki "csak" 9 csillagot, mert valami nekem hiányzott belőle, de azt nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is volt ez...

Bertolucci készített filmet a regényből - John Malkovich és Debra Winger főszereplésével.




(A borítót inkább nem kommentálnám. De annyi biztos, hogy soha nem vettem volna kézbe a könyvet, ha csak ezt a fedelet látom...)