Gondolkodtam, hogy írjak-e a négyes egyes részeiről külön-külön és végül úgy döntöttem, hogy írok, mert egyrészt Durrell ezeket a részeket eléggé külön írta (volt, hogy külön is adták ki őket) , másrészt pedig ha úgy alakulna, hogy megrekednék a kvartett közepén (mert mostanában nagyon hangulatfüggő vagyok), akkor se "vesszen kárba" ez a nagyszerű alkotás :)Mert tényleg fantasztikus, amit Lawrence Durrell alkotott - szerintem. Számomra eddig ő sajnos csak öccse, Gerry árnyékában létezett, és bár tudtam, hogy ő is írt valamit, de hát mi érdekesebbet alkothatott vajon mint a mi kedvenc Geraldunk - gondoltam, biztos figyelemre sem méltó. Nagyon szégyellem magam már a puszta felételezés miatt is, mert a legidősebb Durrell testvér nagyszerű író. Azon belül is pont az a fajta, akire én bukom :) Én ugyanis az irodalomban szinte mindent előbbre helyezek a cselekménynél, nem kell nekem feltétlenül izgalmas történés, ha az írás igényes, mély, filozofikus, intelligens, különleges, művészi, akkor én már elégedett vagyok.
Az Alexandriai négyes (első része) pedig pont ilyen. Már az sem hétköznapi benne, hogy - ahogy érzékeltem - az időrendiséghez nem feltétlenül ragaszkodik. Egy eléggé szerény körülmények között élő, közepeske író és tanár, Darley meséli el a történetet, aki egy Földközi-tengeri szigeten gyűjti össze emlékeit és próbálja összefoglalni életének egy fontos időszakát. Alexandriában, a Nílus deltájánál vagyunk a 30-as években. A város fülledt, romlott, mindent áthat az erotika, a kapcsolatok, ami elbeszélőnk szerint mindennek a mozgatórugója ezen a környéken. Érdekes, elit illetve annak látszani akaró baráti társaságot mutat be nekünk az író. Van itt dúsgazdag üzletember teátrális jellemű feleséggel (ő Justine), homoszexuális Kabbala-guru, szintén meleg, titkosszolgálatnak dolgozó vicces öregember, tüdőbeteg csupabáj hölgyike, vagyonos, gyönyörű leszbikus beütésű, de aszexuális festőnő és még jónéhány hasonlóan különleges mellékszereplő. A bonyodalom abból támad, hogy mesélőnk összejön az erős jellemű, hisztérikus Justinnal, amivel is tulajdonképpen legmélyebb barátságukat pecsételik meg. Erre a szerelmi három- ill. többszögre emlékszik vissza Darley - nem követve az időbeni sorrendiséget. Emlékfoszlányokból rakja össze a történetet, kissé túlelemezve mind a szerelmet, mind a szereplők jellemét, kapcsolatait. Amellett jó kis filozófiai eszmefuttatásokat végez alapvető emberi problémákról.
Ugyanakkor a környezetet, a forróságtól hervadt Alexandriát annyira élően ábrázolja, hogy teljesen jelen éreztem magam a történetben. A leírások lenyűgözőek, nem unalmasak. Hihetetlenül jól sikerült tehát ábrázolnia Durrellnek a hangulatot.
A négyes többi részében állítólag ugyanezt a történetet ismerjük meg más nézőpontból, ill. az események politikai mozgatórugója is megmutatkozik a Mountolive c. részben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi kerekedik ki belőle, remélem szájtátás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése