1963-ban jelent meg a könyv,és ebben az évben véget is vetett az életének a szerző.Az önéletrajzi könyv tulajdonképpen magyarázatot is ad arra,hogy mi vezet arra egy fiatal,tehetséges nőt,hogy a sütőbe tegye a fejét...
Kicsit tartottam attól,hogy hasonlóan a Prozac ország-nál képtelen leszek elolvasni egy depressziós szenvedését...de Plath érdekesen,tárgyilagosan,elfogadóan írta le harcát ezzel a betegséggel.
A könyvben Esther a főszereplő aki egy sikeres ösztöndíj elnyerése után New Yorkban él,ahol újságcikkeket írnak,fogadásokra járnak,és kinyílnak az ajtók előttük a nagy divatlapoknál..
Esther már itt sem tudja teljesen kiélvezni a szerencsét ,ami az ölébe pottyant...aztán egyre keserűbb,magányosabb lesz...végül orvoshoz kerül.Intézetről,intézetre jár,elektrosokk kezelést kap,erről még olvasni is ijesztő volt,nemhogy átélni...a mai tudomány szerint ez a kezelés inkább kínzás volt mintsem gyógymód.
Esther élete szinte hajszálra megegyezik Sylvia Plath életével:A korán meghalt apuka, az anya aki rosszalkodásnak!!!tekinti lánya betegségét,az önmagát tehetségtelenek tartó fiatal lány,aki mindenkit jobbnak,többnek lát magánál...
Sajnáltam hogy nem volt öröm ennek a lánynak az életében...hogy nem tudta meglátni a természet szépségeit,élvezni egy csésze kávét,egy macska szőrének puhaságát,eg gyerek mosolyát,egy jó könyvet,egy szép virágot...helyette az állandó önmarcangolás, és a próbálkozások az akasztástól, a vízbefúláson át annak reményében,hogy egyszer sikerül...
Esther számomra érthetetlenül gondolkozott,és elég sok furcsasága volt,de ez mind a betegségnek köszönhető..sok érdekes momentum van a történetben,az egyik legmeghökkentőbb számomra a mikor Esther beveszi az összes altatóját,anyjának egy sort hagyva:Hosszú útra megyek-majd elbújik a pincében meghalni...az anyja pedig tényleg azt hiszi,hogy Esther csak elment!!!Napokig keresi a rendőrség...Esther jóval az eset után kapja meg ismerősétől az előle eldugott újságokat ,címlapon az Ő képével...Az anya figurája olyan sivár volt,mint egy kietlen táj,semmi megértés,szeretet,csak kötelesség.
Sok Sylvia jár köztünk,vívódik,őrlődik,keresi a helyét,azt a különleges embert akitől Ő is különlegesnek érezhetné magát.
Olvasás közben örültem...örültem,hogy nincsenek ilyen negatív gondolataim,hogy bár vannak hibáim elfogadom magam,hogy szeretnek és szeretni tudok.Esther nem tudott kötődni senkihez,az általa megismert fiúkat,férfiakat olyan tulajdonságokkal ruházta fel amikre vágyott egy férfiban...aztán hamar kijózanodott,és csak a hibákat látta..keserű lett,és újra kergetni kezdte a szívében elültetett vágyakat....
Sylvia Plath tehetséges író volt,csak túl későn,halála után ismerték el..miért??? Talán a siker erőt adott volna
neki,hogy meglássa az élet szépségeit.Sylvia Plath sírja a heptonstall -i templomnál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése