1942 augusztusában Magyarországon a szerző apai nagyszülei összeházasodnak,1991 októberében Dániában pedig öngyilkosok lesznek.A könyv róluk szól Pistáról és Veráról.Végigkísérhetjük életüket,a háborút, a menekülést Magyarországról,és a haláluk utolsó napját unokájuk elbeszéléséből.A könyv váltakozva mutatja az utolsó napjukat,és a múltat a családi történéseket eseményeket.
A zsidó nagyszülők életére Johanna haláluk után lett igazán kíváncsi.Felkereste az összes élő rokont,ismerőst,barátot,hogy teljes képet kapjon nagyszülei életéről ,házasságukról,de leginkább azért,hogy hátha lesz egy olyan mozzanat ami megmagyarázza,hogy miért ezt az útat választották.
Ami nagyon tetszett a történetben,hogy olyan képet kapunk Johanna családjáról amilyenek valójában voltak-nincsenek benne tökéletes emberek.Nagyszülei,főleg nagyanyja jellemét olyan jól ábrázolja,hogy teljesen előttem volt a határozott,kissé morózus öreg hölgy aki mindent aprólékosan eltervez.
A közös halálhoz a nagyapa betegsége szolgáltatta az okot.Az egyébként orvos férfi egészsége a koncentrációs táborban eltöltött évek alatt visszafordíthatatlanul károsodott.
Én olvasás közben sem elfogadni,sem megérteni nem tudtam tettüket.Persze borzasztó lehet nézni egy szeretett ember szenvedését,de a történet nem tér ki rá,hogy a nagypapa menyire szenvedett ,mennyire keserítette meg életét a betegsége.A család tudott a szándékokról,sokszor hangoztatták,sőt segítséget is kértek hozzá- egy ismerős orvostól aki azonban próbálta őket lebeszélni.Mikor látta,hogy az elhatározásukon nem változtatnak egy könyvet ajánlott nekik, a Final exit-egy érdekes,sőt meghökkentő kötet.Tárgyilagos segédkönyv az öngyilkosság legjobb módjairól.
Én úgy éreztem olvasás közben,hogy nem csak a betegség miatt döntöttek az öngyilkosság mellett.Inkább mintha elfáradtak volna mintha nem tudták volna kipihenni ,elfelejteni azt,hogy el kellett hagyniuk a hazájukat.Menekültek csak azért mert zsidók voltak,még a férj koncentrációs táborban volt felesége egyedül maradt,semmit sem tudva férjéről.
Csupasz és sokkoló az utolsó nap leírása,még így is,hogy megvan szakítva Johanna emlékezéseivel.Azon töprengtem nekem lenne erőm ehhez,ha férjem úgy kívánná?Meg tudnám tenni?És tudnék nélküle élni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése