Előre bocsátom, Saramagoval szemben elfogult vagyok. Írhat bármit, én biztos, hogy imádom. Valószínűleg ez azért van, mert Saramago neve biztosíték a színvonalas szépirodalomra.
Az általam eddig olvasott Saramago regényeket két csoportra bontanám: Az első, amely puszta fikció, természetesen számtalan valós -de nem konkrét- elemmel (eddig ilyenekről készítettem bejegyzéseket), a második csoport az, aminek alapja a történelem. Ilyen a Jézus Krisztus evangéliuma és a Kolostor regénye.
V. János portugál király (1706-1750) ígéretet tesz egy kolostor építésére, amennyiben gyermeke születik feleségétől, Mária Annától. Ez meg is történik, így néhány év elteltével a portugál király hozzáfog a kolostor megépíttetéséhez - időt, pénzt, energiát (no nem a sajátját, az amúgy is koldusszegény népét) nem sajnálva.
És a mese: a félkarú katona, a léleklátó asszony és az ateista pap meséje, akik repülőgépet (madárgépet) építenek, azt emberi akaratokkal szállítják föl a magasba... A szerelmi szál sem hiányzik, méghozzá annyira gyönyörűnek, olyan magától értetődőnek írja le, hogy olykor elhittem: ez a könyv erről szól. Pedig korántsem.
A mese mellett szívszorító képet kapunk az akkori életszínvonalról, a nép szegénysége és a királyi udvar csillogásának párhuzamáról vagyis ellentétről.
Saramago stílusa magával ragadó, pörögnek a szavak, zajlanak az események, az érzelmek nélküli érzések.
Nem könnyű olvasni, de mindenképp megéri!
Iscnor
2 megjegyzés:
Enyhén szólva hülyén érzem magam, mert ha jól emlékkszem, anno én hívtam fel a figyelmedet Saramago-ra a Vaksággal és én még egy sort sem olvastam tőle :-) Most már tényleg ideje.
Igen-igen, azóta is hálás vagyok érte Neked! Amúgy az eddigi ötből nekem a Vakság tetszett a legjobban...
Szóval hajrá, tessék olvasni tőle valamit!
Megjegyzés küldése