James Patterson: Sam levelei Jennifernek

A címben szereplő név nem egy szerelmespárt takar, ahogy azt elsőre gondolnánk. Sőt, Sam nem is férfi. Jennifer nagymamája, aki most kómában fekszik. Így hát Jennifer otthagyja újságírói munkáját és a nagyvárost, hogy visszatérjen gyerekkora nyarainak színhelyére, a Geneva-tóhoz. Sam egyedül él ott, mióta férje, akivel 50 évig voltak házasok, meghalt.

Jennifer is válságban van: még mindig gyászolja férjét; magányát csak két macskájával osztja meg. Beköltözik hát a nagyszülei tóparti házába. És ott neki címzett, de el nem küldött leveleket talál az imádott nagymamájától. Kíváncsian kezdi olvasni és kibontakozik előtte a nagyszülei tökéletesnek látszó, de valójában nem is olyan tökéletes élete. Miközben Sam még mindig kómában van, Jennifer összetalálkozik régi, gyerekkori játszótársával, Brendannal, aki ott tölti szabadságát. Brendan apránként leveszi a lábáról Jennifert, egymásba szeretnek. Ekkor vallja be a férfi, hogy gyógyíthatatlan beteg… Ennyit a tartalomról, lehet ez is túl sok.

Elsőre azt gondoltam, hogy nagyon vékonyka ez a könyv, nem túl sok-e ennyi minden bele? De kiderült, hogy ez egy kerek történet. Van eleje, közepe és vége. Megható, de nem csöpögős történet a szeretetről, a szerelemről, egyáltalán az emberi kapcsolatokról, jó stílusban megírva. Olvastatja magát a könyv. Nem mondom, hogy felejthetetlen, vagy, hogy alapmű, mert nem az. De szórakoztató, elgondolkoztató és már az elején kiderül, hogy körülbelül mit várhatunk tőle. Ezt viszont hozza, és ennél nem is akar többnek látszani. Talán a bájos jelzőt használnám a könyvre, ha nem félnék attól, hogy így sok mindenkit elriasztok attól, hogy elolvassa.

Nekem tetszett, és biztos, hogy az író másik hasonló könyvét, a Suzanne naplója Nicholasnak címűt is el fogom olvasni.