Elizabeth Adler - Toszkánai nyár

Elizabeth Adler Toszkánai nyár című könyvét futtában kaptam le a könyvtár polcáról. Hátam mögött két elolvasott Adler könnyvel gondoltam, melléfogás nem lehet. Egy szokott „limonádét” vártam, ami szórakoztató, de semmi különleges. Mégis kaptam valami mást is a regénytől, és azt hiszem nem ez volt az utolsó Adler könyv amit elolvastam.

Főhősnőnk Gemma Jericho a New York-i sürgősségi orvos, elvált, jóval túl a harmincon. Munkájában precíz, pontos, kitartó, akár egy svájci óra. Magánéletét lánya Livvie és édesanyja Nonna jelenti. Livvie lázadó tinédzser, aki külsőre posztpunk, de belül még mindig gyerek. Nonna hamisíthatatlan olasz Mamma. Istenien főz, vasárnapi ebédjeinek illatától egy egész utcányi ember gyomra korgásban tör ki. S ott van még Cash Drummond, a veszélyesen jóképű középiskolás szerelem, aki elhozta Gemma életébe a csodát és az örök boldogtalanságot is.

Egy napon Nonna rejtélyes levelet kap, mely szerint, szülőfalujában örökség várja. Felkarolva lányát és unokáját azonnal elindul, hogy utána járjon az örökségének. Vicces és helyenként kínos kalandok után a Jericho család eljut az elragadóan bájos kis faluba Bella Piacere-be, amely maga a paradicsom. Kicsit olyan, mintha megállt volna itt az élet, de legalábbis lelassult az idő. Gemma egyből szerelmes lesz Toszkánába. Persze nem csak abba.

Útját szerencsés véletlenek kísérik, amelyek mind Ben Raphaelhez, az adoniszi adottságokkal bíró amerikaihoz kötődnek. Gemma, orvosi köpenye nélkül átalakul egy katasztrófává, csetlik-botlik, ügyetlen, elesik, össze-vissza beszél, kizárja magát (ugye ismerős?). De Bent, aki lehetetlenül tökéletes, mégis elvarázsolja ez hurrikánszerű nőszemély, akivel végül igen kalandos viszonyba keveredik.

A történet során minden fontos kérdésre választ kapunk. Megtudhatjuk mi köze Bennek az örökséghez, hogyan éli meg Livvie az első szerelmet, mi történt Cash-el, hogyan találnak rá szereplőink újra boldogságra, és ami a legfontosabb hogyan találja meg Nonna, Gemma és Livvie önmagát.

Minden kétséget kizáróan menhetetlenül romantikus könyv, kétségtelenül jól formált és szerethető karakterekkel. Adler három generáció szemszögéből ábrázolja a nő-férfi kapcsolatot (szándékosan nem férfi-nő, hiszen mégis csak egy női íróról beszélünk). Aki kézbe veszi ezt a könyvet ne számítson körmöt lerágó izgalmakra, élet bölcsességekre, inkább egy érzékeket elvarázsoló Toszkánai utazásra, ami visszavisz a valódi értékekhez. Sétára a szőlőtőkékkel borított dombokon, ezüstszínű olajfaligetekben, aranysárga napraforgómezőkön. Ahol a nap fénypontja a vacsora, és az olajfák és szőlőtőkék termése többet ér a csillogó ékszereknél. Ahol levendula, rozmaring és bazsalikom illata szál a levegőben, miközben a domboldalakat gesztenyeszínűre festi a lenyugvó nap.