Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Kész vagyok ettől a könyvtől :))) Előrebocsátom, nagyon nehezen vettem rá magam, hogy elkezdjem, mert ha valami, akkor az ilyen űrhajós, sci-fis, ironikus, groteszk témájú dolgok nagyon távol állnak tőlem. Viszont már az első néhány oldal megfogott. Ironikus humorú volt ugyan, de volt benne mélység is és valahogy semmit nem vitt túlzásba. Szerettem olvasni, mert azon felül, hogy meglehetősen valószerűtlen dolgokról szólt, nem veszett el a részletekben, és időnként jó kis fricskákat vetett mind a társadalomnak, mind a vallásnak, de nem bántóan.

A történet középpontjában egy dúsgazdag amerikai, Malachi Constant áll, akinek életmódja pont olyan, mint amilyennek elképzelnénk. Egy napon azonban elveszíti a teljes vagyonát és egy titokzatos személy, Winston Niles Rumfoord, aki valaha ember volt, de a krono-szinklasztikus infundubulum (hehe...)révén most úgy közlekedik a Naprendszerben, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, és bizonyos időközönként megtestesül a Földön, szóval ez az ember elrepíti Malachit és sok ezer más földi halandót a Marsra, hogy aztán megtámadják a Föld országait. Hogy miért? Hogy észhez térjen végre a Föld nevű bolygó lakossága... Malachinak és a többi ember többségének a Marson kitörlik a tudatát korábbi emlékeiktől. Malachi azon szerencsések közé tartozik, akik a Föld-Mars háború után életben maradnak és további küldetése a Titán nevű bolygóra vezényli. Hogy mi célból, arról győződjön meg mindenki maga :)

Nem gondoltam volna, hogy ennyire be fog jönni Vonnegut, ugyanis ez az ironikus, gunyoros humor nem a kedvenc stílusom, de ő mégis úgy tudta előadni magát, hogy az nem fájt nagyon - csak kicsit :) Nagyon tetszett a felszín alatt megbúvó filozófia, az élet sajátos értelmezése, a kritikus szemlélet, a társadalomban és a vallásban rejlő visszásságok kifigurázása. A köntös meg hát olyan, amilyen, olyan Vonnegutos eszement agymenés :)

Hogy nekem mi jött le az egészből? Az emberi birkaság, ami örök vesszőparipám. Hogy az ember nem csak a társadalmi normáknak megfelelően lehet boldog, hanem sokféleképpen és hogy nem kell mindent annyira komolyan venni... just enjoy yourselves ;-)

Nem gondolom, hogy Vonnegut lesz a kedvenc íróm, de ha olyan kedvemben leszek, biztos, hogy fogok még olvasni tőle.