Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Ma beindultam, mint a gép :P

Megvolt ez is. Pilcherről sok szépet és jót hallottam, de kissé tartottam tőle. Igazi romantikus női írónak gondoltam, kissé modorosnak is a kora miatt. A romantika megvolt, a modorosság szerencsére nem és jobban ír ő, mint gondoltam.

A tartalomról itt sem fogok írni, mert nincs hozzá türelmem, legyen elég a véleményem a könyvről.

Tehát ami tetszett: mint említettem, jól ír a nő. Ami különösen tetszett, azok a leírásai. Megelevenedett a vidéki Anglia, jó lett volna ott lenni. A másik a karakterei. Nagyon valóságosak, emberiek voltak a szereplők. Végre egy sztori, a főszereplők kövérkések, csúnyák ill. önző állatok :P A főfőszereplő idős hölgy, Penelope mondjuk eléggé pozitívan volt beállítva, nagyon szimpatikus volt, de azért voltak neki is dolgai, amikkel történetesen én nem értettem egyet, úgyhogy ő sem volt tökéletes a szememben.

A történet eleje kb. semleges volt számomra, de a közepére, ahol a legtöbb hangulatos leírás volt, nagyon megfogott. A vége felé számomra már túl érzelmes, romantikus lett, itt már helyenként azt kellett mondanom, hogy na neeee. De tény, hogy nem vagyok egy romantikus alkat.

A sztori maga számomra nem volt nagy durranás, eléggé kiszámítható volt. Nem érdekelt különösebben, inkább a szereplők között felmerülő konfliktusok voltak érdekesek. (Nancy kifakadása az anyja, Penelope felé pl. nagyon valóságos és gyakorlatilag megoldhatatlan volt, mert igazából mindkét félnek igaza volt a maga szempontjából... És a legtöbb konfliktus általában ilyen.)

Ajánlom azért azoknak, akik szeretik a romantikát, műfaján belül ez egy eléggé kiemelkedő regény, azt hiszem. Tekintve az irodalmiságát, a szereplők valódiságát és a környezet megjelenítését.