Már kezdtem aggódni magamért, hogy elveszek a laza szórakoztató irodalom sekélységében amikor is a könyvtárban ráakadtam eme gyöngyszemre.Jane Eyre egyes szám első személyben meséli el életét,kisgyermekkorától kezdve.Szüleit egy tifuszjárványban elveszti és nagynénjéhez kerül,aki bár igéretett tett bátyjának,hogy édesgyermemkeként neveliJanet mégsem igy tesz.Sőt Jane ki van téve nagynénje és annak három gőgős gyermeke kénye-kedvének.
A kislány egyre nehezebben viseli a megpróbáltatásokat,belebetegszik a sok érzelmi nélkülözésbe.Orvosi javaslatra árvaházba küldik.
Bár itt barátokra talál a nélkülözés és a kiszolgáltatottság itt sem marad el mellőle.Itt nő fel,és nincs választása itt is marad nevelőnőnek. Jane nekem nagyon szimpatikus karakter annál is inkább mert az ösztöneire hagyatkozik,sosem bonyolitja túl a dolgokat-egy ilyen ösztönös sugallatra újsághirdetést ad fel-kiszeretne tőrni a rideg árvaház falaiból.
Hamarosan új életet kezd,elutazik a családhoz akik egy kislány mellé keresnek nevelőnőt....
A történet eddig sem unalmas ,de ezek után kezdődnek el a könyv legizgalmasabb részei,Jane szerető közegbe kerül,ahol bár jól érzi magát újabb és újabb titkok ,rejtélyek veszik körül,és persze Jane megismeri a szerelmet is aminek minden érv ellentmondani látszik....
Nem szeretném a további eseményeket elárulni.Legyen elég annyi,hogy nagyon szép történet,és ami néha jól esik az embernek- ilyen szép nyelvezetű könyvet olvasni.
Bepillanthatunk a XIX. századi Anglia társadalmi életébe,és megismerhetünk egy bátor,tisztaszivű lányt.
Üdv:csenga
1 megjegyzés:
Imádom, igazi klasszikus. Kétszer is olvastam. És a filmfeldolgozások, bár általában nem mindenhol hűek a könyvhöz, nekem tetszenek.
Megjegyzés küldése