2009. szeptember 17., csütörtök

Lesley Pearse:Emlékek

1786-ban Mary Broad nevű lányt ,elítélik lopás miatt,és egy fegyenchajón Ausztráliába száműzik.Amerikában ekkortájt ez volt a bevett szokás,annyira elszabadult a bűnözés,hogy már a kivégzéseket sem bírták,és ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak,hogy megszabaduljanak Amerika bűnöző társadalmától-Mary egy főkötőt lopott egy gazdag nőtől,de már ilyen csekélységért is akasztás járt.Marynek úgymond szerencséje is volt,nem tudván mi vár rá a Charlotte nevű fegyenchajón.

Mary hamarosan rájön,csak úgy élheti túl az utat,ha ugyanazt teszi mint a többi fiatal nő ,egy tisztnek a szeretője lesz,cserébe több ételt kap,tiszta ruhát és nem kell a hajó fenéken leláncolva megtennie a több hónapos utat.Mary első látásra beleszeret Watkin Tench nevű tisztbe,és bár tiszt is hasonlóan érez mégsem történik köztük semmi,mivel a lány nem válogathat egy idősebb tiszt szeretője lesz....Mary a hajóút végén kétségbeesve fedezi fel,hogy teherbe esett,a tiszt pedig leveszi Maryről a kezét,neki pedig új társra van szüksége ezúttal a foglyok közül aki megvédi majd a fegyenctelepen,végül egy barátja a Will ajánlja fel,hogy gondját viseli Marynek...

Sokan nem élik túl a hajóutat,a betegségek az éhezés pusztít a fegyencek között,Mary a körülményekhez képest,jó állapotban hagyja el a hajót,ám a sziget olyan kopár és sivár ,hogy azt kívánja bárcsak meghalt volna a hajón.Mivel az ausztrál szigeten ők az első telepesek,csak a nagy semmi várja őket ....

Mary még egy gyermeket szül a telepen,majd Willel elhatározzák,meg kell szökniük mielőtt mindnyájan meghalnak.....

Mary Broad valós személy volt,bejárta azt az utat amit Pearse megír.Ő volt az első nő akinek sikerült megszöknie,és élve visszajutott Angliába.Abban az időben hősként ünnepelték,és kegyelmet is kapott,újságírók,írók írták meg már akkoriban az élete történetét,közük Watkin Tench is aki a hosszú évek alatt figyelemmel kísérte,és sokszor a lány tudta nélkül segítette az életét.(WatkinTench volt talán az egyetlen aki a legpontosabban ismerte Mary életét,és magát Maryt amiről fennmaradtak naplójegyzeti)

Megdöbbentő,és egyben elképesztő ,hogy egy törékeny nő ennyi mindent túléljen,és küzdjön a puszta életben maradásért évekig!!!

Mary kilenc hosszú év után ,utoljára szállt hajóra,immár szabad emberként,hogy hazatérjen..... ezután nem tudni mi lett Mary sorsa,senki sem tudja valóban hazaért-e,lett e családja,és meddig élt.

A fegyenchajókról hasonló történetet olvashatunk egy másik könyvben is-Úszó bordély címmel.

Pearse alapos volt,és rendkívül izgalmasan,pergően írta meg Mary történetét,talán a megjelentek közül ez a legjobb könyve.

Szerintem a cím és a borító egyáltalán nem passzol a történethez,a borítón szereplő lány barna hajú ,zöld szemű,míg Mary fekete hajú és szürke szemű volt...aki tudja ,hogy akkor ki van akkor borítón ossza meg velem.Arról a mondatról nem beszélve ami szintén a borítón díszeleg,mely szerint-"Nem menekülhetsz a szerelem elől" -ezt sem igazán értem....Mary élete a túlélésről szólt!!!

2 megjegyzés:

Riczu Zoltánné írta...

Amióta elolvastam ezt a könyvet, nem tudom elfeledni. olvasása közben többször elsírtam magam , hol örömömben, hol bánatomban. számomra a könyv végeztével nem múlt el az a fájdalom melyet Mary iránt éreztem, (talán mert én is anya vagyok és tudom milyen fájdalmas egy gyermek elvesztése), de azt tudom hogy számomra ez a könyv felülemelkedik a felejthető kategórián, és biztos vagyok benne hogy minden olvasót elvarázsol.

csenga írta...

Kedves Olvasó!

Én nagyon szeretem a szerző könyveit , a Hit is nagyon tetszett Tőle értetlenül állok a tény előtt,hogy kevesen olvassák a könyveit,nem is értem miért.Talán az előítéletek miatt,talán azt gondolják,hogy ponyvát ír.