2011. január 1., szombat

Rachel Ward: Számok - A menekülés

Nehéz nekem most erről a könyvről értékelést írnom, mert sokat dicsérték külföldi oldalak ezt a könyvet így én is igen nagy reményekkel kezdtem neki és sajnos nem kaptam meg, amit vártam. Nagyon nem. De erről kicsit később.

A történet nem sokkal több, mint ami a borító hátlapján is olvasható: Jemnek a tizenöt éves lánynak különleges képessége van, meglátja mások szemében a haláluk napjának dátumát.
Korán árvaságra jutott, ezért egyik nevelőszülőtől a másikig tengődött. Képtelen mások szemébe nézni, mert nem akar állandóan a halál gondolatával szembesülni. Barátai nincsenek, személyes vagyona a semmivel egyenlő, jövőképe nincsen. Egy nap megismerkedik Spider-rel, aki minden undoksága ellenére is kitart mellette, és nem adja fel, hogy a közelebb kerülhessen hozzá. Jemmel pedig megtörténik a lehetetlen, barátra lel. Nem tudja sokáig élvezni ezt az új tapasztalatot, mert hamarosan igen nagy bajba kerülnek mindketten. Országos szintű körözést adnak ki ellenük, nekik pedig menekülniük kell.

Először is tisztázni szeretném, hogy ez a Rachel Ward nem az a Rachel Ward, aki Maggie-ként csavarta el Ralph atya fejét (többször is) a Tövismadarak című örökzöld sorozatban. Azért tisztázom ezt, mert lehet hogy más is úgy jár mint én, és abban a tévedésben leledzik, hogy a színésznő írásra adta a fejét :P Ezen a néven mostantól egy angol írónőt is számon kell tartanunk, aki ifjúsági irodalommal látja majd el a könyvpiacot. Első könyve a most szóban forgó Számok, mellyel egyből be is robbant a köztudatba. A könyvet hat hónapig írta és további hat hónapig szerkesztgette. Sajnos nem nagyon éreztem rajta. Az alaptörténet tetszik, különben nem is kezdtem volna el olvasni, nekem a történet további vezetésével, végiggondolásával és a fordítással vannak gondjaim (utóbbiról mondjuk az író nem tehet).

Mindazok ellenére, hogy Jem nem lett a szívem csücske megértettem a problémáját és azt is, hogy miért annyira antiszociális. Spider sem lett kedves nekem, de az ő bohósága és lázadozása is érthető volt. Ami a történetben kezdett nem igazán tetszeni az a menekülés maga. Volt benne pár hihetetlen dolog, amit nehezen tudtam elfogadni. Ilyen volt a kamionsofőrös rész, a Britney féle kaland a vége felé és az a tény, hogy amikor több napra bevásárolnak maguknak élelmiszert akkor zömében chips-et és cola-t vesznek… Néhány elméleti bukta is volt benne, az egyik pillanatban a térdét fájlalta a főhősnő, a következőben meg a bokája sajgott. Sokan felhánytorgatták, hogy sok benne a vulgáris szó. Valóban sok benne a káromkodás, de ez engem nem zavart különösebben. Utcagyerekektől mégis mi mást várhatunk? Én inkább azon csodálkoztam, hogy nincs benne ennél is több. Az is igaz azonban, hogy ennek tükrében nem jó az a 12-es karika a hátoldalon. Én 14-esre cserélném, de inkább 16-osra.

Az írónő stílusáról egyszerűen nem tudok képet alkotni, mert szerintem a magyar fordítás rengeteget rontott rajta. Nem is minden esetben a fordítás, de a fordító munkájának ellenőrzése ill. annak hiánya nyomta rá  teljesen a bélyeget. Nagyon át kellett volna olvasnia valakinek még a szerkesztés előtt. Égbekiáltó és szembántó fogalmazási hibákkal van tele. Főleg az eleje.

Pár példa, hogy mikre is gondolok:

Gondolod, ami megy ilyenkor.”„Spider tette, mintha összezuhanna, meg egy jól eltúlzott sóhaj kíséretében a szemét forgatta.”
„Attól kezdve, hogy Spider mondta, egy pár napon keresztül kábé minden a percben, egészen addig, amíg már mentem felfele a buliba a lépcsőn.”

Pupilla a Molyon próbált nekem segíteni, és azt tanácsolta, hogy próbáljam nem észrevenni, de ez nekem nem ment. Nem ment, mert akárhányszor elértem egy ilyen félresikerült mondathoz akkor négyszer is újraolvastam a bekezdést, mert mindig azt hittem, hogy félreolvastam valamit. Ez pedig nagyban zavarta az olvasás élményét. A végére sikerült úgy ahogy beprogramozni az agyam annyira, hogy elfogadjam ha rosszul olvastam valamit, az nem miattam van. Mivel új kiadóról beszélünk, ezért betudom ezt kezdeti nehézségnek. 

Többen írták továbbá, hogy a végével nem teljesen voltak kibékülve. Pedig nekem az tetszett a legjobban. Az utolsó 10 oldal miatt érzem úgy, hogy a folytatásra is kíváncsi lennék.

SPOILER VESZÉLY, csak az olvassa most ezt a részt, aki már olvasta: Sejtettem, hogy valami hasonló lesz a vége, de azért az írónő hiányos tudása a terhességről szembeötlő volt. 2 nappal azután, hogy lefeküdt a sráccal a lány már produkálta is a terhességi tüneteket… mintha egy Bravo újságból vette volna az írónő a tapasztalatait. Szomorú, legalább olvasott volna kicsit utána. Az, hogy a rendőrök miért hagyták hirtelen békén a lányt a végén és mi lett a késes dolog következménye, nem tudtuk meg. Ez is zavart kissé. SPOILER VÉGE.
Az utolsó tíz oldal előtti végkifejlet olyan volt, mintha csak úgy hirtelen gyorsan lezárták volna az egészet, hogy előkészíthessék a terepet a következő résznek. Ez sem igazán tetszett. 

És bár rengeteg negatív észrevételem van a könyvvel kapcsolatban pár dolgot azonban mindenképpen dicséretesnek tartok. Azt például, hogy a főszereplők nem menő fiatalok, hanem problémás kamaszok. Vagy az, hogy nem Amerikában játszódik, hanem Angliában. És azt is, hogy van benne filozófia is és akaratlanul is elgondolkodik az ember: akarnám én tudni a halálom idejét? És ha megpróbál közbeavatkozni valaki a sors dolgába, akkor azt is eleve elrendelték-e és befolyásolja-e a végkifejletet? És így tovább.

Még két rész fog megjelenni a sorozatban:
2 - A káosz
3 - Az örökkévaló

Borító tekintetében nekem az angol jön be  a legjobban. 

Pontlevonások:
2 a történet alakulása miatt és még
2 a rossz szerkesztés/fordítás miatt.

Köszönöm a Lybrum kiadónak a könyvet. 



Borostyán, 2011. január 01.

8 megjegyzés:

csenga írta...

Nagyon érdekelt ez a könyv,de most már nem akarom..sajna nem Te vagy az első akinek nem igazán tetszett.

Borostyán írta...

Pont azért adj neki egy esélyt, mert én vagyok az első, aki ennyire lepontozta. Majd kölcsönadom ha legközelebb találkozunk.

csenga írta...

Rosszul olvastad:-) Nem csak Te pontoztad le,már több negatív véleményt is olvastam róla,de ha kölcsönadod persze elolvasom:-)

Borostyán írta...

:)) Rosszul hangsúlyoztam magamban a mondatot :P

BajkanLaszlo írta...

Az "égbekiáltó és szembántó" fogalmazási hibákról:

Szerintem az idézett mondatok nem rosszak, az eredeti angol mondatok tartalmát visszaadják és pontosan illenek a könyv üzenetéhez. Éppolyan esetlenséggel fogalmazódtak meg, ahogyan Jem áll értetlenül a külvilággal szemben.

A történetet ugyanis egy zűrös lelkivilágú kamaszlány írja le, aki alig tud olvasni, nem túlságosan intellektuális beállítottságú, például egyszerűen térképet sem tud olvasni. A külvilághoz pedig nagyon furcsán viszonyul. Elzárkózik, befelé fordul. Ezért döccennek a mondatok, ez ilyen stílusban szerepel az eredeti műben is. Minden nyelvtani szabályszerűség áthágása mögött valamilyen többlet tartalom ill. lelki sérülés húzódik meg. Ezzel pedig tele van a könyv.

Kind of what you'd expect.

Jem így fogalmaz:

"Az emberek, úgy tűnik, egyszerűen nem bírnak velem. Mindig csak meg akarják mondani, hogy mit csináljak. Azt hiszik, hogy minden rendben lesz, ha betartod a szabályokat, meg ha mindig kezet mosol, meg ha szépen illedelmesen beszélsz. Persze. Fogalmuk sincs az egészről."

Tulajdonképpen ez az üzenet jön keresztül a Borostyan bejegyzésén.

És az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy jogosan.

Borostyán írta...

Kedves László, bár Jem egy lázadó egyéniség, nem hiszem hogy úgy beszélne és gondolkodna mint egy idióta, értelmi fogyatékos. Mert ez a mondat: "Attól kezdve, hogy Spider mondta, egy pár napon keresztül kábé minden a percben, egészen addig, amíg már mentem felfele a buliba a lépcsőn." teljességgel értelmetlen.

Nem szlenges, nem lázadó... értelmetlen.
Ha viszont valóban az történt, hogy az írónő így próbálta meg Jemet lázadónak beállítani, akkor a többi 90%-ban miért beszél normálisa(bba)n? Nekem ez erősen sántít.

BajkanLaszlo írta...

Kedves Borostyán,

Az idézett mondat a fenti formában, ahogyan a könyvben megjelent valóban értelmetlen. Engem is zavar.

Előkerestem a kéziratban, a tördelés és lektorálás előtti fordítást:

Sokat gondolkodtam erről a buli meghívásról. Kb. minden percben, attól kezdve, hogy Spider mondta egy pár napon keresztül egészen addig, amíg már mentem felfele a buliba a lépcsőn. Pedig százszor is eldöntöttem, hogy nem megyek el.

I'd thought about it for a long time. More or less every minute between him asking me and me going up those stairs a couple of days later. I'd decided not to go hundreds of times.

Ebben azonban most sem találok semmi kivetnivalót.

Ha van esetleg valamilyen javaslat pontosabb fordításra, szívesen veszem. Komolyan.

Borostyán írta...

Érzetem én, hogy valahol a fordítás és a szerkesztés között csúsztak el a dolgok...

Kérdésedre válaszolva én így fordítottam volna (mondjuk szerintem ez sem tökéletes):

"Több napon át rágódtam ezen a dolgon. A meghívás pillanatától fogva egészen addig a percig, ahogy a buliba vezető lépcsőt kezdtem mászni. Pedig százszor is eldöntöttem, hogy nem megyek el."