"Súlytalan vagyok a vágytól egy ismeretlen férfi iránt-akinek ismerem keze írását,de a kezét nem,akinek ismerem a szavait,de a száját nem.Súlytalan a vágytól és az irigységtől a papírra,amelyre írok,s melyet hamarosan kezed közt tartasz."
33 évvel ezelőtt egy Dán nő,a festő Jean Luc Foreur képét meglátva úgy gondolja mindenképpen írnia kell neki legalább egy üdvözlőlapot,megköszönve a csodát.
Aztán ebből az ártatlan kis üdvözlőlapból egész levelek kerekedtek,jöttek mentek Dánia és Franciaország között.Szóba került sok minden,de legfőképpen a szerelem,és a vágy.Kicsit nekem túlzó volt a dolog,már ami a testiséget illeti ,a levelek zöme a művészeten túl szinte csak erről szólt,hogy egyikük mit tenne a másikkal...már már közönségesen,nyersen megfogalmazva.
A könyv amúgy sem terjedelmes,de a közepénél már-már úgy gondoltam,hogy ez nem nekem való,nem olvasom tovább.Aztán mégis a kíváncsiság nem hagyott nyugodni,hogy hova is fajul ez a levelezés,meddig bírják egymás nélkül,mennyire valódi ez a vágy, a vonzódás a szerelem ami levélpapírra került?
Az utolsó oldalakon teljes az izgalom Delphine sorsdöntő lépésre szánja el magát...aztán paff egyszerre két hatalmas pofont is kapok,háromszor olvastam el az utolsó lapokat,tátva maradt a szám,az egyik nagy titkot elárulom,igaz történetet-levelezést tart kezében az olvasó.A lényeg,hogy így utólag visszagondolva a könyvre teljesen átértékeltem.
Hihetetlen,drámai kis könyv.
A könyvet köszönöm :Neelának aki kölcsönadta nekem:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése