Ishmael 12éves Sierra Leonéban éli a gyerekek életét 1993 januárjában,aznap mikor utoljára lehetett gyerek,barátaival egy Ki mit tud?versenyre indultak boldogan.Soha többé nem álhattak ki a szinpadra,helyette menekültek,és harcoltak.
Ishmael egész családját megölték a lázadók,ő pedig barátaival céltalanul bolyongott az országban,élelmet és menedéket keresve.De bármerre is jártak a háború utolérte őket,nem volt hova menekülniük. Volt mikor Ishmael és barátai elszakadtak egymástól,és egyedül maradt,majd egy hónapon kersztül egyedül bolyongott egy erdőben.Számomra felfoghatatlan,hogy egy tizenkét éves gyerek hogyan maradhatott életben,ennyi ideig egyedül???
Ishmael egyszercsak a hadseregben találta magát,ahol most már harcolnia kellett nem csak menekülnie-drogokkal tömték őket,hogy öntudatlan gyilkológépek legyenek.Lelkiismeretfurdalás nélkül öltek meg bárkit,kegyetlenül,puszta kézzel.Számukra a háború lett a természetes élet.
Majd az UNICEF kiemelte őket a hadseregből,és megróbálta újra gyerekké nevelni őket.Ezekben a táborokban eleinte úgyanúgy viselkedtek mint a harctéren-akár egy cipőfűzőért is képesek voltak megölni a másikat.Nem érdekelte őket semmi csak a drog és a harc.Gondozóikat kinozták,akik határtalan türelemmel terelgették őket-Ishmael is egy ilyen ápoló kitartásának köszönheti,hogy leszokott a drogról,újra elkezdett tanulni,és feldolgozni hogy elvették tőle a gyermekkorát.
Egyetlen életben maradt rokona magához veszi,és fiaként neveli.Ekkor újra kitör a háború és Ishmael tudja,hogy vagy örökre elmenekül vagy itt fog meghalni mint annyi barátja.
New Yorkba menekül-ahol korábban már többször felszólalt az UNICEF kongresszusokon.
Itt irja meg ezt a könyvet is és a mai napig harcol a gyerekekért akiket a polgár háborúkban kényszeritenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése