Korábban már láttam a filmet, ami ebből az írásból készült. Teljesen magával ragadott, nagyon tetszett, egyszerűen gyönyörű volt... Olvasva talán azért is nem ütött akkorát Baricconak ez a műve nálam itt és most... De tetszett.Milyen rövid kis történet és mégis mennyi minden van benne. Egy naiv (?), öntörvényű ember, Novecento története ez, aki egy óceánjáró hajón született és zongoristaként ott is tölti egész életét. Bármikor partra szállhatna, de nem teszi. Megértem őt. Végtelenül bölcs és érzékeny természete révén nem vágyik másra, mint amiben él - abban pedig benne van minden.
Bevallom, hogy a könyv terjedelme (75 oldal) láttán olyan stílusra számítottam, mint amit Baricco a Selyem c. művében hozott. Letisztult, egyszerű, lényegretörő mondatok, amelyekből torokszorítóan szép történet kerekedik. Ez utóbbi itt is megvolt, de külön tetszett, hogy a stílus sokkal hétköznapibb, néha előfordultak benne csúnya szavak is, tehát egészen más volt mint a Selyem.
Az pedig teljesen helytálló (ahogyan az író a könyv elején jelzi), hogy ez a monológ, melyet Novecento legjobb barátja mond el, egészen egyedi műfaj, ugyanis Baricco ezt eredetileg színpadra írta. Valamiért azt gondolom, hogy színházban, mint ahogyan filmen is, erősebben hatott volna rám. De mindenképp rá kell szánni azt az órácskát az olvasására, megéri.
3 megjegyzés:
volt. a novecento-t olvastam először és sokkal inkább megfogott, mint a selyem. lehet, hogy épp a hétköznapisága miatt, hogy nem volt annyira emelkedett... és meghatott és megrázott a naivsága. igen, még mindig a novecento-rol beszélek... :o)
lemaradt az eleje :o/
"érdekes, nálam éppen fordítva volt..."
én meg a Selymet olvastam előbb, de nem hiszem, hogy azért tetszett jobban. Hanem mert tényleg emelkedettebb valahogy. ízlések és pofonok :-)
Megjegyzés küldése