2009. szeptember 15., kedd

Agatha Christie: A fogorvos széke


Nátha ide vagy oda, végül mégis elmentem Rómába. És mivel elég korán kiértem a reptérre, valami olvasnivaló után néztem, így találtam az újságosnál ezt a könyvet.

Poirot a szokásos féléves fogorvosi ellenőrzésre megy fogorvosához. Ez az egyetlen helyzet, ahol a kicsit különc, saját magával nagyon elégedett, belga nyomozó kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek, kicsinek és "egynek a sok közül" érzi magát.
Miután szerencsésen túl van a megpróbáltatásokon (egyébként semmi extra, egy új tömés és egy tömés-csere), hazamegy, hogy jól megérdemelt ebédjét elfogyassza, mikor megcsörren a telefon. Fogorvosa öngyilkos lett!
Poirot-t természetesen nem elégíti ki a hivatalos magyarázat az öngyilkosságról, és kezdetés veszi a nyomozás. Természetesen lesznek még további hullák is a történetben, illetve az elmaradhatatlan fordulat a végén is meg van. Klasszkus krimi, amely a gyilkossággal kezdődik, nem tudjuk ki a gyilkos, és mi is együtt törhetjük a fejünket a szereplőkön, a bizonyítékokon és a gyanús mozzanatokon.

Nagyon szeretem a Poirot filmeket. Megkockáztatom, Agatha Christie történetei a nagyon ritka példái annak, amikor a film jobban élvezhető, mint a könyv. És nem azért, mert Agatha Christie nem ír jól, hanem azért mert a filmekben annyira jól el vannak kapva a karakterek. Olvasás közben is látjuk magunk előtt a furcsa bajúszú, tojás fejű, kifogástalan modorú nyomozót, aki meg van győződve saját tökéletességéről és mindig felgöngyölíti a gyilkosság mögött rejtőző inditékokat és eljut a bűnöshöz... David Suchet telitalálat volt a szerepre.
A repülőtérre és a repülőútra tökéletes olvasmány volt...

Eredeti cím: One, Two, Buckle my Shoes
Kiadó: Európa, 2009
Oldalak száma: 236

1 megjegyzés:

Hapi írta...

hello... hapi blogging... have a nice day! just visiting here....