2009. február 26., csütörtök

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik


Most olvasom, hogy a 2009-es Budapesti Könyvfesztivál díszvendége lesz Ulickaja, a világhírű orosz írónő..

Nagy várakozással kezdtem bele a könyvbe, a XX. század második feléről vártam egy korrajzot a kommunista Moszkváról, egy nők által nevelt férfi lelki vívódásait, szexuális kapcsolatait majd végül vártam, hogy rátalál a szerelem.. Mindezt az orosz irodalomtól elvárt irodalmiassággal. Ezek közül semmit nem kaptam meg. Számomra ez a könyv arról szólt, hogy Surik férfiúi vágya egyenlő a különböző nők iránt érzett szánalommal, legyen szó pszichopata, nyomorék vagy simán ronda lányról. Surik kötelességének érzi ezeknek a nőknek a megvigasztalását, amit nem tud másképp elképzelni, mint hogy kiszolgálja őket - eslősorban szexuálisan. A kaput az tette be, amikor a Lolita vonulat is megjelent a könyvben: előbb egy 12 éves kislány majd egy 5(!) éves kislány személyében, még jó, hogy nem fajult tettlegességig a dolog, mégis forgott a gyomrom.. Mindezt nagyon gyenge stílusban, irodalmi értékek nélkül, sok egyszerű párbeszéddel tarkítva, indokolatlanul kiemelve egy-egy jelentet.
Érződik, hogy Ulickaja valóban azt akarja adni, amit én is vártam (a könyvajánlókból), de nem igazán sikerült neki. Semmi érzelmet nem váltott ki belőlem, csak a vége felé a dühöt, hogy legyen már vége. Még szerencse, hogy egyszerű nyelvezete miatt gyorsan lehetett olvasni. Oroszország (Szovjetúnió) akkori helyzetéről annyit tudtam meg, hogy mit lehetett és mit nem a piacon kapni, és hogy börtönnel büntették a családtagjait is annak, aki nyugatra menekült...
Vártam, de nem kaptam lélekrajzokat, személyiségeket, egyik szereplőt sem tudtam igazán elképzelni, sokszor az sem volt világos, hogy kinek van szőke kinek barna haja, kevertem a nőket is, mert szinte mindent ugyanúgy írta le. Sehogy.
Kb 3-400 oldalon keresztül vártam, hogy rátaláljon végre Surikra az igaz szerelem, kiváncsi voltam, mit fog akkor tenni ezekkel a nőkkel, akiket hétről hétre vigasztalgatott, de anélkül, hogy elmondanám a könyv végét, annyit mondok csak, hogy ezt sem oldotta meg igazán jól Ulickaja. Surik egy bosszantóan igazi lúzer, aki mindig csak jófiú akar lenni, mindenkinek jót akar, mégis mindig káoszt okoz, akit még csak sajnálni sem lehet..
Szerintem...

Senkinek nem akarom elvenni a kedvét attól, hogy elolvassa ezt a könyvet, aki megteszi vagy megtette, legyen szíves kommenteljen, vitatkozzon velem vagy erősítsen meg.. Tetszett? Nem tetszett? Miért?

Iscnor

8 megjegyzés:

csenga írta...

Még,jó hogy nem vagyok oda az ilyen elvont történetekért.....csoda,hogy végigolvastad!

szeee írta...

nahát.... Nekem sikerült elvenned a kedvem tőle, de nem baj. Én a Szonyecskájától sem voltam elájulva Ulickajának, viszont az Életművésznőktől igen, a Kukockij sem volt rossz... A Médea még ezután jön majd nálam.

Iscnor írta...

Olvasgatok más könyvajánlós blogokat is, és mindenhol agyondicsérik, sokak szerint ez Ulickaja legjobb regénye... Szóval ha a többi tetszett, akkor csak hajrá! Mindenesetre rossz pont a kiadónál!:-D

stippistop írta...

olvastam már én is ulickaját, de ezt a könyvt még én sem. még nem tudom, el fogom-e valaha, de mindenesetre tetszett a kritikád és szókimondásod, iscnor!!! néha én sem szoktam érteni biz. könyvek mért lesznek közönség-kedvencek...

stippistop írta...

miért...

Iscnor írta...

Lehet, hogy mégis csak meg kellene próbálkoznom egy másik Ulickaja könyvvel is, bár mostanában semmi kedvem. Nem hiszem, hogy irodalmilag többet adna más műve, bár ki tudja...

oximoron írta...

en nagyon szeretem Ulickajat, igaz, ezt a művét nem olvastam. ajanlom tole a Szonyecska, illetve a Vidam temetes cimu opusait!
szerintem mindketto szuper!

Ditja írta...

Sziasztok!

ezzel a könyvvel én is hasonlóan jártam - alig 50 oldal után visszakerült a polcra... viszont a MÉDEA ÉS GYERMEKEI - magával ragadó és többször olvasandó és ugyancsak Ulickaja