Sophie Kinsella: Kétbalkezes Istennő

Sophie Kinsella a Boltkóros naplója után ezúttal a ló másik oldalát mutatja be: Samantha egy kimagaslóan tehetséges ügyvédnő, aki a túlóráknak és a megoldhatatlannak látszó eseteknek, más szóval ízig-vérig a hivatásának él. Legnagyobb álma, hogy munkáját megbecsülve végre társnak válasszák be a menő ügyvédi iroda vezetői.

Igen ám, de a döntő napon egy végzetes hibát fedez fel, méghozzá a sajátját és ezzel vége karrierjének. A ténytől teljesen sokkolva, útra kel, megy amerre a lába viszi, és egyszer csak azon kapja magát, hogy Londont elhagyva valahol a teljes ismeretlenségbe csöppent. Bekopog egy közeli házba fájdalomcsillapítót kérni, és mire feleszmél már egy felvételi interjú kellős közepén találja magát, házvezetőnői pozícióra. Az állást megkapja élénk fantáziájának és leleményességének köszönhetően, de mire észbekap mit is tett, már nyakig ül az újabb pácban: ugyanis nem tud mosni, vasalni, takarítani a főzésről már nem is beszélve: egy egyszerű szendvics is kifog rajta. Húst, zöldséget és gyümölcsöt még csak fóliázva és felaprítva látott az üzletek polcain, a sütő gombjairól fogalma sincs mire valók valójában, nem tudja hogy a forró dolgokat konyhakesztyűvel ajánlott megfogni és szódabikarbónát használ a mártás sűrítéséhez. Már majdnem teljesen összeomlik, amikor is a konyhaajtón benyit az igencsak megnyerő kertész és ezzel Samantha felvértezi magát a sütő és mosógép elleni harcra.

Mulatságos, habos-babos kis könyv, de semmi extrát nem nyújtott számomra. Nyári kikapcsolódásnak megteszi. A boltkóros naplóját jobbnak találom, annak ellenére hogy az okos és talpraesett Samantha karaktere szimpatikusabb számomra, mint a költekező, totális csőd Becky, de az utóbbi kalandjai színesebbek és talán kevésbé csöpögősek, jobban felkavarták érzelmeimet.

Mindazonáltal nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a borító maga a förtelem, a Kelly Kiadó újra nagyot alkotott.

Eredeti cím: The undomestic Goddess
Borostyán, 2008. június 16.