A szerzőnek rövid időn belül ez már a második könyve.Az Április út -hoz részben kapcsolódik ez a történet.
Úgy jártam,hogy mindkét könyvben ugyanazok a dolgok tetszettek és viszont,de maradjunk most ennél a könyvnél.
Fehér Piros a főhősünk,aki éppen lubickol egy remek szerelemben mikor kedvese Afrikába utazik...Piros egyedül marad és túl sokat gondolkozik..ám egy rendező felkéri,hogy egy lista alapján vegyen rá színészeket egy titkos darabra...nyár van,Piros nyakába veszi az országot,sőt át is lépi az országhatárt...emberek csapódnak hozzá,régi ismerősök,ex szerelmek,sőt a már említett előző kötetből is felbukkannak szereplők.
A könyv több mint a feléig nagyon tetszett,egy ültő helyemben olvastam,mert érdekes volt a vonalvezetés,izgalmasan alakult Piros kalandja.Aztán kezdett kicsit idegesíteni,hogy minden olyan flottul megy,aztán már csak cammogtak az oldalak..valahogy itt is az volt a bajom,mint a másik könyvével,hogy az történet elején leírt nagy dolgok,világrengető problémák,lelki gubancok a történet végén ripsz-ropsz megoldódtak.
Túlságosan simán,lazán,és könnyedén történt minden a nagy világfájdalom meg hezitálásokhoz képest.
A másik nekem nem tetsző dolog az a rengeteg ivászat,pálinka fröccs és társai,komolyan már háborgott a gyomrom,pedig nem is ittam közben...valahogy nekem ez a szemlélet,hogy igyunk ha bánatunk van,igyunk ha örülünk nem jön be főleg nőnél nem ,lerészegedésig.
Ami az emberi kapcsolatokat,párkapcsolatokat,barátságokat illeti,talán azért nem is tudtam annyira azonosulni a történettel,mert nagyon más típus vagyok mint a könyvben szereplők. Pont a Lulu,és Attila típusú embereket kedvelem a legkevésbé,nekem Piros is túl sok volt az állandó pörgésével, a múlton, az életén stb. Már azt sem nagyon értettem,hogy ha valakit szeretek akkor miért nem azt mondom neki amit gondolok,miért azt amit hallani szeretne?? És még sorolhatnám.
A történet nekem annyira nem tűnik egésznek,mintha valami még hiányozna belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése