2011. december 26., hétfő

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1. - A kezdet

Bevallom őszintén nagyon érdeklődve és vegyes érzésekkel olvastam Rentai Renáta és osztálytársai történetét. Több oka is van, hogy elkezdtem az első részt, de maradjunk annyiban, hogy a lányom nagyon kíváncsi a véleményemre.


Eléggé sodródni kezdtem a Szent Johanna magángimnázium 9/b osztályos tanulóinak történetén keresztül. Nem tagadom, hogy nekem is eszembe jutott a fiatalságom, az én osztályom, a barátaim, a tanulásom.
Sok mindent átéltem, sok mindent megéltem, s bár tudom, hogy változik a korszak, változnak a hátterek, változnak a technológiai cuccok, a kütyük, az informatika, állítólag hamarabb érnek a mai fiatalok, meg még minden más is másképpen történik.

A könyvre visszatérve, az olvasás közben ilyen kérdések és válaszok- gondolatok merültek fel bennem:
- Reni vigye magával az esőkabátját?! 14 évesen esőkabát? Az én 10 évesem már most utálja, én sem vettem fel, de akkor ez lehet az élő példa, hogy valaki hord ilyet.
- Az mindenképpen jó, hogy új dolgokat, stílusokat ismerhettem meg, mert a mai fiatalsággal nem igazán vagyok képben, nem vagyok tisztában pl. az emo-sokkal, vagy éppen a zenéikkel.
- A stréberség miatti kiközösítés témája nagyon érdekel. Én stréber voltam egy ideig, meg szerettem iskolába járni, de szerencsére benne tudtam lenni a közösségben is. Nem voltam olyan jó fej-jó szöveggel rendelkező leányka, mint az akkori legjobb barátnőm, de együtt sem vittük a prímet a nagyszájú fiúkkal szemben. :)
- Reni szüleivel kapcsolatban vegyes érzéseim voltak: egyrészt milyen modernek, érdeklődőek, másrészt, mennyire nem látják át a helyzeteket.. - ennek ellenére a lány egyetlen egyszer sem szól be, tiszteletben tartja szülei összes álláspontját- ez nekem nagyon hamis kép.
- Kingáról is kezd összeállni a véleményem, de azt meghagyom a második könyvre.
- Nagyon pozitívnak tartom, hogy Reni az olvasás szeretetének megtestesítője!!!!!!!!!!!!
- Furcsa beilleszkednem a 12 fős magángimis osztályba, ahol minden annyira más, mint a megszokott. Szórakozás olyan dolgokkal, amik súlyos pénzekbe kerül, senkinek nincsenek anyagi gondjai- nem akarom ezeket elhinni, hogy ez a sikk, hogy ez a divat, hogy ezt kell követni.
..és még van néhány, amiről még hallgatok... hiszen olvasom tovább. Szimplán kíváncsiságból, hiszen az első könyv a 9. évfolyam 1 félévének zárásakor ért véget.

Szóval, nekem egyrészt érdekes, hogy mennyire sok minden másképpen zajlott az én életemben, másrészt félelmetes, hogy anno mennyire sok minden másképpen zajlott az én életemben, és vajon mi vár még rám a két gyermekem nevelésével kapcsolatban.
Valamiért nekem hiányzik a gyerekek szülői hátterének kiemelése, mert valamiért szeretném megérteni, hogy a 12 fős osztály fele miért nem tanul, de miért kap meg mindent materiálisan?????


1 megjegyzés:

Limo írta...

Most vagyok túl a kilencedik első felén, és a dolgok még mindig NEM úgy zajlanak, ahogy Leiner Laura leírja. Jó, én nem magániskolába járok, de nem hinném, hogy ekkora lenne a különbség...