Totál ismeretlen lengyel író, kemény téma, jó kis gondolatmenetek életről-halálról, élettörténetek, gördülékeny történetszövés. Nekem nagyon bejött, másfél nap alatt kivégeztem, alig tudtam letenni. A téma elég érdekes, de mégis hétköznapi. A halálról és persze ennek elválaszthatatlan velejárójáról, az életről szól a történet, mely a XXI. század közepén játszódik a jövőben. A jövő vízionálása kicsit emlékeztetett Orwell 1984-ére, ami ugye nálam nagyon elöl van a kedvencek között. Itt is egy rideg, kontrollált társadalom jelenik meg - kisminkelt férfiak, kopasz nők, aszexualitás, elektronikus személyi igazolvány, mely a mostaninál sokkal több adatot tartalmaz az egyénről s mely egyben videofon is stb. Ugyanakkor jelen vannak még a XX. század termékei - például a panelházak, melyek sorban omlanak össze és a XX. század már idős gyermekei, akik még a "régi" időkben születtek és még nem lettek alávetve bizonyos eljárásoknak, amelyek segítségével kigyógyíthatóak lennének az életveszélyes betegségekből.
Így a 91 éves Ireneusz is csak a véget várhatja, ugyanis súlyos, rákos beteg. Lehetősége van elvonulni a kórház O-L osztályára, ahol kérésére eutanáziával vetnek véget életének, hogy ne kelljen tovább szenvednie. Irus végül e mellett dönt, beköltözik az osztályra, ahol kis idővel ezután megjelenik Cmon is, a 70-es évek rockbálványa és elmeséli életét. Rajta és Ireneuszon kívül még egy, az osztályon fekvő harmadik betegnek is megismerhetjük életét dióhéjban - és azt, hogy milyen indokból döntenek a halál ezen különös fajtája mellett.... A sok történetmesélés, az életutak végigkövetése után Ireneusz rádöbben, hogy hogyan is érdemes élni, meghalni.
Nagyon érdekes, elgondolkodtató, letehetetlen olvasmány sok fantáziával és némi szarkazmussal fűszerezve, nekem nagyon tetszett. Egyedül azért adok neki 9-et a 10-ből, mert Cmon élettörténete túl hosszúra sikerült, ami szerintem nem volt indokolt, jobban érdekelt volna az alapsztori.
(A könyv olcsón beszerezhető itt.)
1 megjegyzés:
Hümm. Asszem rárepülök.
Megjegyzés küldése