Nagyon örültem mikor az írónőtől találtam egy harmadik könyvet is(U:I:szeretlek,Ahol a szivárvány véget ér)de biztos vagyok benne,hogy ha ezzel kezdem az előbb emlitetteket nem olvasom el. A történet röviden:Elizabeth 34éves magányos,munkamániás,besavanyodott vénlány.Egyedül van ,neveli húga fiát és próbálja húgát az alkoholtól megszabaditani.
Aztán egy szép napon jön egy LÁTHATATLAN barát-akiről Én azt hittem először,hogy angyal,vagy szellem-ezekbe még beletörődtem volna.De nem ez egy sima láthatatlan barát,akinek az a munkája,hogy segitsen egy-egy emberen,na de nem mindenki láthatja Őt csak az akinek szerencséje van...vagy mi......nekem az egész zavaros volt,mivel az illető barát eredete nem bontakozik ki.
Több ilyen láthatatlan barát van,akik összejárnak-munka találkozón,megbeszélik az eseteiket mint a jó orvosok,de hogy,honnan jönnek,és hol vannak munkaidőn kivül erre nincs magyarázat. Csupán annyi derül ki róluk,hogy nem öregszenek,és halhatalanok.Elizabeth végig boldog tudatlanságban leledzik és csak a történet végén világositják fel,hogy csak Ő látja ezt a bizonyos Ivánt,na meg az unokaöccse.Olyan gyerekes,banális,együgyű volt a történet,hogy csak azért olvastam végig,hogy nyugodtan szidhassam.A főszereplőnek kb. annyi esze van mint egy 6évesnek. wááááááááááááááááááááá
2 megjegyzés:
"csak azért olvastam végig,hogy nyugodtan szidhassam"
Én is éreztem már így, de akadt olyan könyv is, amelyikre még ennyi energiát sem akartam pazarolni, hogy szídjam :P
Titkon talán abban reménykedtem,hogy értelmesre fordul a történet-ezért is olvastam-szenvedtem végig.
Óriási csalódás volt:(
Megjegyzés küldése