"Írországban évente kétezer ember eltűnését jelentik be a hatóságoknak.Ebből öt-tizenöt soha nem kerül elő."Na de hová tűnik el, aki eltűnik?? Aki után nem találnak semmit,sem egy vércsepp,vagy ruhafoszlány...aki egyszerűen felszívódik??? Erre a kérdésre keresi a választ Sandy is kislány kora óta, amikor is eltűnik a szomszéd kislány...Sandy megrögzött kereső lesz,legyen szó tárgyakról vagy emberekről.Képes napokig rágódni egy fél pár zokni elkallódásán,olyannyira uralma alá kerül a keresésnek,hogy terápiára jár,hátha Mr.Burton (Gregory) megnyugtató válaszokat ad Sandy kérdéseire. Sandy furcsa egy lány...mindig mindenre választ keres, a -csak,vagy ez megesik-válaszok hiányoznak a szótárából. Eltűnt embereket keres, olyanokat akikről már lemondott a rendőrség, a város ahol lakott,csak Sandy és az eltűnt családja nem. Egy újabb nap,egy újabb eltűnt.Ezúttal egy férfi keresi fel Sandyt, hogy segítsen megtalálni 1éve eltűnt öccsét...ám Sandy épphogy keresni kezd mikor Ő is eltűnik...
Ahern remek történetet írt!! Mindenre van magyarázat,minden tök logikus,és nagyon élvezhető.Kicsit már fóbiás voltam a könyv közepe táján-attól rettegtem,hogy én is eltűnök..... és hihető!!! Teljesen biztos vagyok benne,hogy van egy hely ahol az elveszett tárgyaink, emlékeink, és az eltűnt emberek egy része van... akik nem önszántukból kerültek arra a helyre.
Sandy nehezen hiszi el, hogy azok akiket évek óta keres a családjuk,egy karnyújtásnyira vannak tőle,és hogy az összes zoknija,macija,naplója bedobozolva várja Őt.Van aki elégedett,és beletörődött az évek alatt, hogy neki itt kell élnie, és az előző élete már csak emlék... de Sandy vissza akar térni,és újra látni a szüleit,de legfőképpen Gregoryt.Most,hogy már tudja a választ, hogy tulajdonképpen senki,és semmi sem tűnik el, csak máshova kerül.
"...itt minden tárgynak megvolt a maga története.A vékony rövid ujjú pólóknak is volt mélysége,már rétegek rakódtak rá.Teljesen más volt a hangulat ,mint egy vadonatúj termékeket árusító boltban.Itt nem voltak patyolat tiszta,fiatal,ártatlan az élet megismerésére áhítozó dolgok.Nem voltak olvasatlan könyvek,viseletlen kalapok,érintetlen golyóstollak.A kesztyűk már biztos voltak a tulajdonosuk,valamelyik barátja vagy hozzátartozója kezén,a cipőkben már hosszú távolságot tettek meg, a sálakat már tekerték nyakra,az esernyők már láttak esőt.Ezek a tárgyak már éltek,és így tudták mi a dolguk.Volt már élettapasztalatuk,ezért úgy álltak ott kupacokban,hogy világos volt,hogy aki magához veszi őket,tanulni fog tőlük.Az itt élő emberekhez hasonlóan a tárgyak is belekóstoltak az életbe,aztán végignézték,ahogy az kicsúszik a kezük közül.És az itt élő emberekhez hasonlóan ők is arra vártak,hogy újra belekóstolhassanak...."
Az összes magyarul megjelent könyvét olvastam, de azt hiszem eddig ez a legjobb, a legjobban kidolgozott, mind a témát,mind a szereplőket illetően.
Több szálon,és idősíkon fut a történet, de nem jelent gondot csatlakozni Sandyhez a kolónián,vagy a férfihez aki már nemcsak öccsét de Sandyt is keresi,vagy épp a múlt filmjei peregnek előttünk, ahogy Sandy és Gregory keresi a gyógyuláshoz, és az egymáshoz vezető utat.
Kiadja: Athenaeum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése