Az idei olvasmányaimat elnézve ez nem a szépirodalom éve lesz nálam :P De tény, hogy amióta rendesen dolgozom, egyszerűen nem tudom befogadni a nehezebb hangvételű írásokat, annyira lefáraszt szellemileg a munkám.De nem szabadkozni akarok, csak megállapítottam.
Ez ugyanis megint egy könnyű olvasmány volt, amolyan lektűr-féle. Pöfivonat hívta fel a gyönyörű borítójára és a tartalmára a figyelmemet. Tényleg öröm volt kézbe venni a kötetet minden egyes alkalommal: keménytáblás, szép borítójú, illatos. És a benne leírt XIV. századi Kölnben játszódó történet is érdekfeszítő volt, szerettem olvasni.
Három gyerek örök barátságot fogad: "Egy mindenkiért, mindenki egyért." Anna és két fiú, Esra és Johannes. Persze, hogy szerelmi háromszögről lesz szó később, ha nem is a megszokott értelemben. Hármójuk és még 2-3 kulcsszereplő sorsát követjük nyomon felváltva az egyes fejezet-részekben. Szerencsére mindegyik vonal eléggé érdekes, ezért egy percre sem ül le a történet.
Tanúi lehetünk szerelemnek, bűnnek, vallásnak, árulásnak, vérfertőzésnek, pestisjárványnak, zsidóüldözésnek. Brigitte Riebe meglehetősen jó történetszövő, szépen fokozatosan bontja ki az eseményeket, amik a végén csúcsosodnak ki egy mindent elsöprő pestisjárvány formájában. A legvége meglehetősen kiszámítható volt számomra, de ezzel együtt jó kis történet, jól kikapcsolt. Sőt, volt egy-két olyan mellbevágó történés, momentum benne, amire végképp nem számítottam egy ilyen lájtos könyvecskénél. Az írónő merészen utalt ezekre a számomra döbbenetes dolgokra, amik határozottan dobnak a történet megítélésén részemről.
Történelmi mélységeket nem szabad várni tőle, de elég magabiztosan ábrázolja a kor és a hely jellegzetességeit az írónő. A végén van egy kis történelmi összefoglaló a kor eseményeiről, ez is bizonyítja, hogy azért beleásta magát valamelyest a háttérbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése