2011. január 9., vasárnap

Jane Austen: A klastrom titka

A molyon Jane Austen Könyvklub indult @Esmeralda vezetésével. Ez volt az első könyv, ami "kötelezőként fel volt adva"... Régebben, olvasva a Büszkeség és balítéletet, és látva a belőle készült, remek BBC sorozatot, azt gondoltam, nincs is olyan ember, aki ne szeretné Austent, hiszen vicces, okos, kellőképpen irónikus regényeket ír. Aztán a könyvklubnak köszönhetően kiderült, nem mindenki van oda a könyveiért, de éppen tőlük olyan színes a klub, amilyen... Viszont az ő szempontjukból talán nem volt túl szerencsés, hogy ezt a könyvet választottuk első Austen-olvasmánynak.

A klastrom titka ugyanis (három elolvasott könyve után állíthatom) nem egy tipikus Austen-regény. Az írónő már az elején siet leszögezni, Catherine-ből hiányzik minden, ami egy valamire való hősnő sajátja. Sem nem elég bölcs, sem nem elég büszke ahhoz, hogy igazi tragika váljék belőle (szemben a Büszkeség és balítélet főhősnőjével, Elizabeth Bennettel). Mi az, amiben mégis különleges? Nehéz másképp fogalmazni: tökéletesen lökött! Meglehetősen naív és éppen annyi fantáziával van megáldva, hogy egyik galibából a másikba keveredjen (a gótikus regények bűvkörében éli mindennapjait, és ezért hajtja a vágy, hogy rejtélyeket derítsen fel). Legyen bármennyire is antihősnő, azért helyén van a szíve, és ő sem kerülheti el sorsát, ami (vigyázat, spoiler!) természetesen egy minden szempontból tökéletes fiatalemberrel való házasságot jelent.

És hogy miért jó Jane Austent olvasni? Mert egyáltalán nem az a habos-babos, rózsaszín szerző, mint ahogy azt egy 19. századi lányregény írójától várnánk. Minden mondata tele van iróniával és csipkelődéssel; és remek jellemábrázoló mindemellett. A klub soros ülésén ráébredtünk, hogy három különböző fordítás van forgalomban; azt mondanám az általam olvasottra, hogy kissé túl modern fordulatokat alkalmaz olykor, ("...netalán mással flörtölt volna...") de összességében véve én elég könnyednek éreztem az egészet. Tetszett a könyv, de kedvenc két okból nem lehet: mert klasszisokkal jobb a Büszkeség és balítélet, és mert néha leül a történet.

8/10

4 megjegyzés:

Agnes_Villanyi írta...

Ezzel a regénnyel Austen a Catherine által imádott gótikus regényeket akarta kifigurázni.
Nekem sem ez a kedvencem tőle, hanem talán a Meggyőző érvek. Látom februárban azt olvassátok...

stippistop írta...

igen, igen! csatlakozz be odaátról virtuálisan! :o)
hajnalban pittyegett a telefonom, mikor ezt a kommentet írtad, gyorsan elolvastam és utána veled álmodtam! :D

Agnes_Villanyi írta...

Jaj, Te szegény! Rémálmod volt? :-)
(Bocs, hogy felébresztettelek...)

stippistop írta...

nem, dehogy egy barátnőm ismerőséről kérdeztelek (aki elvileg szintén Ausztráliában van)... :o) de azt mondtad, nem ismered. elújságoltam reggel sms-ben ennek a barátnőmnek az álmot, azt írta: "végülis reálisnak tűnik, tekintve hogy Ausztrália egy pici falu, ahol minden magyar ismeri egymást"... :D

(rekord sebességgel tudok visszaaludni, úgyhogy semmi baj... :D )