Különleges könyv ez egy különleges fickó és egy különleges ország életéről. Pedro Juan Gutiérrez kubai író, szobrász és festőművész önéletrajzi elemeket is felsorakoztató elbeszéléseit tartalmazza a mű. Külön érdekessége, hogy ezidáig Kubában nem jelenhetett meg, Spanyolországban adták ki először.A szerkezete határozottan tetszett, mert nem a gyakran alkalmazott, lineáris történetmesélést követi, hanem az egyes fejezetek, elbeszélések nem mások, mint apró villanások Pedro Juan és Kuba életéből. A történetekről nem tudni, hogy időben hogyan követik egymást, valószínűleg össze-vissza, ahogyan az író eszébe jutottak. Ezért van, hogy helyenként visszatér egy-egy már említett esemény vagy személy - de ettől egyáltalán nincs az embernek olyan érzése, hogy az író emlékezetkiesésben szenved.
Ahogyan írja is:
"Végeredményben így élünk: darabokban. Egymáshoz illesztjük a darabkákat, az órákat, a napokat, a szakaszokat, az embereket, összerakjuk magunkban innen is, onnan is. És úgy áll össze az életünk, akár egy kirakós játék."
Ami szintén különlegessé teszi a regényt, az az erőteljes naturalizmus, amivel sokkolni próbálja az olvasót. Majdnem minden fejezetben előbukkan egy-egy adag fekália, izzadság vagy mocsok. De ha mégsem, akkor Pedro Juan vagy egy másik honfitársának hímtagja mindenképpen. Ez "leányregényekhez" szokott olvasóknak valóban kissé sok lehet kezdetben, de ha valaki nem szemellenzősen prűd és túl tud lépni ezen, akkor egy idő után ezek a dolgok már inkább megmosolyogtatják. Nekem legalábbis egy gunyoros kis mosoly bujkált a szám sarkában, mikor már sokadszorra olvastam hasonló részeket a könyvben, ugyanis kissé erőltetettnek tűnt ez a húdenagy naturalizmus. Mert amikor Gutiérrez nem a "mocsokban dagonyázik", akkor nagyon is igényesen ír. Kifinomult nyelvezet, összeszedett mondatok jellemzik. Sokat gondolkodik, filozofál az életről és kellő öniróniával szemléli saját magát és a körülötte lévő világot. Meglehetősen kellemes és élvezetes a stílusa ilyenkor.
A könyvet olvasva egész hiteles képet kaphatunk a kubai átlagemberek mindennapjairól a 90-es években, amikor is Kubában elképesztő méreteket öltött a gazdasági válság, tetőzött a munkanélküliség, az éhség, a nyomor... És a korábban viszonylag jól szituált emberek is, mint például Pedro Juan - aki eredetileg újságíró volt -, olyan életkörülmények közé, olyan munkákra, pénzkereseti módokra kényszerültek (vödörárulás, húscsempészet, galambbefogás stb.), amelyek csak kellő humorérzékkel és öniróniával viselhetők el... Mindezek mellett jól érzékelteti a kubaiak mentalitását, életszeretetét az a rengeteg és gátlástalan szex, ami előfordul a történetekben és amit a fülszöveg ugyan "fülledt erotiká"-nak nevez, de a könyvben általában ennél sokkal állatiasabb formát és mértéket ölt.
Megbotránkoztató, szomorú, de helyenként megmosolyogtató olvasmány volt – számomra igazi érzelmi kavalkád. Feltételezésem szerint igazán férfiaknak fog tetszeni….
A borító jól sikeredett, bár nekem nem pont a regény hangulatát idézi, hanem egy másik kubai életérzést, de ettől függetlenül szerintem határozottan ízléses.
Kiadó: Magvető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése